Hogyan zuhant káoszba Mourinhóval a Chelsea?

Nehéz nap elé néz José Mourinho, aki kedden azzal vádolta meg a saját játékosait, hogy elárulták. Az öltözőben ez tovább mérgezte a levegőt, a mai edzésen így kell a szemükbe néznie. Ráadásul rendkívüli ülést tart a Chelsea elnöksége, a téma a klub és a menedzser jövője.

Rég nem látott káosz van a Stamford Bridge-en. Az ok, ami ide vezetett?

Éppen egy éve 12 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség volt a Chelsea mérlege a Premier League-ben, José Mourinho csapata vezette a bajnokságot, 3 ponttal előzte a Manchester Cityt.

 2015. december 15-én 4 győzelem, 3 döntetlen, 9 vereség a Chelsea mérlege, José Mourinho csapata 16. a bajnokságban, 1 pontra a kiesőzónától.

Bár a futballban minden előfordulhat, ehhez hasonló visszaesést a Premier League-ben még nem jegyeztek fel.

Mourinhóék a múlt szezonban a nagyszerű rajt után simán, három körrel a vége előtt bajnokok is lettek, most viszont a címvédő csak szenved.

Kikaptak már boldog-boldogtalantól, egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy csak a rangadókat veszítették el, vagy hogy elkapta őket egy-két nagy formában lévő középcsapat.

Megverte őket – egy híján – a fél PL:

• Manchester City
• Crystal Palace
• Everton
• Southampton
• West Ham
• Liverpool
• Stoke
• Bournemouth
• Leicester City

Mourinho okolta már a bírókat, ősszel többször komolyan összeveszett velük, azt mondta, félnek büntetőt adni a Chelsea-nek. Kétszer kapott már eltiltást, legutóbb, Stoke-ban a stadionba sem tehette be a lábát a meccsük idején, mert egy korábbi mérkőzésen a szünetben be akart menni a játékvezetők öltözőjébe „beszélgetni”.

Ennyiszer viszont természetesen ő sem kenhette a zakót a bírókra, ezért egy idő után megtalálta a játékosait. Október végén azt mondta, legjobbjai alul teljesítenek, majd ugyanezt vágta a fejükhöz hétfő este is, amikor a tabellaelső Leicester verte meg őket, 2-1-re.

A portugál viszont most már erősebben fogalmazott, azt mondta, játékosai cserbenhagyták őt, és újra kiemelte Hazard-t, aki a 20. percben cserét kért, miután Jamie Vardy belépett neki és ellökte.

Olyan keményen fogalmazott, amilyen keményen egy tréner nem biztos, hogy fogalmazhat: „Ha én játékos lennék, sokkal többet nyújtanék.

Az előző idényben végig fenomenális munkát végeztem, a játékosokat olyan szintre emeltem, amely nem az ő szintjük, hanem több, mint amik ők valójában. Úgy érzem, elárulták a munkámat.

Vagyis állítja, az emberei neki köszönhetik, hogy túlteljesítettek egy évvel ezelőtt. Ehhez azért pofa kell, de tudjuk már rég, Mourinhónak az van.

Tavaly ilyenkor a Chelsea 36-13-as gólkülönbséggel állt, most ez 18-26, vagyis épp feleannyit lőttek, viszont duplaannyit kaptak. A 26 valóban nagyon soknak tűnik, de ha megnézzük, hogy a Leicester 22 kapott góllal vezeti a ligát, hamar rájöhetünk, hogy Mourinhóéknál inkább a támadásoknál van a hiba. Akkor is, ha ő Leicesterben is a védőket szidta elsősorban, és John Terryt a második hazai gól után azonnal lekapta, bár nem is róla lőtték azt.

• A legjobb példa a csatárkrízisre Diego Costa, aki az előző idényben már november 8-án berúgta 10. gólját a Premier League-ben, míg most mindössze háromnál jár.
• A májusban az elmúlt idény játékosának választott támadó, Hazard most 16 forduló után még egyszer sem talált a kapuba.
• Cesc Fábregas múlt decemberre már kiosztotta tizedik asszisztját, most kettőnél tart.

Ők voltak a húzóemberek tavaly, most viszont mintha nem is lennének a pályán.

Elkeserítő statisztikák ezek, amik Mourinhót támasztják alá: a legjobb futballistái nem teljesítenek. Itt van a kutya elásva, a kérdés pedig az, miért teljesítenek ilyen gyengén azok a világklasszisok, akik 12 hónappal ezelőtt a hátukon vitték a csapatot? Nem voltak sérültek, nem tiltották el őket hetekre – kivéve Diego Costát, aki kapott pár meccset –, nem hallani pályán kívüli botrányukról.

Jóval kevésbé látványos, de hasonló mondható el a védőkről és a védekező játékosokról is. Branislav Ivanović, John Terry és Gary Cahill hátul gyengén játszanak. Tavaly a csapatot középről toló Nemanja Matić teljesen elszürkült. Mourinho mindannyiukat cserélte már le, vagy hagyta ki a keretből, sőt, Matićtyal azt is megcsinálta, hogy szünetben behozta, aztán a 75.-ben lecserélte.

Nézzük csak meg ezeket a gólokat a Southamptontól, Ivanović, Terry és Cahill mintha buliból mentek volna a meccsre, úgy forgatták őket a nem is olyan kivételesen ügyes csatárok:

Felmerült akkoriban, hogy a keret már Mourinho ellen játszik, meg akarják buktatni, ám ezt Mourinho kinevette, a játékosok pedig cáfolták. Ha így lenne, a tulajdonos Roman Abramovics már váltott volna, még akkor is, ha sosem látott mennyiségű bánatpénzt kellene kifizetnie az edzőnek.

Abramovics nagyon jóban van a sztárokkal, különösen a régiekkel, főleg a csapatkapitány John Terryvel, és ha egyhangúan a tréner ellen lennének, a milliárdos orosz lépett volna. Mert nem fél lépni, olyanokat állított már föl – akár néhány meccs után is, mint Mourinho, Scolari vagy Ancelotti.

Sokat számít ebben persze az is, hogy a Chelsea a Bajnokok Ligájában a régi formájában játszik, legalábbis csoportelsőként ment tovább, és várja a PSG-t a kieséses körben. Csakúgy, mint tavaly.

A csapat 4 győzelemmel, 1 döntetlennel és egy vereséggel hozta le a BL-csoportkört, úgy, hogy az utolsó fordulóban ki-ki meccsen 2-0-ra verte és ejtette ki a Portót.

Csakhogy azon a meccsen szerencséjük is volt, az első találat ritka peches öngólból jött össze, és a vezetésről már megoldották Costáék. Ugyanígy vezettek viszont a bajnokságban a Liverpool és a Southampton ellen is, ugyanígy néhány perc után, és mindkét meccsnek 1-3 lett a vége.

Legtöbbször ők kerültek persze hátrányba, sokszor szépítettek vagy egyenlítettek 0-1-ről, de szezonbeli 24 meccsükön egyszer sem fordítottak, és felállniuk is egyszer sikerült, amikor Newcastle-ben, 0-2-es hátrányról tudtak megmenteni egy ikszet.

Képesek meccsben maradni, nagyon még egyszer sem verték meg a Chelsea-t, kettőnél több góllal is csak a ManCity győzte le őket augusztusban, 3-0-ra. Háromszor veszítettek két góllal, hatszor mindössze eggyel.

Igaz persze az is, hogy Mourinho semmit nem változtatott a Chelsea, illetve saját alaptaktikáján. Hétfőn Leicesterben már meglehetősen győzelmi kényszerben léptek pályára, hiszen 1 pontra voltak a kiesőhelytől a meccs kezdetén, ez mégsem látszott a pályán. Ugyanúgy visszaálltak, ahogy a portugál csapatai – kivétel a Real Madrid – visszaálltak, nem próbálták birtokolni a labdát és dominálni a játékot. Nem próbáltak játszani.

Ha megnézzük az idei meccseiket, rettentő nehéz konklúziót levonni: volt, hogy pozitív labdabirtoklással veszítettek; volt, hogy negatívval nyertek, teljesen összevissza a több mint húsz meccs mutatója. Nem lehet azt mondani, hogy azért veszítenek, mert nincs náluk a labda, vagy épp hogy túl sokat van náluk, csak nem tudnak mit kezdeni vele.

Extrém meccseik sem akadtak, sosem volt náluk a labda 65 százalék fölött, és 40 százalék alatt. Az egészre az mondható, olyan, mint mindig.

Vagyis újra csak azt lehet elképzelni, 

Mert ugyanaz minden: az edző, a módszerei, a stáb, a játékosok – senki nem ment el a nyáron, sőt, a barcás Pedro érkezett –, a körülmények, a klubvezetés, a fizetések, de még az ellenfelek is.

Kérdés, hogy a mentális válságnak köze van-e Eva Carneiróhoz, a Chelsea orvosához, ő ugyanis az egyetlen, aki nincs már a Chelsea-nél, bár tavaly ott volt, és még a szezon első két meccsén is.

Nagyon híres és meglehetősen csúnya incidens után rúgta ki a klubtól a doktornőt Mourinho, rengetegen kötik ehhez a visszaesést. Csakhogy már vele sem voltak jók, kikaptak 1-0-ra az Arsenaltól a szuperkupadöntőn, és Carneiro utolsó meccsén otthon ikszeltek a Swansea-val. Utána jött a City-vereség, majd a West Bromot verték idegenben, és indult a szabadesés.

Egy mély és feltáratlan esemény rettentő negatív hatással van a futballistákra. Lehet ez Mourinho magatartása – különösen a játékosaival, kollégáival szemben, lásd a leicesteri nyilatkozat –, lehet valamilyen edzésbeli, felkészülésbeli különbség, de simán lehet az is, hogy begörcsöltek a sztárok, illetve maga Mourinho:

Neki mindig mindenhol jöttek az eredmények, a Leiriánál, a Benficánál, a Chelsea-nél az első időszakban, majd az Internél, a Realnál és tavaly újra a Chelsea-nél. Hiába beszél róla meglehetősen sokat, mondja, hogy őt is utolérte ez a helyzet, most vívja a saját harcát, csak nem képes belőle talpra állni.

A kérdés most az, hogy meddig fogja mindezt Roman Abramovics nézni. A BL-sikerrel ugyanis Mourinho feltehetően bebiztosította a helyét február közepéig, amikor a PSG-hez mennek, ugyanúgy, mint tavaly. Ha a bajnokságban valamelyest össze tudják kapni magukat, nem kérdés, hogy kihúzza addig a világ egyik legjobb edzője, de mi van, ha kiesőhelyre sodródnak?

Az biztos, hogy Mourinho lemondani nem fog, ez Leicesterben is megerősítette: „Én akarok lenni a Chelsea vezetőedzője. Nem félek a kihívásoktól, és ez a mostani egy igazán nagy kihívás. Maradni akarok, és remélem, hogy a tulajdonos, Roman Abramovics, illetve az igazgatótanács is ezt akarja."

A Chelsea a világ egyik leggazdagabb klubja, kiesése elképzelhetetlen, és valószínűleg Abramovics úgy tervez kimászni a slamasztikából, ahogy felépítette az egyesületet: új igazolásokkal, azaz – ki gondolta volna? – pénzzel.

Mourinho a két hét múlva nyíló transzferhónapban költhet némi pénzt, ha kell, nem is keveset. Mindez persze azt jelenti, hogy önerőből nem képes úrrá lenni a válságon, viszont ha belátja, hogy ez a jó megoldás, kihúzhatja a szezont, és az erősítésekkel elfogadható pozícióba hozhatja tavaszra a csapatot.