Hogy lehet, hogy a németek még nem verték az olaszokat?

A nyolc tétmeccs mellett játszottak még 25 barátságos találkozót is, a németek nagy drámája mégis előbbiek köré csoportosul, hiszen sem Eb-n, sem vb-n nem nyertek még Olaszország ellen. Ráadásul azt sem lehet mondani, hogy egy-egy korszakban lettek volna nagy fölényben az olaszok, viszonylag ritkán találkoztak sűrűn, és két meccs között sosem telt el 10 évnél több idő.

A különösen fájó nyolc között volt az 1970-es vb-elődöntő, amit az évszázad egyik legjobb meccsének tartanak (az olaszok 1-1-es rendes játékidő után 4-3-ra nyertek a hosszabbításban), az 1982-es vb-döntő (amit 3-1-re nyert Olaszország), a 2006-os 2-0-s kiütés, vagy négy éve Mario Balotelli élete meccse.

Utóbbi kettőre igaz, hogy az olaszok hagyták a klasszikusan nekik tulajdonított felfogást, és egyből a németeknek ugrottak. Joachim Löw és a teljes német csapat ugyan azt mantrázta a negyeddöntő előtt, hogy nem foglalkoznak az eddigi eredményekkel, de az, hogy soha nem látott húzást – egyesek szerint 3-5-ös hátsó felállást – ígért, azt mutathatja, hogy talán mégis túlgondolja a taktikát.

Az olaszok egy kapott góllal, a németek még kapott gól nélkül jutottak el a legjobb nyolc közé, de árulkodó adat, hogy az írek is csak akkor találtak be Olaszországnak, amikor az már megbontotta az olasz védelem BBC-jét, vagyis az Andrea Barzagli, Leonardo Bonucci, Giorgio Chiellini hármast. A másik oldalon legalább ilyen jól teljesít a hátsó négyes, és bár a hét közepén úgy tűnt, hogy Jonas Hector fertőzés miatt kidőlhet, végül mindenki rendelkezésre áll a németeknél.

Hogy mekkora az összhang a világbajnokoknál, arra maga Antonio Conte mutatott rá legjobban, amikor azt mondta, hogy a német válogatott sokkal közelebb áll egy klubcsapathoz, mint egy összeválogatott kerethez. Persze ő sem panaszkodhat, a védősora Gianluigi Buffonnal kiegészítve egyenesen a Juventusból jön, náluk tehát nem okoz gondot a közös játék, de előrébb sem.

Ehhez az is kellett, hogy Conte a többi válogatottnál nem látott keménységű edzéseket tartson az olaszok montpellier-i táborában: délelőtt elképesztő mennyiségű futással vezényelt fizikai, délután a legapróbb nüánszokig lebontott taktikai eligazítás, amiben szó szerint egyesével ráncigálta megfelelő helyre a játékosait.

A spanyolok elleni nyolcaddöntőben meglátszott ennek az eredménye, a kétszeres címvédőt tanári módon szedték darabokra. A németek sem számíthatnak könnyebb feladatra, még ha Conténak nem is lesz egyszerű dolga: a középpálya közepéről sérülés miatt hiányozni fog Daniele De Rossi, a helyettese, Thiago Motta sárga lap miatt nem játszhat, de Antonio Candreva sem lehet ott a pályán.

Nagy kérdés, hogy két (három) ilyen hiányzóval is meg tudja-e bontani az olasz csapat a 10 éve épített német csapategységet. Merthogy mindkét csapat abban volt eddig tökéletes az Eb-n, hogy pontosan azt csinálta minden meccset, amit akart, ezzel őrölte be ellenfeleit. De hiába lesz együtt az olasz védelem, ha előttük a középpálya nem hoz majd kiemelkedőt – De Rossi és Motta hiányában valószínűleg a háromszoros válogatott Stefano Sturaro kerül majd a kezdőbe Alessandro Florenzi, Marco Parolo, Emanuele Giaccherini és Mattia De Sciglio mellé a középpályán.

Mivel pont a játékszervezéssel lehetnek így gondok, és nincsen klasszis csatáruk, valószínűleg nem kezdenek olyan lendülettel az olaszok, mint hétfőn, 2012-ben, vagy épp 2006-ban. Valószínűleg inkább kivárásra játszanak majd, ami a németeknek kedvezhet. Löwék márciusban egy félig tartalékos olasz csapat ellen 4-1-re nyertek, most is legalább ilyen játékot várnának tőlük, csak hát a Juventus-védelem ellen úgy támadni, mint három hónapja, nem lesz ugyanaz.