Most már fájna, ha lecsúsznánk a 2. helyről
További Futball cikkek
- A magyar válogatott védője otthonra talált, szerződést hosszabbított olasz klubcsapatával
- Célegyenesben a Liverpool új vezetőedzője, csak arra vár, hogy a felek megállapodjanak
- A Roma az utolsó pillanatban nyerte meg a védője rosszulléte miatt félbeszakadt mérkőzést
- Címvédés a Magyar Kupában, tizenegyesek döntöttek a trófea sorsáról
- A Manchester City négygólos győzelemmel lépett közelebb a címvédéshez
A magyar labdarúgó-válogatott 2-0-ra győzte le Moldovát, ezzel tizennyolc ponttal továbbra is versenyben van selejtező csoportjának második helyéért.
„Örülünk a győzelemnek, mert sokat tettünk érte. Gabi Balint kapitánykollégám pár nap alatt csodát tett, mert Moldova az egész sorozatban a legjobb játékát mutatta, ezért is volt nehéz megszerezni a három pontot. Nagyon okosan és fegyelmezetten játszottunk, biztató volt látni, hogy a nehéz pillanatokban volt mindig egy higgadt megoldás. A gólhelyzeteinknél figyelhettünk volna jobban is, de abszolút nem vagyok elégedetlen, hogy kettőt lőttünk” – foglalta össze megérzéseit a meccsről Egervári kapitány Kisinyovban.
Hozzátette, a hazai csapat motivált volt, még akkor is, ha kidolgozott, jól megszervezett támadásra, és nagy helyzetre nem emlékezett, inkább lepattanó labdákból alakította ki lehetőségeit.
Számára nem volt kérdés, hogy Vanczákot és Juhászt is visszahelyezi a kezdőcsapatba, mert odavalók, jó formában vannak, és végül is nyerő emberek lettek.
„Tizennyolc pontunk van, az eredményességünk értékelendő, de a pontoktól függetlenül is megtörtént is az előrelépés. Félévekben gondolkodom, és most kezdtük a harmadikat. Ennek a négy napnak a győzelmek mellett fontos hozadéka, hogy megtaláltuk azokat a játékosokat, akikre, ha kiesnek vagy eltiltottak a fontos játékosok, számíthatunk. Van kihez nyúlni” – mondta.
Korábban, ha kiesett valaki alapemberek közül, nem volt megfelelő helyettes, aki beleilleszkedett volna a csapatba, és előfordult, hogy egy sérülés már megrogyasztotta a csapatot.
„Szakmai hozadéka a két sikernek: a ritmusváltásainkkal zavarba tudjuk hozni az ellenfeleket, miközben okosan, taktikusan és nem utolsósorban türelmesen játszunk. Nagyon csalódott nem lennék, ha nem sikerülne a legszebb álmainkat valóra váltani, mert egyáltalán eljutottunk odáig, hogy erről beszélünk. De hát hogyne fájna, hogy nem sikerült odaérnünk, hogy minden erőfeszítésünk a harmadik helyhez volt elég, igaz céljainkat ezzel is megvalósítottuk. Végig versenyben vagyunk”.
Ez egy kulcsmondat volt, mert Magyarország 1997 óta nem állt úgy selejtezőcsoportjában, hogy az utolsó meccsen még megvan a továbbjutás esélye. Ha ezentúl mindig így lenne, és az előttünk lévők közül legalább egyet legyőznénk, elégedettek lehetnénk.
„Kisebb zökkenőink voltak ebben a sorozatban, de összességében egyre érettebben, töretlenül fejlődve játszunk. Ez a legfontosabb” – állapította meg Egervári.
A szakember kitért a sorozat első, tavaly szeptemberi meccsére is, amelyen 2-0-ra kikaptunk Svédországban, és annak azért lett sorsdöntő jelentősége, mert nincs a sorsunk a kezünkben, az egymás elleni viszonyításban ugyanis jobbak a skandinávok, és ha a hátralévő két meccsükből akár csak egyet is megnyernek, behozhatatlanok lesznek. (Előbb Finnországba mennek, majd a már kijutott Hollandiát fogadják.)
„Nem voltunk azonos hullámhosszon akkor még a játékosokkal, ők sem egymással, nem ismerték a képességeiket, hogyan tudnak egymáson segíteni. Nem ismerték az elvárásaimat sem” – jegyezte meg a kezdetről.