Tíz érv a további stadionépítésekre

Véget ért a világ legizgalmasabb bajnoksága, az NB I. Ahogy azt megszokhattuk, az idén sem lehetett hátradőlni annak ellenére sem, hogy a meccsek túlnyomó része nézhetetlen volt, hiszen a pályán kívül megint olyan parádés dolgok történtek, amikre nem lehet nem figyelni.

Mi azt mondjuk, legyünk őszinték, ezek a hihetetlen izgalmak bőven megérdemlik a fejlettebb infrastruktúrát. Bár nehéz volt ennyire szűkíteni, felsorolunk tíz nagyon vicces érvet amellett, amiért nemcsak Felcsútra, hanem az ország összes falujába legalább 4000 fős stadiont kéne építeni, és azt megtölteni az NB I. felejthetetlen hangulatával.

Nem csak pont kell a bennmaradáshoz

Az tiszta sor, hogy a csődbe ment Győr és a szintén előzetesben ülő tulajdonossal büszkélkedő Pápa nem kapja meg a jövő évi induláshoz szükséges licencet, de Csányi Sándor MLSZ-ének ennyi nem volt elég. Ők kitalálták, hogy már jövőre 12 csapatos első osztályt szeretnének, ezért olyan ügyeket vettek elő pár csapatnál, amik fölött éveken keresztül stabilan átsiklottak. Így történhet meg, hogy bár a pályán bennmaradtak, jövőre végül valószínűleg harmadosztályú lesz a Pécs, a Nyíregyháza és a Kecskemét, és meg is van Csányi 12 csapata (kiesett még a Dunaújváros).

Az igaz, hogy ezzel az ország nagy része első osztályú klub nélkül marad, miközben Budapesten és Fejér megye környékén vígan lehet majd válogatni. A magyar foci megítélésének és minőségének egyébként is jót fog tenni, hogy az évi két Diósgyőr–Nyíregyháza helyett évi három Felcsút–Paksot izgulhatunk végig.

Megbüntették Marco Rossit, mert nincs néző

Május 5-én megbüntették a Honvéd régi-új edzőjét, Marco Rossit, mert bár az előző meccsen kiállították, a lelátóról mégis utasításokat adott a csapatának. Itt jön a csavar: nem ám telefonon vagy rajzokkal, hanem ordibálva. Ugyanis a Honvéd a Paks ellen játszott, aminek legszebb korszakában sem voltak nézői, a pálya egyik jellegzetessége a folyamatosan odahulló falevelek mellett, hogy bármit hallani a nézőtérről. Tehát Marco Rossit végül azért büntették meg 100 ezer forintra, mert a Paks minden állami támogatás ellenére még annyi nézőt sem tud megmozgatni, hogy legalább pár részeg anyázás elnyomja a körmönfont edzői utasításokat.

A Honvéd nagy igazolásai

A Honvéd több szempontból is fantasztikus idényen van túl. Egyrészről a csapatnak sikerült éppen bennmaradnia az első osztályban, a másikról pedig már annyi család jár ki a meccsekre, hogy a friss bajnokot legalább 900 ember várta a Bozsik Stadionban. Az már így is elég izmos, akadémistákkal teli keretet télen George F. Hemingway elnök és publicista 9 idegenlégióssal erősítette meg.

A meglepő húzást Hemingway azzal magyarázta, hogy három hiányposztra igazolták a kilenc játékost, de egyébként vannak köztük, akik kölcsönbe érkeztek, így nem is igazán lényeges, hogy játszanak-e. A francia ötödosztály vagy a perui másodosztály sztárjai közül Hemingway külön kiemelte a togói Francis Konét mint potenciális gólvágót, akinél minimum 10 tavaszi gólt garantált. Koné legutóbb már a ligakupacsapat cseréi közé sem fért be, és idén összesen négy gólt lőtt, azt is harmadosztályban és a ligakupa korábbi meccsein.

A légiósok annyira beváltak, hogy a szerződtetés után alig pár nappal elküldték azt az olasz sportigazgatót, aki a grandiózus beruházást intézte.

Koman Vladimir dicső hazatérése

Pintér Attila szövetségi kapitányi regnálása idején bátran mert nyúlni az NB I.-ben pallérozódó játékosokhoz, így olyanok lettek kerettagok, akik erről álmodni sem mertek volna. 

A DVTK őszi harmadik helye után csak úgy kapkodtak a miskolci játékosok után az erősebb bajnokságok klubjai, így Kádár Lengyelországban, Elek pedig a fejlődő Kínában kötött ki. A DVTK védekezésének két alapemberét a klub végül egy igazi tékozló fiúval, a támadó középpályás Koman Vladimirrel pótolta, akinek igaz, már egy éve nem volt klubja, de ő ezt annyira nem is nagyon bánta, mert legalább hosszabb lehetett a nászútja.

Koman igazi bombaigazolásnak bizonyult, rögtön visszakerült a válogatott keretbe, és a vezetésével a Diósgyőrnek sikerült a dobogóról megcsípnie a hetedik helyet.

Pintér Attila szövetségi kapitányi karrierje

Egy egész ország röhögött hangosan, amikor Pintér Attila lett a magyar válogatott szövetségi kapitánya. A taktikailag, emberileg és beszédtechnikailag egyaránt hasonló szinten álló Pinyő mester végül összesen négy barátságos meccsen és egy tétmeccsen vezethette pályára hazánk aranylábúit, ott gyorsan ki is kaptunk az északírek ellen. A tolódásos védekezést örökre a legjobb poénok közé emelő Pintért végül Dárdai Pál váltotta, akin először felhorkant a fél magyar edzőszakma, hiszen nincs olyan fasza pro licence, mint például Pintérnek, majd miután ez a semmirevaló Dárdai végül a válogatott mellett a német Hertha felnőtt csapatát is elkezdte edzeni, már azt látták maguk előtt, hogy ajtót nyit a magyar edzőszakma előtt. Teljesen logikus, ha én klubtulaj lennék, és látnám Dárdai teljesítményét, azonnal minden követ megmozgatnék azért, hogy a csapatomhoz kössem mondjuk Csank Jánost.

A DVTK stadionépítése

A stadionépítési láz első köre meglepően simán ment, szerencsére a második már sokkal jobban emlékeztet a magyar foci körül megszokott dolgokra. Kiemelkedik a DVTK esete, ahol a Ferencváros elleni győztes meccs után teátrálisan azonnal elkezdtek bontani két szektort, hogy ezzel is bemutassák, most már tényleg úton van az új stadion. A nagy építkezések konkrétan eddig tartottak, a csapat azóta foghíjas stadionban játssza a meccseit, de legalább látni a tévében is a lebontásra ítélt szegénysor egy részét.

Annyi edzőváltás, ahány csapat

Egyáltalán nem reprezentatív közvélemény-kutatásunk szerint az „edzőkeringő” az egyik legszebb szó a magyar nyelvben. Az NB I. az idén egy egész éven át tartó szalagavató volt, hiszen az NB I. 2014/2015-ös szezonjában annyi edzőváltás volt, mint amennyi klub elindult az első osztályban. Ez ugye 16 váltást jelent (az ideiglenes szakemberekkel együtt), ebből hármat-hármat a Haladás–Pápa–Honvéd-trió vállalt magára.

Mátyus János konkrétan hat meccs után állt fel az akkor még simán a mezőny közepén tanyázó Pápától, a Honvéd egy Juventus-legendát áldozott fel egy Honvéd-legendáért, hogy aztán megint egy olasz edzőnél kössenek ki, aki ráadásul dolgozott már ott.

A Haladásnál játékosokat tettek ki a keretből, mert megölelték a korábbi edzőjüket a szezon közben Dunaújvárosba szerződött Artner Tamást, Miriuta Vasile alatt a második klub ment tönkre Győrben, Bekő Balázs meg úgy nyomta le az utolsó 3-4 meccsét Kecskeméten, hogy már bejelentették a Miskolcra igazolását. A 16 akár több is lehetne, ha ide vennénk, hogy Joan Carrillo hiába nyert utcahosszal bajnokságot, a kőkemény magyar ligában sokszor ez sem elég, a nyarat már valószínűleg nem vele kezdi a Videoton.

Az MLSZ nézőcsalogató intézkedései

Az MLSZ alternatív univerzumában már annyira családbarát minden stadion, hogy tulajdonképpen jobb, mint otthon. Kiemelnénk a három legjobb ötletet: idén volt először kötelező a szurkolói kártya használata, amivel megszüntették annak a lehetőségét, hogy csak úgy bárki bemehessen arra a meccsre, ami tetszik neki, és abba a szektorba, ahova szeretne.

Bár Magyarország összes ultrájának már ez is elég volt a meccsek bojkottálásához, az MLSZ által kockázatosnak ítélt párosításokhoz még jobban megnehezítették a vendégtáborok életét egy jó kis kötelező buszoztatással, aminek az a lényege, hogy nem lehet olyan formában megközelíteni a vendégszektort, ahogy azt a jegyvásárló szeretné, és ha nem a szervezett úton érkezik, akkor az érvényes jegy ellenére sem engedik be a stadionba. Mondjuk egy Ferencváros–Újpest így hatórás programmá húzódott.

Az ember azt hinné, hogy ezek miatt sem jár senki meccsre, de az MLSZ végül megtalálta az igazi hibást: szerintük túl sok NB I.-es meccset ad a tévé, és ezért maradnak sokan távol, úgyhogy épp azért lobbiznak, hogy kevesebb szuperrangadó kerüljön képernyőre. Mindezt 2015-ben. A szurkolói kártyát egyébként próbálják sikerként eladni, hiszen a Fradi gyönyörű Groupama Arénája kétszer is megtelt idén.

Méltó búcsú Pápán

Mindent elmond az NB I. jelenlegi állapotáról, hogy a Pápa úgy esett ki a Paks ellen, hogy még a bíró hármas sípszója előtt konkrétan lekapcsolták a stadionban a villanyt. A reflektorok lekapcsolása azért is szimbolikus jelentőségű, mert a 0-4 ellenére a Pápa még épp támadni próbált, de a csődbe ment, kiesett klub stadionjában jobbnak látták idő előtt sötétségbe borítani a környéket, hogy aztán már a bíró is inkább a meccs befejezése mellett döntsön.

Minden bizonnyal ez volt az egész szezon legszomorúbb pillanata, írtuk még pénteken, de aztán jött a pécsi vég, amikor egy markolóval sírt ástak a kezdőkörbe.

Két kapussal kezdett a Nyíregyháza

A bizonyíték arra, hogy a Magyar Nemzeti Bajnokság Első Osztálya az egész világon egyedülálló, a Paks–Nyíregyháza-találkozó volt. Ezt a meccset az ősszel el kellett halasztani, és a pótlása a tavaszi szezonra csúszott át. Azonban a liga szabályzatai szerint pótlást csak az eredeti meccsidőpont szerinti keretekkel lehet lejátszani (tehát a téli igazolások nem játszhatnak). A nyíregyiek a szünetben egy komplett kezdőcsapatnyi, vagyis 11 játékost küldtek el. Ezért a Nyíregyháza kénytelen volt sérültekkel és három kapussal kiállni, akik közül kettő a kezdőbe is befért február 21-én. Egyik a kapuba, másik a csatár posztra, utóbbit pedig a meccs vége felé a harmadik számú kapus váltotta mezőnyben.

A legjobb Benny Hill-műsorokat idéző helyzetet csak fokozta, hogy a Nyíregyháza így is képes volt idegenben 1-1-re hozni a mérkőzést. Cserébe a szezon végén ők sem kaptak indulási licencet.