Nándor
9 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Drámai helyzeten dőlt el a svájci-albán testvérharc

2016.06.11. 18:25
Hiába küzdöttek szimpatikusan a megfogyatkozott albánok, a kapushibát nem lehet javítani, csatár nélkül pedig nagyon nehéz.

Az Európa-bajnokság és az A-csoport második mérkőzésén az volt a legnagyobb tét, hogy ki jelentkezik be a franciák mögötti valószínűleg két továbbjutó hely egyikére. A kiszámíthatatlan svájciak számára kötelező volt a győzelem, míg Albánia talán péntek estig jobban bízhatott a románok elleni sikerben, de a nyitómeccsen mutatott teljesítmény alapján ott sem számíthatnak egyszerű meccsre.

A testvérháborúnak beharangozott kora délutáni mérkőzésnek ennek megfelelően meglehetősen defenzív középpályával, három szűrővel vágott neki az olasz De Biasi vezette albán tizenegy, plusz még Cana is gyakran fellépett kisegíteni, ami a túloldal erősségét tekintve a pálya ezen részén, teljesen érthető elképzelés volt. A Yherdan Shaquiri, Valon Behrami, Granit Xhaka hármas több, mint tiszteletet parancsoló.

A testvéri jelzőt szó szerint kell érteni, az albánoknál Talant Xhaka a fivére, Granit Xhaka ellen játszott, aki a svájciaknál lépett pályára.

A találkozó úgy kezdődött, ahogy a legtöbben várták, csak kicsit talán nagyobb tempóban. A svájciak egy szép kényszerítővel hamar kialakították az első komolyabb helyzetüket, majd egy szögletből meg is szerezték a vezetést, a gólhoz Berisha kapus méretes hibája is kellett, aki lekésett a beívelésről, így Schar, a hoffenheimi védő könnyen fejelhetett a kapuba.



A gól után az albánok próbáltak nem összezuhanni, ami sikerült is nekik, ám támadásaik főként a hosszú labdákra korlátozódtak, amelyek viszont rendre pontatlanok voltak. Az első alkalommal, amikor sikerült egyet emberhez rúgni, sőt még pár passz is összejött, megvolt az első helyzetük is, ami egy rossz lövéssel ért véget. Csatár nélkül nehéz lesz, állapíthattuk meg ekkor, majd még inkább Sadiku ziccerénél, amit úgy is illett volna berúgni, hogy Sommer egyébként parádésan védett.

Eközben a svájciak sem tétlenkedtek a támadások terén, avagy Berisha elkezdhette ledolgozni adósságát. Azonban a kapus sors már csak olyan, hogy hiába hárított a meccs végére legalább három-négy ziccert, azt a rossz kifutást nem tudta feledtetni.

Az igazi sorsfordulat a 37. percben következett Lorik Cana második sárga lapja képében, az albán kapitány elhagyta a pályát, a svájciak pedig szinte azonnal le is zárhatták volna a meccset, ha Dzsemaili szabadrúgása nem a kapufán csattan. Az esetnél a bíró valószínűleg a szabálymódosítások jegyében nem állította ki a gólhelyzetben kezező játékost, ám a lassítás alapján Cana mozdulata abszolút tudatosan volt szabálytalan, azaz simán piros lapot kellet volna kapnia.



Az első játékrész végét még inkább kihúzták, a másodikban viszont már egyértelműen pariban voltak az albánok, ami részben hatalmas tartást jelez, részben a svájciak felfogásának is köszönhető volt, akik a mezőnyjátékot altatással próbálták megoldani. Ebből egy-egy gyors, direkt és meglehetősen gólveszélyes támadást indítottak, ám a második találatot csak nem sikerült megszerezniük, volt hogy elkapkodták a dolgot, volt hogy Berisha védett zseniálisan. A helyzetek kihagyásban Seferovic járt élen, aki a meccsen simán összehozhatott volna egy mesterhármast.

Az utolsó félórában Albánia kifejezetten veszélyesen játszott, több nagy helyzetet is kialakítottak, amelyek közül egy minőségi csatár legalább egyet biztos gólra váltott volna.

Shkelzen Gashi 88. percben kihagyott üvöltő ziccerét pedig egy középszerűnek is illett volna, ám Sommer óriási bravúrral, lábbal védett.



Itt el is dőlt a meccs, a végén az albánok még begyűjtöttek két sárgát, a helyenként kemény, alapvetően izgalmas testvérháború után pedig Svájcnak igen jó esélyei vannak a továbbjutásra, míg Albánia bízhat benne, hogy Románia, de akár Franciaország ellen is okozhatnak még nagyobb meglepetést. Főleg ha a meccs végig mind a tizenegyen pályán maradnak.