Auguszta
-3 °C
2 °C

A Barca és a 3-4-3 romantikája

2011.10.06. 07:22

Sérülten kezdte a szezont a Barcelona két állandó középhátvédje, Carles Puyol és Gerard Piqué, és Pep Guardiola edző pótlásuk helyett megváltoztatta a csapat alaptaktikáját: 4-3-3-ról 3-4-3-ra állt át, Johann Cruyff legendás három védős felállásához nyúlt vissza.

A holland a nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek közepéig játszatta így a katalánokat, nyert vele négy bajnokságot és egy BEK-et, illetve veszített 4-0-ra egy BL-döntőt.

Úgy tűnik, hogy Guardiola is a Barca alapfelállásáva akarja tenni a 3-4-3-at, de az sem kizárt, hogy csak Puyol és Piqué formába lendülésére vár, és ha felépülnek, visszatér a maximálisan bevált 4-3-3-hoz: mindent megnyert vele, miért változtatna?

Az biztos, hogy Puyol egyszer, Piqué egyszer sem játszott a három védős rendszerben, talán mert annyira még nem fittek, hogy a nagyobb terület bejátszásával járó posztokon abszolút magabiztosak legyenek vagy csak mert született középhátvédként a négy védőre vannak kitalálva.

Már Rijkaard peddzegette a 3-4-3-at

Pep Guardiola elődje, Frank Rijkaard 2007 környékén vette elő a rendszert egy zaragozai mérkőzésen, amit meg is nyert vele, bár szemmel láthatóan rizikósabb volt a játék, mint a fix hátsó négyessel. A holland hamar vissza is állt az eggyel több védőre.

Persze a 3-4-3 lényege nem a védekezés, hanem a támadás, ez napjaink legoffenzívebb felállása, egy védő helyett egy középpályást lehet felrakni, amivel a pálya közepe uralható, még annál is több passzal és nagyobb arányú labdabirtoklással, amennyit a Barcától megszoktunk.

Ennek az eredménye az Osasuna elleni 84 százalékos labdabirtoklás, ami valószínűleg világrekord első osztályú futballmeccsen, illetve a végeredmény, a 8-0.

A 3-4-3 legtöbbször működött, viszont egyszer kifejezetten nem, a Valencia elleni 2-2-n. Unai Emery csapata megfogta a Barcát, átjátszotta a középpályát, és a három védőnek könynedén rúgott két gólt, vezetett egészen a hajráig. Akkorra viszont elfáradt, kijött a Barca mindenkinél jobb fizikai felkészültsége, összejött az egyenlítés, sőt, a győztes gólt is belőhette volna David Villa a 92. percben.

A Milan ellen sem ment tökéletesen a 3-4-3, a meccs első percében a középpálya, az utolsóban a védelem nem figyelt, de a meccset inkább a csatársor rontotta el, mert nem használta ki a 75 százalékos labdabirtoklást. Hasonló volt a helyzet még egy 2-2-es bajnokin, San Sebastianban 2-0-ás előnyről ikszelt a Barca a Real Sociedaddal, itt is kijött a három védő rizikója.

Tény viszont, hogy 3-4-3-mal a Barcelona még nem veszített, de az is, hogy két tehetségesebb - Milan, Valencia - és egy lelkesebb - Sociedad - csapattal szemben megmutatkozott a rendszer sebezhetősége.

Hogy játsszon a Barca?

  • 766
    Hol így, hol úgy
  • 449
    Négy védővel
  • 225
    Három védővel

Nem tudni, mi lesz, ha visszajön a kezdőbe Puyol és Piqué, akik eddig, amikor beálltak, a csapat azonnal visszaállt négy védőre, mintha csak biztosításnak küldte volna fel őket Guardiola. Azt sejtjük, az edző óvatosan fog kísérletezni: a 3-4-3 minden kicsi ellen működik, de a mai modern futball gyors topcsapatai ellen szinte kizárt, hogy biztosan működjön, így az állandó támadás hosszabb távon, legalábbis a legnagyobb meccsekre a Barcelonánál is romantikus elképzelés maradhat.

Az olaszoknál bevált a három védő

Épp Olaszország, a catenaccio hazája az a hely, ahol két csapat is 3 védővel áll fel: a bajnokságban második Udinese 3-5-2-t, a harmadik Napoli 3-4-3-at játszik, mindkettő évek óta. Úgy tűnik, a rendszer beérett, mindkét csapat BL-es helyen, az első négyben végzett tavaly, csak az Inter és a Milan került eléjük. Idén a két milanói szenved, a bajnokságot a Juventus vezeti, a nagyon támadó stratégiával szereplő két kiscsapat tapad rá . Tőlük persze nem várják el, hogy minden meccset megnyerjenek, mint a Barca - a Napoli a bajnoki szezonban egyszer már ki is kapott, az Udinesét meg kettős győzelemmel ütötte el a BL-től a nem túl erős Arsenal.

15%

Jo Nesbo Szomjúság

3980 Ft
3383 Ft
15%

Pan-dji Vádirat

3499 Ft
2975 Ft