10 év alatt tönkretették a kapusképzést is

A kilencvenes évek második felében is élt még – nem teljesen alaptalanul - az a mondás: legalább kapusposzton tartjuk a lépést Európával, a világgal.

Király Gábor a Herthában védett, Szűcs Lajost leigazolta a német bajnok Kaiserslautern, Sáfár Szabolcs Ausztriában volt első számú kapus, Babos Gábor még itthon, Hajdu Attila megbízható volt a Ferencvárosban, és akkoriban a kapitány a bőség zavarával küzdött, amiatt kellett magyarázkodnia, hogy miért Királyt vagy Babost választotta.

Az utóbbi évtized végén már csak magyar kapusmítoszról lehet beszélni: még mindig a régieket említjük, Király, Sáfár és Babos is légiós, meghatározó embere csapatának, de klubjaik már nemzetközileg nem meghatározóak. Az egyik jelenlegi nagy tehetség, Fülöp Márton is visszalépett, a PL-es Sunderlandből a másodosztályú Ipswichbe igazolt. Ő vagy Király jöhet szóba a válogatott angliai mérkőzésén, az Eb-selejtezőkön talán már bevethető lesz az U20-bronzos Gulácsi, de más nincs.

A hazai élvonal legjobb három csapatánál külföldi kapus van, a nemzetközi kupameccseken is ők védtek. A Debrecen korábban a montenegrói - rengeteget hibázó - Polekszicsben bízott, aki jelenleg bundagyanú miatt eltiltott, helyére a litván Malinauskast hozták. (A Levadia ellen rengeteg hibával mutatkozott be.)

A Videoton Bozsovicsot igazolta, a Győrben a szintén szerb Szasa Sztevanovics a kezdő. Külföldi van még a Fradinál és Kecskeméten is.

„Tíz éve aránylag jól álltunk, és bár már nem látom át a hazai viszonyokat, nyilván a szakmánál kell keresni a bajokat. Mert tényleg szomorú a helyzet. Szerintem ugyanaz a probléma, mint a mezőnyjátékosoknál, csak később derültek ki a gondok. Tíz éve lemaradásunk a kapusposzton még nem tűnt fel ilyen markánsan, most már kézzelfogható. Mivel a kapusoknak – akaratlanul is - mindig többet kell edzeniük, mint a mezőnyjátékosoknak, meg is látszott az eredménye” – kezdte értékelését Szendrei József, egykori tízszeres válogatott kapus.

Elmesélte, körülbelül tizenöt éve, amikor Mezey György az UEFA-edzőképzést be akarta vezetni Magyarországon, akkor öt korábbi kapust összehívott, mert érezte a bajt. „Nem vállalta el senki ennek a programnak a beindítását, felügyeletét közülünk. Így utólag egyértelmű, nagyon nagy hiba volt, hogy akkor nem mentünk rá erre.”

Szendrei úgy gondolja, mindez közrejátszott abban, hogy erre a bizalmi posztra itthon is külföldieket keresnek, bár, azok nem sokkal jobbak a hazaiaknál.

„Pedig tényleg nem kezdődhet másként egy csapatépítés, minthogy: végy egy jó kapust. A nyelvi problémák miatt kiugróan jónak kellene lenniük a megvásárolt kapusoknak, de nem minden eset támasztja ezt alá. Amikor a spanyol Cadizban voltam, és bekerültem a csapatba egy spanyol helyére, a Gijon ellen simán kikaptunk 2-0-ra. Másnap az volt az újság címlapján, minek ide ilyen kapus, ennyit a miénk is tud? Jóllehet a gólokról nem tehettem. Pár csapatnál nem cél, hogy sokkal jobb legyen, mint az itthon elérhető minőség, ami igaz a mezőnyjátékosokra is”

Szendrei társa, a 37-szeres válogatott Disztl Péter, aki a Videoton kapusedzője, másfelől közelít, szerinte válságról semmiképp sem lehet beszélni.

„Nagyszerű kapusedzők dolgoznak itthon, és jó munkát is végeznek. A legegyszerűbb válasz a külföldi kapusokra az: gyerekfejjel kiviszik a hazai játékosokat. Utána már nagyon nehéz visszahozni őket Magyarországra, mert egzisztenciális biztonságban élnek, itt pedig ezt nem lehet elmondani. Úgy gondolom, akik itthon védenek, azok is jók, őket is jegyzik” – állítja.

„Fiatal kapusaink kint vannak külföldön, ezért kell az import. Odakint aztán nem védenek, ami nekik sem jó, de maradnak. Nem kell lekutyázni feltétlenül a magyar bajnokságot, mert fejlődni itt is lehet, és hát láttam én már itthon román gólkirályt is megégni” – mondja a korábbi kapitány, Csank János.

„A mi időnkben még az volt a mondás, az a kapus, aki véd. Aki nem véd, az nem kapus. Külföldmánia van, a szülők és a menedzserek nyomják a gyerekeket, néha a próbálkozásokon csak nevetni tudok. Hozzánk is jött egy szerb kapus, nem voltam elsápadva tőle, még ha fizikálisan esetleg jobb is volt, mint egy magyar. Nem a legjobb a hazai kiválasztás, a magas, kézügyes gyerekek kosarazni, kézilabdázni mennek, és ha ott nem is válnak be, már vissza nem térnek a futballba, pedig a futballkapuban lehet, hogy érnének valamit. A külföldiek mellett az olcsóság szól, mert a hazai csapatok felverik az árakat. Bogdán Ádámot még Vecsésről vinni akartam Diósgyőrbe, de ő inkább kiment Boltonba, és ott a junioroknál vagy a tartalékoknál védett, bár most hallom, hogy a felnőtteknél lesz csere” – mesélte a korábbi kapus Csank.

Bicskei Bertalan, szintén exkapus korábbi kapitány sokkal erősebben és bátrabban fogalmazott. Úgy is összefoglalhatnánk mondandóját, hogy semmi sincs rendben a kapusképzésben, pedig legalább ez a terület sokáig érdemleges eredményt mutatott. Tíz év alatt viszont leromlott.

„Az okok szerintem visszavezethetőek labdarúgásunk általános bajaira: nem elég jó a kiválasztás, az utánpótlásképzés és nevelés, a bajnokság színvonala. Gyenge bajnokságban nem fejlődik a kapus játéka sem a nemzetközi szintre, ahol gyorsabban és erősebben jönnek a labdák, erőszakosabb a zavarás” – nyilatkozta Bicskei, a jelenlegi libériai kapitány, aki az országban az edzőképzést is felügyeli.

Emellett Bicskei még speciális okokat is említett: a kapus utánpótlásképzés színvonala lesújtó, nem tanítják meg aprólékosan a szakma alapjait. Ezzel összefügg a megfelelő kapusedzőképzés hiánya és a megfelelő szakanyagok hiánya. A felnőtt kapusokkal való szakszerű foglalkozás hiánya, az edzésmunka szakszerűtlen felépítése, a kapusokkal való mentális foglalkozás hiánya vagy szakszerűtlensége.

Kitért arra is, hogy az utóbbi tíz évbene DVD-sorozatának kapus része az egyetlen megjelent szakanyag a területen. Máshol minimum évente jelennek meg szakkönyvek, útmutatások.

„Ne ámítsuk magunkat, tízéves űr van, Királyék, Babosék óta csak Fülöp Marci említhető. Szomorú, hogy nemigen látható a mai 18-20 évesek között sem kimagasló adottságú és tudású kapus. Talán Gulácsi Péter a kivétel.”

Bicskei itthon egy időben az edzőképzésért is felelt, a kérdés adódik, miért nem tett semmit a lemaradás ellen?

„Miután megnyertük az ifi EB-t 1984-ben, leírtam, nyilatkoztam, tizenöt évvel el vagyunk lemaradva a világtól az utánpótlásképzésben. Majdnem megköveztek érte. Az akkori MLSZ-elnökség komolytalannak tartott, sok edző ellentmondott, volt, aki feljelentett az MLSZ-ben és a saját egyesületében, hogy túledzem a játékosait” – érzékeltette, milyen közegben kellett észrevételeit megtennie.