A Premier League lehet a Brexit nagy vesztese

„A Premier League a nyitottságot képviseli, amivel nem lenne összeegyeztethető, ha kilépnének az unióból” – mondta Richard Scudamore, a Premier League elnöke, véleményét pedig mind a 20 PL-csapat osztja.

Teljesen érthető módon, az Európai Unióból kilépéssel ugyanis alapvetően változhatna meg a Premier League mostani rendje, és minden jel arra mutat, hogy nem a legjobb napjait élő liga még lejjebb süllyedhetne, amivel az elképesztő közvetítési díjaktól is eleshetnének.

De mi köze a Brexitnek a PL és az angol futball jövöjéhez?

A dolog nagyon egyszerű. Ahogy Nagy-Britannia, úgy a Premier League is szabályokkal védi magát az EU-n kívülről érkező munkaerő korlátlan áramlása ellen. Ha viszont kilépnek az EU-ból, ez a kör sokkal szűkebb lesz, és már nem csak az EU-n (illetve az Európai Gazdasági Térségen (EGT)) kívüli, hanem minden Nagy-Britannián kívüli munkással szemben hasonlóan kellene fellépniük.

A mostani rendszer minden nem EU-s, vagyis kilépés esetén nem brit játékos esetén az adott játékos hazájának FIFA-világranglistás helyezésétől, illetve a játékos válogatott meccseinek számától teszi függővé, hogy ki kaphat munkavállalási engedélyt. A keretet nem maga a PL, hanem a Home Office, vagyis a belügyminisztérium dolgozta ki, de a PL képviselőinek is volt beleszólásuk.

• Ha egy FIFA-ranglistán top 10-es válogatott játékosa szerződne a PL-be, akkor az átigazolás előtti két évben a saját nemzeti válogatottja által játszott meccsek 30 százalékán pályára kellett lépnie ahhoz, hogy garantáltan megkapja a munkavállalási engedélyt
• A ranglistán 11-20. helyek közötti országoknál ez az arány már 45 százalékra ugrik
• 21-30. között már 60 százalék a határ, 31-50. között pedig már 75 százalék. Efölött teljesen egyedi elbírálás alapján adják csak ki a munkavállalási engedélyt

Persze a rendszerben van sok kiskapu, ha elsőre elutasítják a kérvényt, 5000 fontért (2 millió forintért) újra be lehet adni külön elbírálásra, ahol már egyéni pontrendszer alapján döntenek arról, beengedjék-e az adott játékost. Ez a bajnokságban játszott percek, lőtt gólok és egyéb eredmények alapján történik.

Ha a britek kilépnek az EU-ból, akkor a szigorú elbírálás a 27 EU-tagországra is kiterjed. Ha a mostani rendszer az elmúlt években vonatkozott volna már a nem brit EU-s országokra is, Cristiano Ronaldo biztosan nem tudott volna a Manchester Unitedhez igazolni 2003-ban 18 évesen, de például Bogdán Ádám sem kerülhetett volna nemrég a Liverpoolhoz.

Megszűnnének az olyan kiskapuk is, mint az EU-n belül szabadon igazolható 16-18 év közötti játékosok (Héctor Bellerín és Cesc Fábregas is így került az Arsenalhoz, Adnan Januzaj pedig a Manchester Unitedhez) megszerzése, vagy az EU-s útlevélért folyamodó afrikai és dél-amerikai játékosok könnyebb leigazolása.

Nyilván visszamenőlegesen nem fogják alkalmazni a szabályrendszert, de árulkodó adat, hogy a PL 2016-17-os szezonját megkezdő 20 csapatban összesen 99 olyan (csak EU-s) játékos található, aki automatikusan nem, tehát legfeljebb külön kérvény után kapott volna munkavállalási engedélyt.

Minden 2016-17-es PL-csapat legértékesebb EU-s játékosa, aki nem kapott volna munkavállalási engedélyt, az Unióra is vonatkoztak volna eddig a szabályok

Csapat	Játékos	Érték (millió euró)*
Arsenal	Laurent Koscielny	22
Bournemouth	Joshua King	2
Burnley	Rouwen Hennings	2
Chelsea	Kurt Zouma	17
Crystal Palace	Brede Hangeland	1
Everton	Gerard Deulofeu	9
Hull City	David Meyler	2,5
Leicester City	N'Golo Kanté	20
Liverpool	Mamadou Sakho	18
Manchester City	Eliaquim Mangala	23
Manchester United	David de Gea	40
Middlesbrough	Enrique Sola és Daniel Ayala	1,5
Southampton	Virgil van Dijk	12
Stoke City	Giannelli Imbula	18
Sunderland	Jeremain Lens	11
Swansea City	Bafétimbi Gomis	8
Tottenham Hotspur	Kevin Wimmer	7
Watford	Etienne Capoue	9
West Bromwich Albion	Jonas Olsson	1,5
West Ham United	Dimitri Payet	23

* A Transfermarkt adatai alapján

Ők persze maradhatnak a PL-ben, ahogy a többiek is (a teljes listát lejjebb, keretes anyagunkban találják), de az új EU-s játékosok érkezése nehezebbé válhat. A legnagyobb sztárok, mint például Paul Pogba, Robert Lewandowski vagy Leonardo Bonucci eddig és ezután sem lennének gondban, ha a PL-be igazolnának, de a közepes sztárok, kisebb játékosok (és az angol másodosztály, illetve a skót első osztály jelentős része) nem tudnának felmutatni elegendő válogatott meccset a garantált munkavállalásihoz.

forrás: transfermarkt

Elszabadulnának az árak

Ez párhuzamosan két dolgot jelenthetne, még ha páréves, és nem is azonnali lefolyással: a PL-csapatok többségében csökkenne a nemzetközi (nem brit) játékosok száma, egyúttal felértékelődne a brit játékosok értéke. Méghozzá nagyon.

A dolog hatása viszont kettős lenne. Azzal, hogy csökkenne az EU-s játékosok száma Premier League-ben, valószínűleg a liga minősége is romlana, ami önmagával hozná azt is, hogy a 2015-ben rekordáron, 5 milliárd fontért (akkori árfolyamon 2140,2 milliárd forint) eladott közvetítési jogok értéke is csökkenne.

Lenne viszont pozitív hatása is a kiválásnak: ha kevesebb nemzetközi játékos lenne a PL-ben, a kiesők helyét brit, javarészt angol játékosokkal kellene pótolni. Ez arra késztetné a csapatokat, hogy sokkal jobb lokális megfigyelőhálózatokat tartsanak fenn, hogy ne kallódjanak évekig az olyan játékosok, mint például Jamie Vardy. És persze a saját akadémiájukra is sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítania a csapatoknak.

Ennek a folyamatnak viszont hasonló vetülete lehet, mint a korábban már, pont az elképesztő klubbevételek okozta versenynek. Ha felértékelődnek a brit játékosok, a PL nagyjai jóval előbb, akár már 15-16 éves korukban lecsapnának a játékosokra, illetve a kisebb, másodosztályú és gyengébb PL-klubok állományait halásznák le.

Amíg viszont ömlik a pénz a Premier League-ben szereplő csapatokhoz, addig a kisebb klubok sem lennének rászorulva arra, hogy feltétlenül eladják a tehetséges brit játékosaikat. Vagyis a PL-óriásoknak a piaci árakhoz képest sokkal magasabb áron kellene jó briteket venniük – de ugyanez lenne igaz a nemzetközi piacra is.

Mivel az EU-s országokból is már csak a munkavállalási rendszer keretén belül vehetnének játékosokat, így sokkal inkább már befutott, a válogatottjukban rendre játszó nemzetközi focistákat tudnának megvenni, és nem fiatal, még felfedezésre váró játékosokat. Azt pedig, hogy az előbbi nyilván jóval drágábban igazolható, mint az utóbbi, nem kell indokolni.

Így a belső és a külső piacokról is sokkal nagyobb ráfizetéssel tudnának csak nemzetközi szintű erősítést igazolni a PL-csapatok.

Szteroidinjekció az angol focinak

Az angol bajnokság alsóbb osztályait még ennél is komolyabban érintheti a kilépés, hiszen oda pont nem a válogatottjukban stabil kezdő játékosok igazolnak – ők viszont már nem mehetnének. Több brit kaphatna lehetőséget, így a PL-be is nagyobb merítés alapján kerülhetnének be a hazai játékosok. Ennek az egyértelmű nyertese az angol (és a többi brit) válogatott lenne, hiszen több játékosuk és előbb jutna lehetőséghez, ha nem külföldi játékost vesznek a helyére.

Persze a felemelkedéshez minőség is kell, nem csak mennyiség, de ha el sem jutnak a kezdőcsapatokba a helyi játékosok, akkor sosem derül ki, mire képesek.

Abban a ligában, amelyben a 2015-16-os szezonban pályára lépő játékosok 66,4 százaléka külföldi volt, ez óriási pluszt jelentene.

forrás: Football Observatory

A PL nem hagyja annyiban

Ahogy a jelenleg érvényben levő munkavállalási rendszert is a PL vezetőségével együtt alakította ki a belügyminisztérium, úgy valószínűleg az esetleges EU-kilépés után is közösen dolgoznák át rendszert. Mivel a Premier League óriási exportcikk Nagy-Britannia számára, sem a minőség romlását, sem az emiatt fellépő bevételkiesést nem engedhetnék meg maguknak.

Ezért várhatóan a PL saját maga számára kedvező módon enyhítene a feltételeken. Nagy kérdés viszont, hogy továbbra is globálisan kezelnék-e az EU-t, és egy másik, külön egységként az azon kívüli országokat, vagy mindenkit egy kalap alá vennének, és egyesével tárgyalnának az adott országokkal a kormányzaton keresztül.