Mit keres a Bozsik előtt Deutsch Tamás?

Talán egy 5-3-as MTK–Stadler volt az utolsó NB I-es meccsem, amit élőben láttam. Jó tizenöt éve lehetett. Azóta alig változott valami, illetve Józsi bá' párszor megjárta a börtönt, az MTK pedig kiesett a másodosztályba. A színvonal első látásra nem lett jobb, sőt, a nézőszám is csökkent – hiába kerekítik fel rendszeresen a Nemzeti Sportban, a háromezer akkor sem ötezer, ha történetesen kétezer –, én meg áttértem a Bajnokok Ligájára.

Aki mondjuk a Real Madriddal vagy a brazil válogatottal ismerte meg a focit, annak érthetően fogalma sincs, minek pazarolja bárki is a szombat délutánját ezekre a falábúakra. Magyar bajnokira tényleg beszélgetni jár ki az ember, ezt a hangulatot máshol nem kapjuk meg.

Hozd már le az összes négert!

Tizenöt év, nulla bajnoki, most viszont szakértő kíséretet szereztem magamnak, és mindjárt két meccset is sikerült megnézni egymás után. A Honvéd-Pakssal kezdtünk Kispesten, de ide visszatérünk három hét múlva is, úgyhogy a Bozsikból csak rövid hangulatjelentésre szorítkozom. Az ötgólos meccsen például az foglalkoztatott a legjobban, hogy a Honvéd fekete játékosai ott voltak-e a Zöld Pardon péntek esti záróbuliján? Állítólag oda járnak bulizni. Az elefántcsontparti Akassou-t mindenesetre az első félidőben kiállították, jött is a szurkolói utasítás Supka edzőnek: "Hozd már le az összes négert!" A klubhoz nyolc év után visszatérő Torghelle bármit csinálhatott, ezen a délutánon végig ő maradt a sztár.

Akkor is szerették, amikor negyven méterről laposan, erőtlenül lőtte méterekkel a kapu mellé a labdát. A kezdés előtt a bejárat melletti parkolóban láthattuk Deutsch Tamást is, bár nem tudni, mit keresett az MTK elnöke Kispesten.

Valószínűleg a kabriója robbanhatott le, mert éppen egy Sárga Angyallal beszélgetett, miközben a hazai szurkolók hangos hahotázással próbáltak jó áron nem létező libákat eladni neki.

Az Illovszky-stadionba jegy nélkül is be lehet jutni

Kispestről Angyalföldre tartva azon tanakodtunk, hány olyan barom lehet szombaton ebben a városban, aki képes egy ötkor véget érő Honvéd-Paksról költségeket nem kímélve, lóhalálában átrohanni a fél hatkor kezdődő Vasas-Újpestre? Odaérni nem sikerült pontosan, de ezzel nem csak mi voltunk így. Negyedórával a kezdés után még legalább 150 újpesti kígyózott a számukra fenntartott egy darab vendégpénztár előtt.

Legálisan bejutni nekünk nem sikerült, hiába mondták előző nap a klubnál, hogy persze, minden oké. A világ összes listája kevés lett volna ahhoz, hogy valamelyiken rajta legyünk. Szemünk sarkából elkaphattunk volna egy-két nevet, de behazudni magunkat mondjuk Izsó Náciként a VIP-be tuti lebukás.

Éppen a sajtópáholy előtt tanakodtunk, amikor az egyik biztonsági ember megkért minket, hogy óvatosabban a cigifüsttel, mert a klubtulaj gyereke alszik. És valóban, nagyjából húsz méterre a lelátótól, a Vasas-stadion lépcsőjének tövében, egy babakocsiban ott aludt a tulajdonos utóda, akire egy marcona fickó vigyázott, amíg papa és mama bent izgul.

Ha már ott voltunk, nem akartunk hazamenni, úgyhogy amikor a nézőtéri beléptetésért felelős őrző-védő biztonsági nem figyelt, eggyel arrébb  szépen átmásztunk a korláton, aztán gyorsan vettünk egy sört, hogy beolvadjunk. Nem akartuk lógni, csak rákényszerítettek.

Pókháló a rácson, Újpest a padlón

Az eredményjelzőt megpillantva először nem tudtuk eldönteni, mi lehet az állás. A nyolcvanas évekből megmaradt villanytáblán néhol kiégtek az égők, mindez úgy, hogy az 1-es és a 0-ás értékek között látszatra alig lehet felfedezni érdemi különbséget. Aztán kiderült, hogy Dajics góljával tényleg vezetnek a hazaiak, az ott fent egy 1-es.

Viszont ez lehet az egyetlen olyan eredményjelző a világon, ahol a szögletarány mindvégig látható, hátha betéved a periférikus statisztikák egy-két nagy szerelmese. Az első félidőben láthattunk még két gólt, a Vasas lemosta az Újpestet.

A hangulat egyébként családias, amikor Bárányos Zsoltról, az istenről beszélgetünk, egy mellettünk álló Vasas-drukker kedvesen közbeszól: azért a Manchester Unitedbe nem férne be. Fura, de tényleg az van, hogy az egyik percben még az anyjába küldi el a világot újpestestül, bíróstul, fradistul, mindenestül, aztán meghitten társalgunk a csapatról. Ekkor hangzik el a nap káromkodása is: Anyátok a buzi, te köcsög!

A meccs vége felé közeledve az a csekélyke ellenőrzés is megszűnik, amit egy félidővel korábban még könnyedén kijátszottunk, így nem kell visszalógni, ha kimegyünk a mosdóba. Ilyen szempontból egyébként a Bozsik magasan veri a Fáy utcát, itt két piszoárt sem lehet megközelíteni, mert áll előtte a húgy.

A végére is marad a 3-0, nagy az öröm, a játékosok pacsiznak a nézőkkel, mi is kezelünk Bárányossal. A sajtótájékoztatón, ahol ugyancsak senki nem nézi, ki kicsoda, elhangzik a magyar futball egyik legklasszikusabb mondata, az Újpest edzőjétől: fejben az öltözőben maradtunk.

Akit majdnem agyonvertek a fradisták

A meccs után átmegyünk a Megálló nevű kocsmába, ahol főleg Újpest-drukkerek bánkódnak a vereség miatt. Egyikük elmeséli, hogy tavaly majdnem ott maradt a Honvéd Kórház előtt, mert belekötött pár fradista. "Köszönöm, Istenem, hogy nem vagyok fradista" pólóban voltam, egy Vasas-drukker védett meg. Ezek tényleg megöltek volna - meséli a sztorit. Az újpestiek nem gyűlölik a Vasas-tábort, ezért úgy ülünk ott, mintha mindenki Vasas-drukker lenne, pedig van köztünk fradista is. Őt egy szerencsétlen megjegyzés miatt meg akarják verni, fel is áll a két fél egymással szemben, de aztán nem jön a pofon, viszont a lila-fehér versenyző cserébe jól megsértődik.

A társaság egy-két tagja 11 óra felé már irgalmatlanul be van rúgva, az előbb még sértődött újpesti fickó most már újra kedves, odajön beszélgetni, nincsen semmi baj. Viszont azzal szórakoznak, hogy egymást öntik le sörrel, amiből a végén mi is kapunk pár korsóval, így a végére nekünk is megvan a hidegzuhany, nemcsak nekik.

Hogy lett volna jobb buli szombatra, mint káromkodásokat tanulni, Torghelle Sanyi európai szintű fejjátékát nézni, Bárányos Zsolttal pacsizni vagy újpest drukkerek artikulátlan üvöltését hallgatni? Biztosan nem. Megyek jövő héten is.

A cikk nem készülhetett volna el Gazsó István szakértelme és segítsége nélkül.