Az élet nagy tréfamester, így Vona Gábor, a Jobbik elnöke éppen Ilan Mor, Magyarország izraeli nagykövete mellett ülve nézheti a találkozót. De a Groupama Arénában ott van még Orbán Viktor is természetesen.
A magyar válogatott az Európa Bajnokságra készülve Elefántcsontparttal találkozott, és 0-0-ra végzett.
Szalait kereste, de nem találta meg most sem.
Nagyon visszaesett a játékunk, és nem lehet csak Kleinheisler lecserélésére fogni, mert miatta nem hagyna ki a védelem.
Ahogy már korábban is írtuk, most következzenek az őt követő legtöbb válogatottsággal rendelkezők. Érdekesség, hogy az első ötben három jelenleg is aktív válogatott játékos is van.
1. Király Gábor (1998-) 102 alkalommal
2. Bozsik József (1947-1962) 101
3. Fazekas László (1968-1983) 92
4. Juhász Roland (2004-) 91
5. Gera Zoltán (2002-) 88
6. Grosics Gyula (1947-1962) 86
7. Puskás Ferenc (1945-1956) 85
8. Garaba Imre (1980-1991) 82
9. Mátrai Sándor (1956-1967) 81
10. Vanczák Vilmos (2004-) 79
Nagyot esett a végén, mert fennakadt a középpályás vállán, ápolni is kell. Közben Juhász fejelt vetődve szögletre.
Rohant vissza a kapujába utána, nehogy baj legyen. Nem sokkal később Pintér lőtt, de nem talált kaput.
Valószínűleg ennél a helyzetnél egy pillanatra felmerengett benne, hogy milyen sokat köszönhet Dárdainak, aki megbízott benne, és ismét tényezővé vált, a Bundesligában bőven tíz gól fölött termelt, hálából pedig tiszta helyzetben jó méterrel fejelt mellé.
A védelmünk teljesen elaludt, középen két emelésnek dőltünk be, de aztán hiába adott középre remekül Gradel, Kalou 6 méterről még a kaput sem találta el a fejessel.
Ezzel némi zavart is okoznak, nem jutunk előre, 1 perc alatt kétszer is Gulácsiig passzoltunk hátra.
A mi kapunk előtt történt ez is, nem szorultunk be, csak épp előre nem jutunk stabilan.
Már megy a második félidő.
Kleinheislert kellett ápolni az első félidőben, ő nem tér vissza a második játékrészre.
Az már majdnem telt ház.
Amíg a szünetben Koko és Bozsik Péterék szakértenek, következzen egy kis országismertető, az ország függetlenségét 1960-ban kiáltották ki. Korábban francia gyarmat volt. Elefántcsontpart háromszor nagyobb mint Magyarország viszont csak kétszer annyian lakják.
A függetlenséget pedig Félix Houphouët-Boignynak köszönhetik. Ő nem tagja a válogatottnak.
Ezt mondta Storck, de meglátjuk, rajta kívül hányat cserélünk majd még.
19900 néző látta az első 45 percet.
Beadásnak szánhatta, könnyedén fogta a kapus.
Jó 60-90 másodperc elment ezzel a kis jelenettel. Bármit is csinált vele Gyurcsó, ennyire nem fájhatott neki.
Ezzel annyi a kontrának, és még a labdát is elveszítettük.
Ezt passzolni kellett volna, de egy bedobás így is megvan.
Gbohouo szépen jött ki érte, majd kicsit összeütközik Gyurcsóval a kapus, aki a felsőtestét fájlalja, pont azt, amihez Gyurcsó biztosan nem ért hozzá.
Négy ellenfél közé tört be, a negyedik mellett el is esett, de hiába.
A magyar válogatottal az elmúlt években állandóan csak a baj volt. Vagy azért mert túl gyáva volt, vagy mert túl védekező, vagy mert túl semmilyen, aztán már az is baj volt, hogy szerethető, de a mostani valahogy egészen más. Mielőtt elemeznénk szakmailag az a felületes szemlélőnek is látszik, hogy ezek a srácok fiatalok, sármosak, nem félnek és focizni akarnak. Már csak a szerencse hiányzik.
Ápolásból tért vissza, egyből hasznos volt. Most Fiola is ápolást kért, nem lenne jó pár sérülés az Eb előtt.
Nagy amint labdát szerzett, indította is Gyurcsót a félpályán túlról. Gyurcsó szépen tört befelé, de nem tudta elcsavarni Gbohouo mellett, Szalai pedig az üres kaput védő védőbe lőtte a labdét.
Kleinheisler vette észre ezt, emelt is, de kicsit magas lett 19-ről a próbálkozás.
Nagynál is hátrább ment vissza az imént, hogy besegítsen a védőknek, rengeteget dolgozik a Werder-középpályás.
Gradel beadását kellett kifejelni két csatár közül, szerencsére a magyar védő helyezkedett legjobban.