További Futball cikkek
- Műteni kellett a kapust, aki törött bokával védte ki a Manchester City szemét
- Szoboszlai Dominik kimagasló értékkel került be a Premier League álomcsapatába
- Visszavonul a Nemzetek Ligája-osztályozóra készülő válogatott kapitánya
- Késes támadásnak volt szemtanúja a korábbi válogatott futballista
- Hamarosan befut a magyar mozikba a DAC-ról szóló sportdokumentumfilm
Szorossá tette a meccset a Tottenham a Barcelona ellen szerda este a BL második fordulójában, amikor Harry Kane egy nagyszerű visszacsel után a kapu bal alsó sarkába csavart az 52. percben. 2-1-re jöttek fel az angolok, és hazai pályán, a Wembley-ben újra teljesen nyílt lett a mérkőzés.
Messi a Barcából közvetlenül ezelőtt négy percen belül két kapufát rúgott, nem zárta le a meccset, szinte törvényszerű volt az angolok feltámadása. Csakhogy már az 56.-ban ott volt előtte az újabb lehetőség, és mekkora akcióból.
Négyen vettek benne részt, de csak ketten értek a labdához
- már ebből látszik, nem mindennapi támadás volt.
Leegyszerűsítve egy sima Messi-Jordi Alba-Messi-összjáték volt, amiből annyit láttunk már az elmúlt években. Ők ketten nagyon érzik egymást, mindketten ballábasak. A figura általában annyi, hogy Messi kiteszi balra Albának, aki lerobog az alapvonalig, majd nem középre, az ötösre gyömöszöli a labdát, ahová a védők várják, hanem egy sorral hátrébb gurítja az érkező Messinek.
Legutóbb szombaton csinálták meg, az Athletic Bilbao ellen a bajnokságban, Messi már át is vette a labdát, majd meglehetősen közelről a kapufát találta telibe. Ez volt az:
Most pontosabb volt Alba is, Messi is, nem árulunk el nagy titkot, a Wembley-ben a labda a kapuban kötött ki. Íme a gól, ami az egyik legszebb csapatjáték a Barcelona és a futball történetében, és amiről beszélni fogunk még egy ideig:
Messi majdnem pont középről indította be Albát a jobbhátvéd helyére, amit teljesen üresen hagyott a Spurs. Alba ment, mint mindig, és ballal vissza is gurított. Ekkor jött egy kis csavar a gólba, vagyis nem is egy, hanem kettő, gyors egymásutánban. Alba passza ugyanis még két Barca-játékosnak jó volt.
Coutinho érkezett elsőként a röviden, neki kicsit a háta mögé jött a labda, de rámozdult, ballal simán le tudta volna kezelni, és ha meg is kellett volna fordulnia a lövéshez, beleférhetett, mivel nem volt vele védő. A brazil viszont kapcsolt, talán jön valaki, akinek még jobb a labda.
Jött is a második hullám, Luis Suarez, az elengedés nagymestere. Neki már tökéletes lett volna jobbosra, de egyrészt kedvenc csele, hogy elengedi, amivel mindig befűzi vele a védőjét, most pedig azt is sejtette, érkezik valaki, akinek az övénél is kellemesebb gólhelyzete adódhat.
Na meg átfuthatott az agyán az is, hogy ha Alba visszateszi a labdát, az tízből kilencszer Messinek megy. Így Suarez rámozdult ugyan, de hagyta továbbcsorogni: megtévesztette a védőjét, aki megállt, miközben a labda megtalálta Messit.
Az argentin előtt ajtó-ablak helyzet adódott. A kapuval szemben állt úgy 12 méterre, balrája tökéletesen gurult egy kifejezetten könnyen ellőhető, tökéletes passz. Annyi volt a kérdés, hogy rúgja meg, de mivel ő mindig a pontosságra megy az erő helyett, így - ahogy az előző két kapufájánál is - a belsőjére szavazott, és elegánsan a jobb kapufa tövéhez helyezte a labdát.
A lassításon látszik, valójában újra a kapufát találta el, de belülről, és épp csak annyira, hogy a hálóba csússzon róla a labda. Gól, a Barca újra két góllal, 3-1-re vezetett.
Azaz van egy gólunk, amihez 1+2-en adták az asszisztot úgy, hogy az utolsó kettő bele sem ért a labdába. Hozzá sem értek, de mozgásukkal a védőket megtévesztették, ha ők nincsenek, a labda nem jut el Messihez, mert a védők lefülelik.
Ebből látszik, hogy mennyire fontos a futballban a labda nélküli mozgás és a helyezkedés, illetve hogy úgy is lehet kiválóan játszani, hogy az ember hozzá sem ér a labdához.
Sőt, az elengedés még az annyiszor dicsért egyérintéses passzoknál is jobb, mert elviszi a védőt, de a labda mozgását nem változtatja meg. Itt már eljutunk ahhoz az abszurd gondolathoz, hogy nem is az egyérintéses játék a futball alapja, hanem - jó pár esetben - az érintés nélküli:
ha tudod, oldd meg egyből, de annál is jobb, ha megoldod érintés nélkül.
Ezt csinálta Coutinho és ezt csinálta Suarez, aminek az eredménye egy utolsó emberig játszott ziccergól lett.
És ha már Alba és elengedés, elevenítsük fel a Barca és Messi egyik leghíresebb gólját, amivel 2017 tavaszán a Bernabeu-ban, az utolsó másodpercekben, a meccs utolsó lövésével verték a Real Madridot:
Alba-visszapassz, Suarez - ha nem is olyan látványosan, de nem lép visssza a labdáért - , hagyja Messinek, ballal behelyezi.
És nézzük meg a szerda esti negyedik Barca-gólt is, amit úgy 20 perccel a harmadik után lőtt Messi. Alba itt kivételesen előre passzolt, egyértelműen Suareznek. Aztán Suarez újra elengedte a labdát, és ezzel hozta ordító helyzetbe Messit.
A statisztikák szerint Jordi Alba három gólpasszt adott a Spurs ellen, az elsőnél Coutinhót találta meg a visszapassza - itt is érkezett egyébként Messi -, a másodiknál és a harmadiknál Messit, viszont utóbbi kettő nem jutott volna el hozzá, ha nincs Suarez elengedős testcsele.
Az uruguayinak nem volt nagy meccse, a statisztikák szerint se gól, se gólpassz, két asszisztot mégis nyugodtan beírhatunk neki.