További Futball cikkek
- Ilyesmit még aligha láttak edzőtől, persze hogy imádják Flicket Katalóniában
- A magyar válogatott labdarúgó nyolc év után elhagyja a Ferencvárost
- Szoboszlai nélkül nem bírt a Uniteddel, odahaza vesztett pontokat a Liverpool
- Frusztráló! – ezért nem számíthatott a United ellen Szoboszlai Dominikra Arne Slot
- Szoboszlai Dominik kihagyja a Liverpool Manchester United elleni rangadóját
Hiába a minden igényt kielégítő akadémiák, a Premier League-ben évről-évre felbukkanó, nagyon fiatal és tehetséges futballisták, az angol utánpótlás régen produkált ilyen pocsék idényt, mint 2012–2013-ban. A porblémák szerteágazóak, a közvélemény mielőbbi megoldást sürget.
Először is a tények. Az U17-es Európa-bajnokság elitkörébe bejutott az angol válogatott, de csak csoportmásodik lett az oroszok mögött, így ki sem jutott a szlovákiai Eb-re. Mivel nem lehetett ott a legjobb nyolc között, így annak lehetőségét is elveszítette, hogy az U17-es világbajnokságon részt vegyen. Az angolok legutóbb, 2010-ben megnyerték az Eb-t.
Egy korosztállyal feljebb sem vidámabb a helyzet. Az U19-esek között kilenc Európa-bajnoki címmel Anglia – Spanyolországgal együtt – a csúcstartó. Ehhez képest a válogatott nem lesz ott a litvániai, július végi tornán. Ahogy a két évvel fiatalabbaknál, itt is az elitkörben búcsúztak, szégyenszemre Grúziát nem sikerült megelőzniük.
A U20-as világbajnokságra még a tavaly elért Eb-elődöntővel kvalifikálta magát a csapat, de három – egyáltalán nem veretes válogatott –, mint Irak, Chile, vagy Egyiptom ellen egyetlen győzelem sem jött össze, két döntetlen a csoport utolsó helyét és a búcsút jelentette. Hihetetlen, de igaz: az angol válogatott az U20-as világbajnokságokon 1997 óta nem tudott meccset nyerni, pedig azóta 16-ot játszott (7 döntetlen és 9 vereség a mérleg).
Az U21-es válogatott borzasztó teljesítménye verte ki a szurkolóknál leginkább a biztosítékot. Az idei, izraeli Eb-ről úgy jött haza a csapat, hogy az olaszok, a norvégok és a házigazdák elleni meccset is elbukta, 1-5-ös gólkülönbséggel zárt.
Az angol sajtó a mély kábulat után igyekezett megfogalmazni azokat a problémákat, amelyek idáig vezettek. Egy közvélemény-kutatás adatai szerint a szurkolók nagy része abban látja a problémát, hogy túl sok idegenlégiós szerepel, már nem csak a bajnokságokban – a Premier League hivatalos adatai szerint a 2012–2013-as szezonban 337 külföldi lépett pályára, amely az összes szereplő (522 futballista) 64,6 százaléka – hanem az akadémiákon is. A trend nagyon egyszerű, a PL-ben vezető szerepet kapó, egyre több külföldi tulajdonos, hazai tehetség híján és tömött pénztárcákkal inkább a külföldi játékosokban látja a lehetőséget. Az sem mellékes, hogy az angol élvonalban csak négy olyan edző van, aki angolnak vallja magát.
Több szakértő viszont a kiválasztásban, illetve a játékosok hozzáállásában látja a legnagyobb gondot. Az U20-as világbajnokságot példaként felhozva megemlítik, míg az angol válogatottban olyanok léptek pályára, akik néhány PL-, vagy Championship-meccs rutinjával a hátuk mögött érkeztek a vb-re, addig az ellenfelek, fiatal koruk ellenére is már sokat megélt futballistákkal. Az egyiptomi válogatottban volt olyan, aki már hétszer szerepelt a felnőttek között, vagy olyanok is, akik az afrikai BL-ben, vagy vb-selejtezőn mutatathatták meg tehetségüket. De ez a tény a többi ellenfélre is igaz.
Természetesen a szakvezetőknek nincs egyszerű dolguk. A klubok általában a sérülésveszélyétől tartva, okkal-ürüggyel, nem engedik el tehetségeiket az ilyen tornákra, vagy a játékosok – néha jelentős menedzseri nyomásra – maguk mondják le a szereplést. Érdekes kontraszt, hogy az izraeli U21-es Eb-t nyerő spanyol válogatott keretében nyolc olyan futballista volt, aki a Barcelona vagy a Real Madrid alkalmazásában áll, ketten pedig a Premier League-ből – David de Gea és Joel Robles – érkeztek.
Ezzel szemben az angoloknál a Manchester Unitedből, vagy a Manchester Cityből csak egyedül Wilfried Zaha szerepelt, aki egyébként is a Crystal Palace kölcsöncsatára. A Tottenham három, a Liverpool négy játékost adott, de Jonjo Shelveyt és Steven Caulkert leszámítva majdnem mindegyik kölcsönjátékosként szerepel jelenleg. Közben olyan futballisták maradtak távol a tornától, mint Alex Oxlade-Chamberlain vagy Phil Jones, Jack Rodwell, Danny Welbeck, Jack Wilshere vagy Kyle Walker, így olyanok is, akik még túlkorosként befértek volna a keretbe.
Ezért aztán a szövetségi edzők olyanokkal igyekeznek feltölteni a keretet, akiknek az akadémiai múltjuk vagy legalább a másod- vagy alacsonyabb osztályban lejátszott meccseiknek a száma erre okot adhat. Ami a szurkolók többségének a legjobban fájhat, hogy nem érezhető – főleg a fiatal koruk ellenére már sztárjátékosokon –, hogy megszakadnának a címeres mezért, legalábbis ilyen tornákon.
Bár többféle kutatás van, melyik a világ legjobb 10 akadémiája, azért az angol klubok ebben a tekintetben az élmezőnyhöz tartoznak. A futballgyárak ontják is az angol tehetségeket, az utánpótlás felemelkedéséhez azonban Angliában is összefogás kell, ezt sürgeti a közvélemény is.