Akkor van baj a Jabulanival, ha lepattan
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Nem a labda indokolatlan szitálása okozta eddig a legnagyobb potyákat, hanem a felpattanók lepték meg a kapusokat.
Már hetekkel a világbajnokság előtt szidták a hivatalos labdát, a Jabulanit, kapus, szövetségi kapitány, csatár egyaránt, elég csak Buffont, Julio Cesart, Luis Fabianót, Sven Göran Eriksont említeni.
Senkinek sem tetszett a szitálása, olyan mint egy strandlabda, de azt senki sem említette, hogy ha lepattan, képtelenség utolérni.
Már az első nagy szombati kapushiba (Green) előtti négy meccsen feltűnt, ha lepattan, olyan, mintha vizes füvön csúszna meg. A játékos és a labda távolsága a pattanásig lényegesen kisebb, mint a pattanás után.
Akkor van baj a Jabulanival, ha lepattan
Az eddigi négy durva kapushiba is pattanó labda után volt. Az angol Robert Green az egy pattogós labdát nézett el az amerikaiak ellen, rá egy napra az algériai Sausit csapta be a megpattanó labda. A nigériai Enyeama a görögök ellen a mezőny legjobbja volt, de egy felpattanó labda megviccelte, a ghánai Kingsonnak optimális esetben simán fognia kellett volna az ausztrálok szabadrúgását. Kingsonnak már az utolsó edzőmeccsek egyikén is gondja támadt a labdával, mert Hollandia ellen is két lövést nem tudott fogni, két gól lett belőle.
Egyedül a japán kapus nem tudta kiszámítani a levegőben a labda ívét, és ütötte be a holland Sneijder lövését.
A négy példa után egyértelmű, a csatároknak laposan kellene próbálkozniuk, mégsem teszik, pedig a Jabulani magasan eddig nem okozott veszélyt, közel sem szitált úgy, ahogy arról előzetesen beszéltek.
Pontos magyarázat nincs, mivel a Jabulani a világ legkerekebb labdája, előfordulhat, hogy a pattanás nem úgy hat rá, mint az eddig használt labdákra. Lehet, hogy gyorsabban nyeri vissza eredeti alakját.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
