Brutális erőfölényben Orbán Viktor csapata

Nem kell túl sokat magyarázni, hogy miért volt szentségtörés Puskás nevével akadémiát csinálni Felcsúton. Mert Puskás Ferenc a kispesti utánpótlást támogatta volna a nevével, ahogy azt húsz évvel korábban meg is tette. Sőt, még Puskás Ferenc-díj is volt Kispesten, persze nem olyan menő, mint a mostani, viszont ő adta át személyesen.

Szóval a miniszterelnök futballprojektje erős mínuszból indult, de a kifejlet még így is alulmúlta a félelmeinket. Magyarázhatjuk, ahogy akarjuk, de Puskásból egy strómant csináltak Felcsúton. Az elmúlt hónapok tökéletesen mutatták, hogy a Puskás Akadémia FC kizárólag a frázisok szintén próbál meg Öcsi örököseként működni, a valóságban csak ürügyként használja a nevét. Hogy ne legyen annyira egyértelmű, kinek a mániája ez az egész.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a téli átigazolási időszak történései. Az érkező erősítések, az új edző személye, és a háttérben meghúzódó stratégia. Emellett pedig kialakult egy olyan helyzet, ami a hivatalos szabályozás szerint talán tolerálható, de valójában erősen megkérdőjelezi a bajnokság komolyságát.

Ágyúval verébre

A Puskás Akadémia FC az NB II. 2016-2017-es téli átigazolási időszakában lényegében nem a feljutást célozta meg, hanem már a jövő évi biztos bennmaradást az első osztályban. Előbb elcsábították az élvonal 5. helyén álló Mezőkövesd kispadjáról Pintér Attilát, volt szövetségi kapitányt, majd vettek hat játékost, ebből ketten felnőtt-válogatottak, négyen pedig utánpótlás-válogatottak. 

A Puskás Akadémia téli igazolásai:

• Gyömbér Gábor (28 éves, 1-szeres felnőtt válogatott, Ferencváros)
• Szakály Péter (30 éves, 7-szeres felnőtt válogatott, Debreceni VSC)
• Szatmári Lóránd (28 éves, volt U21-es válogatott, MTK)
• Prosser Dániel (22 éves, U21-es válogatott, Honvéd)
• Csilus Ádám (20 éves, U21-es válogatott kerettag, Soroksár)
• Hegedűs János (20-éves, U21-es válogatott kerettag, Haladás)

Hegedűs János az ősz felfedezettje volt középhátvédben, Csilus Ádám a Fradi második csapatától érkezett (NB II.), Prosser az egyik legnagyobb tehetségnek számított az NB I.-ben, Gyömbér a Fradiba nem fért be, de amúgy a legtöbb csapatban boldogan fogadták volna az élvonalban is, a Debrecenből érkező Szakályt szintén, Szatmári pedig Pintér egyik kedvence, aki az MTK-tól jött (ahol nem igazán ment neki a játék).

Azok után, hogy már a meglévő kerettel és edzővel is vezették a másodosztályt, és már az a keret is majd kétszer értékesebb volt, mint a második legdrágább csapaté, és többszörösen, mint a mezőny nagy része. Az alábbi infogramon jól látszik az ordító különbség.  Eközben életkor tekintetében nem annyira ifjontiak, mint várnánk. Ahogy a vonatkozó fülre kattintva kiderül, az ötödik legöregebbek az NB II.-ben.

Az erősítések volumene mégsem akkora meglepetés, tudván, hogy Pintér Attila az egyik legtöbbet igazoló magyar edző. A Győrben és Mezőkövesden töltött öt szezonja alatt 62 játékost igazolt. Pintér pont arról híres, hogy sokat vásárol, aztán profin hozza az eredményeket. Az utánpótlásból építkezés nem az ő világa, előző csapatánál, a Mezőkövesdnél nem is volt 21 évnél fiatalabb játékosa. Ha valahol Pintért nevezi ki, ott nem a jövőt építik, hanem a jelent.

Puskásimpex

Másrészt meg persze az sem újdonság, hogy az átigazolási időszakban a Felcsút úgy viselkedik, mint a magyar turista, amikor először lát melegbüfét. Négy és fél éve van önálló felnőttcsapata a Puskás Akadémiának, azóta közel hatcsapatnyi játékos igazolt Felcsútra.

Ezen a listán nem szerepelnek a Videotonnal közös utánpótlás saját nevelésű labdarúgói, akiket évről-évre oda-vissza adogatnak kölcsönbe, sem a Csákvár és Felcsút közt hasonló okokból pendliző különítmény. Csillagozva a felnőtt válogatottak.

Boldogulás önerőből

Szóval nem új keletű a jelenség. Az akadémia neveltjei a kezdetektől fogva egyre csökkenő jelentőségű epizódszereplői voltak a Puskás Akadémia FC NB I.-es feljutásért, vagy bennmaradásért folytatott aktuális küzdelmének. Hosszú évek után, a 2016-os kiesést követően valamennyit javult a helyzet. Az ősszel még olyan is volt, hogy négy saját nevelésű játékossal kezdtek, ami már-már megközelíti egy ilyen téren jobb klub, például a Haladás szintjét. Igaz ők ezt egy szinttel feljebb tudják, egy Illés Béla nevét viselő akadémia támogatásával.

Vagy az MTK, vagy a Honvéd, vagy a Vasas. Tekintve, hogy Felcsúton a taóból tízszer annyiból tervezhettek, mint ezek a csapatok – az "adományokkal" együtt meg hússzor –, ez édeskevés.

Ám az őszi helyzet még mindig idilli volt ahhoz képest, ami most jön. Pintér érkezése és igazolásai egyértelműen a tavalyi szezont vetítik előre, amikor egyetlen akadémistának is örülni kellett a kezdőben.

Ahogy az vasárnap, a Szolnok elleni első tavaszi meccsen meg is történt.

Még a padra is csak hárman fértek fel. A télen igazolt hat játékosból viszont négyen is ott voltak a pályán (a másik kettő csereként állt be). A maradék hét kezdőjátékosból öten az elmúlt nyáron érkeztek a klubhoz – az egyikük kölcsönből jött vissza –, ketten pedig az azelőttin. Egy kezdőcsapat tíz olyan játékossal, akik közül senki sincs ott régebben, mint másfél éve. Egy szem hazai áruként meg Spandler Csaba árválkodott balhátvédben. Erre azért nehezen mondhatnánk, hogy bármi másra támaszkodnak, mint a vásárlóerejükre.

Mindez persze egyenesen következett abból, hogy a télen célirányosan úgy igazoltak, ezentúl az MLSZ követelményei miatt se kényszerüljenek a saját fiataljaikat beállítani. Ezért vették meg az MLSZ fiatalszabályának megfelelő Hegedűs Jánost és Csilus Ádámot.

Még Puskás nélkül is elég cinikus megoldás volna egy magát akadémiának nevező csapattól. De a legszembetűnőbb az végtelenül meggyőző anyagi dominancia volt, amivel lezavarták ezt az egészet. A másodosztályból.

Abban azért sok minden benne van, hogy simán kivásárolták a Honvéd egyik legnagyobb tehetségét, abból a pénzből, amit Puskás Ferenc nevére, és a helyi utánpótlás-nevelésre hivatkozva gyűjtöttek. Nyilván az volt Puskás Öcsi álma, hogy a Felcsút gyarmatosítsa a Honvédot. Hogy aztán mennyiben szolgálja a magyar labdarúgást Prosser másodosztályba csábítása, noha külföldről is keresték, az nem egy nehéz kérdés, ahogy az sem, honnan telik a Puskás FC-nek többet ajánlani klubnak és játékosnak, egy piaci alapokon működő külföldi csapatnál.

Prosserért a forrásaink szerint 300 ezer euro felett fizettek, Hegedűs János ára pedig a Felcsúton igen tájékozott Nemzeti Sport szerint 400 ezer euro magasságában lehetett. Ezt ahhoz tessék hasonlítani, hogy az elsőosztályú Diósgyőr ügyvezetője nemrég elmondta, ők 50-200 ezer eurós játékosokban gondolkodhatnak maximum.

A játékosok vásárlásán túl az is beszédes, ahogy Pintér Attilát elhozták Mezőkövesdről. A Puskás Akadémia FC elnöke, Mészáros Lőrinc tolmácsolta óhaját a Mezőkövesdet elnöklő Tállai Andrásnak, a NAV-vezér pedig – láss csodát – elengedte a napokkal korábban még a város díszpolgárának választott sikeredzőt. Akivel annyi küzdés után végre feljutott a csapata az első osztályba, majd az ősz szenzációját okozva a téli szünetre fordulva az 5. helyen állt az élvonalban.

Sokat elárul, ahogy Pintér Attila beszámol a visszautasíthatatlan ajánlatról :

Szerdán jött az első telefonhívás Mészáros Lőrinctől, a Puskás Akadémia elnökétől, hogy tárgyaljunk, és a klubomtól is engedélyt kaptam rá. A tárgyalásra csütörtök délben került sor, másfél órát beszélgettünk, majd elfogadtam az ajánlatot."

Ha egyetlen fotóval kéne ábrázolni a magyar futball provinciális abszurditását, akkor a díszpolgári kristályvázájával negatívan mosolygó Pintér Attila csoportképe a mezőkövesdi elöljárókkal tökéletes választás lenne. Az egész jelenetet belengi szomorúság, a búcsúzás elkerülhetetlen sorsszerűsége. Ha menni kell, hát menni kell.

Hasonlóan teljesen érthetetlen volna egy normális futballkultúrában Szélpál Norbert esete. Szélpál a Puskás Akadémia közvetlen riválisa, a szintén feljutásra pályázó Békéscsaba hátvédje (olykor védekező-középpályása). Szélpál 20 éves (vagyis megfelel az MLSZ ajánlásnak) és végigjátszotta az őszt a Csabában. Ő az a játékos, akit tuti, hogy nem engedne el senki a helyükben. Na most Szélpált végül tényleg nem vette meg a Puskás, csak a békéscsabai vezetőedző jóváhagyásával tesztelték. Miben (mennyiben) reménykedhettek, hogy belementek ilyesmibe?

Na de akkor hol játszik a saját nevelés?

Logikus a kérdés, hogyha Felcsúton nem férnek be a csapatba, akkor mi lesz a felnövő akadémistákkal. A válasz pedig az, hogy mennek Csákvárra. Ott üzemel ugyanis a Puskás Akadémia FC fiókcsapata. Ezt régebben is rebesgették, ma pedig már nem is titkolják. A Puskás Akadémia FC, ami elvileg azért jött létre, hogy ott játsszanak

A Csákvár kezdőjében az első tavaszi fordulóban hat Puskás Akadémián nevelkedő játékos volt, közülük ketten 19-20 éves fiatalok, a többiek 22-26 éves kor közöttiek.

Még a Csákvár kispadján is egy felcsúti nevelésű edző ült, Vincze István, aki végigjárta a szamárlétrát a Puskásnál, korosztályos csapatok irányításával kezdve, majd hosszú évek munkájával eljutva odáig, hogy ősszel az utolsó öt fordulóra rábízzák az első csapatot, miután Szíjjártó Istvánt kirúgták. Fel is hozta őket az első helyre, ám a klubvezetés inkább lecserélte őt egy nagyágyúra, és leküldte Csákvárra.

Viszont a jelek szerint a csákvári kapacitás is kezd betelni, egy felcsúti fiatal ugyanis a padról nézte végig az egész meccset, öten – mind 19-20 évesek – pedig még oda sem fértek fel. A helyzeten nyilván nem könnyített, hogy a télen öt(!) saját nevelésű játékost seprűztek át Felcsútról, köztük azt a Fényes Szabolcsot, aki Spandler Csaba mellett egyedül töltötte pályán legalább a játékidő felét az ősszel a Puskásban.

Csákvárról persze vissza is lehet kerülni Felcsútra, de ez az esetek többségében automatikusan együtt jár a játékidő drasztikus csökkenésével, ezért hamarosan ismét kölcsönadják őket, majd megint hazaviszik, és ott megint nem játszatják. És aztán ez megy, amíg valaki végképp meg nem unja.

Van itt egy bökkenő

A fiókcsapattal szemben van egy praktikus aggály is, nevezetesen, hogy a szokásoktól eltérően a Csákvár nem az anyaegyesület alatti osztályok egyikében szerepel, hanem a vele megegyezőben. A klublicenc szabályzat vonatkozó passzusainak ismeretében (jobbra, keretesben olvasható) pedig végképp nehezen értelmezhető Mészáros Lőrinc beszéde a Csákvár szurkolói ankétján.

Például tilos "bármely módon egy másik sportszervezet vezetésének, ügyintézésének befolyásolása", amit vessük össze azzal, ahogyan Mészáros Lőrinc a csákvári ankéton felvázolta a futballcsapat jövőjét. Odairányított szponzorokkal, a felcsúti célok szolgálatában, a nagy testvér figyelő szemei előtt.

Azt gondolom, a reális esély egy erős középcsapat, ami okozhat persze meglepetést.

(Az első nagy meglepetést azonban nem a Csákvár okozta, hanem a Szolnok. Ugyanis a tavaszi nyitómeccsen 1-0-ra megverte a nála hatszor értékesebb kezdőcsapattal felálló ellenfelét.)