Guardiola ManCityje épp lezárja a futballt

Szombaton a Manchester City rettentő simán, 4-1-re verte a Tottenhamet (még egy kihagyott büntető is belefért), ezzel a klasszikusan top 6-nak mondott angol csapatból mindegyikkel játszottak már a Premier League-szezonban. Sőt, nem csak hogy verték a Manchester United, Chelsea, Arsenal, Liverpool, Tottenham ötösét, de ezt az öt meccset 15-3-as gólkülönbséggel húzták be. Anglia legerősebb csapatai ellen átlagban három gólt rúgtak meccsenként, és csak 0,6-ot kaptak. Teljes bajnoki eredményüket nézve 3,1 gólt lőnek, 0,66-ot kapnak meccsenként, ami jól mutatja, hogy

Az UnderStat mutatói szerint olyan hatékonysággal lőnek, amilyennel az öt topligában csak a Paris Saint-Germainnek sikerült az elmúlt években, vagyis Európa egyik legerősebb bajnokságából csinál Ligue 1-t Guardiola. Nem kell mondani, a francia bajnokság színvonala az angol alatt van.

18 forduló után, vagyis majdnem a bajnokság felénél 52 pontja van a Citynek, és 11 ponttal vezet a második Manchester United előtt. Ha ebben a tempóban folytatják, 110 pontig juthatnak, amivel péppé vernék a Chelsea 2004-05-ös, 95 pontos rekordját. (Persze arra azért elméletileg nincs sok esély, hogy a szezon végéig bírják ezt az őrült tempót).

Gólkülönbségben is rekordra törhetnek. Hét meccs után +20 fölött volt a gólkülönbségük, ami ugyan nem rekord, de csak négyszer fordult elő a 19. században, és háromszor az elmúlt 117 évben az angol bajnokságban - mutatja, mekkora rajtot vett a City.

De maradhatunk a közelmúltnál is: a 2010-11-es szezon végén +41-es gólkülönbséggel nyert a Manchester United, a Cityé 18 meccs után jobb ennél. Abban az évben a United bajnok lett, a BL-döntőben pont Guardiola Barcelonájától kaptak ki. Most köröket verhet a Unitedre Guardiola, igaz, már egy másik csapatnál.

Amikor Guardiola megérkezett a Bayern München irányítása után Manchesterbe, azt mondta, minden marad a régiben, nem változtat a taktikáján. Nem is nyert semmit az első évében, úgyhogy mégis változtatott. Nem csak a saját taktikáján, a futballon magán.

Mourinho a túloldalon pont az ellenkezőjét csinálja: a Unitednél egy elit kapus, bivalyerős középső védők, két hatalmas védekező középpályás előttük biztosítéknak, hogy ne legyen baj. Ez minden alapja – a Southampton ellen szeptemberben hat védővel állt fel, ez a felfogása.

Guardiola homlokegyenest az ellenkezőjét csinálja – ha az elmúlt évtizedekben unalomig hallottuk, hogy egy bajnokcsapat a védelemre épül, akkor most a City-edzőnek köszönhetően talán el is felejthetjük.

A kerete tele van 10-esekkel, klasszikus irányítókkal. Nincsenek is klasszikus szélsőhátvédei: hipergyors játékosokat tol a szélre, akik látástól vakulásig rohannak felalá a vonal mellett, és megoldanak mindent. Amikor a nyáron 51 millióért megvette a Tottenhamből Kyle Walkert, mindenki csak nézett, hogy minek ad ennyit egy jobbhátvédért. Hát, azért adott érte ennyit, mert Walker nem csak hátvéd nála: a bajnokságban négy, a BL-ben egy gólpassznál jár, fontos szerepe van a támadójátékban is.

Pont azért nem kell neki annyira túlgondolt védekezés, mert annyira erős a támadósora, hogy az ellenfél nem is nagyon jut el támadásig. Folyamatosan hátulról építkezik - így volt ez már a Barcánál is -, folyamatosan támad, úgyhogy - kis túlzással - nagyjából mindegy is Guardiolának, ki van hátul, csak tudja gyorsan előreadni a labdát.

Kis túlzásal, ugyanis az idei védelmét háromnegyedrészt lecserélte: Walker a nyáron jött, a csapatkapitány Kompany, a védelem közepe és lelke a nyáron épült fel egyéves kínlódás után sérüléseiből, míg balbekket Fabian Delph, egy középpályás játszik. Kényszerből, mert új balhátvédje, Benjamin Mendy hamar kidőlt úgy fél évre. Kényszerből helyettesíti, de sikerrel.

Guardiola beteheti hátra az 50 milliós középhátvédjét, John Stonest is (már amikor játszik, a Tottenham ellen sérült volt), de még belegondolni is rossz, milyen erős lenne a hátsó sor, ha a balon ugyanazt játszhatná Mendy, mint a jobbon Walker, és nem az egyébként meglepően jól teljesítő Delph szerepelne ott. Ha van Stones, ha nincs, Nicolás Otamendi és a Bölöni László által felfedezett Eliaquim Mangala is elit szintet hoz.

Nem azt állítjuk persze, hogy (az európai topligákban eddig legtöbb gólt, 40-et kapó) Benevento védelmével is hasonló teljesítményre lenne képes a City, hanem azt, hogy igen messze van Mourinho hatvédős felfogásától Guardiola futballja, amiben sokszor még négyen sem felelnek a védekezésért.

A Guardioláéhoz hasonló taktikával próbálkozik egyébként Jürgen Klopp is a Liverpoolnál, csak kisebb költségvetésből, picit rosszabb játékosállományból dolgozva. Pont ez a kulcs a Citynél, elöl is, hátul is két teljes értékű sora van, a pad náha erősebb, mint a kezdőcsapat.

Furcsának tűnt a Benfica-kapus Ederson 40 millió eurós vételára is. A brazil viszont tökéletesen illik az új játékrendbe, hajszálpontos indításokkal segíti a City villámtámadásait, (elég csak megnézni a Tottenham elleni meccsről), és a kapuban is hozza, amit várnak tőle. 18 meccsen 28 védése és 12 kapott gólja van, De Gea ugyanennyi idő alatt 69 védéssel kapott ugyanannyi gólt, mint a brazil – nem nehéz belátni, hogy a spanyol kapus védési mutatója nehezebben fenntartható. Azt meg végképp nem, hogy De Gea tartja a Unitedet ott, ahol van - 11 pontra a Citytől.

A kulcs természetesen nem a kapuban, hanem a támadójátékban rejlik. Már egyrészt ott, hogy a Cityben bárki képes gólt rúgni. Miközben csapatszinten messze a többiek fölé nőttek gólokban, addig egyénileg nem egy csatárra építenek – Raheem Sterling a harmadik, Sergio Agüero a negyedik, Gabriel Jesus pedig a nyolcadik a góllövőlistán, de Leroy Sané és Kevin De Bruyne is ott van a top 15-ben 6-6 góllal.

A sok gól persze sokat segít nekik, de nem véletlen, hogy a Premier League három legtöbb gólpasszt adó játékosa is a Manchester Cityben van – David Silva, De Bruyne és Sané is 8-nál jár. Amint látjuk, góllövésben és előkészítésben is tökéletes a munkamegosztás.

De Bruyne a legérdekesebb – és a legjobb – a Cityben. Van négy gólja bal lábbal, kettő jobbal, a gólpasszaiból kettőt jobbal, négyet ballal, kettőt fejjel adott. Bárkit, bármilyen szögből helyzetbe tud hozni. (A tavalyi gyengébb Cityre visszatérve: a belga múlt ősz végén kidőlt sérüléssel, akkor kezdett igazán akadozni Guardiola épülő gépezete, és aztán sem az, ahogy De Bruyne sem nyerte vissza formáját, egészen az idei szezonig.)

Az erős támadójátéknak köszönhetően olyan labdabirtoklási mutató hoz a City, ami példátlan. Idén eddig 69,6 százalékban van náluk a labda (érdekes, hogy idegenben többet birtokolják, mint otthon), ezzel az öt topligában magasan vezetnek. A másik négy bajnokságban csak a Barcelona (64,9), a Real Madrid (62,4), a Bayern München (64,2), a Dortmund (61,5), a Napoli (60) és a PSG (64,4) van 60 százalék fölött. Az angoloknál viszont az Arsenal (61,7), a Tottenham (61) és a Liverpool is (60,5), ám rájuk is utcahossznyit ver a City.

És nem mellesleg: találtak egy új területet a pályán, amit bejátszva könyörtelenül tudnak lecsapni. A szélsőhátvédek mögötti terület szinte minden csapatnál szabad, levédeni lehetetlen, hiszen oda miért tennének embert (pláne miért tennék a védővonalat a tizenhatoson belülre), hajszálpontos indításokkal pedig ott beelőzhetők a védők, De Bruynéék pedig pont ebben jeleskednek. Elég csak megnézni az alábbi videót, hányszor támadják ezt a zónát, amit “zsebként” emlegetnek.

Elég egy picit tovább nyúló láb, vagy egy jó ütemű közbelépés, és nincs semmi a támadásból, de a Citynél valahogy működik a kockáztatás. Ha már ott a labda és a játékos is, akkor pedig nagyon nehéz kivédekezni. Elkésik a becsúszó, és jön a büntető. Túl sok helyet hagynak, és jön a beadás. Ha meg elveszti a védő az egy az egy elleni párharcot, lövőhelyzetbe kerül a támadó.

Fontos persze megjegyezni, hogy Guardiola döbbenetes pénzből rakta össze ezt a keretet, érkezése óta sokkal többet költött a Premier League-ben, mint bármelyik más edző, hiszen a City 462,3 millió euróból erősített, ez több mint 110 millióval több, mint a United (349,4) és 130-cal több, mint a Chelsea (332,7) elmúlt kétéves költekezése.

Karácsony előtt a Bournemouth, utána Newcastle jön a Citynek, mindketten a kiesőzónához vannak közelebb, mint a mezőny első feléhez. A mostani előnyük három fordulónál is többre elég, karácsonyig már biztos nem előzik meg őket. Márpedig az elmúlt nyolc szezonban csak egyszer nem a karácsonyi első lett a bajok – 2013-14-ben a City csinálta meg a harmadik helyről a hajrát.

Borítókép: Filippo Monteforte / AFP.