Hedvig
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Ha 19 évesen megkeresnek a Serie A-ból, akkor menni kell

Interjú az olasz élvonalba igazoló futballistával, az egymillió eurós Schäfer Andrással

unnamed
2019.01.31. 09:40

A magyar futball egyik ritka örömteli híre volt, hogy az MTK 19 éves középpályása, Schäfer András egymillió euróért az olasz első osztályú Genoa csapatához igazolt. Az első tapasztalatairól, benyomásairól és a váltás körülményeiről beszélgettünk a játékossal telefonon.

Mozgalmas időszakon van túl, kívülről nézve nagyon gyorsan lezajlott a váltás, azóta pedig már túl van az első edzéseken új csapatánál.

Így volt, kedden délután edzettem először egy hét után, mivel zajlott az átigazolás, és közben ki is kellett jönnöm a múlt héten Genovába. Jó pörgős volt az edzés, úgyhogy el is fáradtam eléggé. Aznap este nyolckor értem haza, és rögtön el is aludtam.

Otthon azért nem edzett, nehogy az utolsó pillanatban megsérüljön?

Igen, az edzőmeccsünkön ezért nem játszottam, szóltak, hogy inkább ne kockáztassunk. Illetve amikor kijöttem aláírni a szerződést, csak egy neszesszer volt nálam, még ruhát sem tudtam hozni magammal, olyan gyorsan történt minden. Odafelé, már Olaszországban vennünk is kellett egy inget, pulcsit és nadrágot. Úgyhogy aláírás után kaptam két napot, hogy hazajöjjek, és összepakoljak a költözéshez. Szóval utaztam, pakoltam, nem volt másra időm.

Már a bemutatkozás is megvolt

Schäfer Andrással szerdán beszéltünk, a játékos azóta már az első – nem hivatalos – meccsén is pályára lépett új csapatában. A középpályás egy góllal és négy gólpasszal mutatkozott be a Genoa színeiben az amatőr ligában szereplő Multedo elleni, 17-0-s végeredménnyel záruló edzőmeccsen.

Tehát csak hétfőn érkezett meg Genovába rendesen?

Igen.

Az első edzésekről mi volt a benyomása?

Nagyon jók voltak, nagyon élveztem. Nyilván azért még nehezebbnek találtam, mint amit otthon megszoktam, látszott, hogy is egy kicsit gyorsabbak, erősebbek a társak, még azért fel kell vennem a ritmust. De az előbb említett kis kihagyás is közrejátszhatott ebben.

Mi volt az a különbség az otthon megszokotthoz képest, ami egyből nyilvánvaló volt?

Nem akarnék még mélyebben belemenni alig pár nap után, de ami nagyon látványos volt, az a labda nélküli mozgás. 

Itt a kettő a kettő vagy három a három elleni játékban is úgy kellett mennem az emberrel, hogy végig sprintben közlekedett. Úgyhogy ezt próbáltam én is rögtön elsajátítani, és minél többet futni labda nélkül. Ez volt, ami nagyon szembetűnő volt.

Mennyi esély van rá, hogy játéklehetőséget kapjon már a közeljövőben? Nem tart attól, hogy a kevesebb játékperc esetleg visszavetheti a fejlődését?

Ebbe sem mennék még bele ennyire az elején. Nagyon jó és mély a keret, de meglátjuk. Mindenki azért van itt, hogy bekerüljön a csapatba, én is mindent megteszek ennek érdekében. Nem tartok ettől a helyzettől, lesz, ami lesz.

A Genoának van második csapata?

Nincs, csak az utánpótlás, viszont korban még oda is beleférek. Legrosszabb esetben ott tudok játszani.

Foglalkozott már azzal, hogy a posztján kik lehetnek a riválisai?

Szerintem ezen felesleges gondolkodnom. Nyilván jó játékosok vannak a Genoa középpályáján, tényleg olyanok, akik közül valaki már a Juventusban játszott, más a Tottenhamben vagy épp a portugál válogatottban. De ezzel tényleg nem kell foglalkoznom.

Az edző személye mennyire volt fontos az igazolásnál, hiszen Cesare Prandelli, volt olasz szövetségi kapitány személyében egy nagyon komoly szakember vezeti a csapatot.

Még erre is azt mondanám, hogy nekem elsődlegesen nem erre kell figyelnem. Az persze nyilván jó, hogy egy olyan edzőnk van, aki szereti a fiatalokat játszatni. Csak rá kell nézni a csapatunkra, szerintem a miénk talán a legfiatalabb keret, egy-két játékost kivéve mindenki 25 éves kor alatt van, vagy még fiatalabb.

A csapatválasztás mennyiben volt a saját döntése? Küldeni kellett a Genoához, vagy ön akarta a dolgot?

Teljes mértékben az én döntésem volt, illetve azt gondolom, hogy egy ilyen lehetőséget meg kell ragadni, ilyenkor nem kell sokat gondolkodni.

Mikor hallott először arról, hogy a Genoa komolyan érdeklődik?

Múlt hét kedden.

És egy hétre rá kedden már az új csapatában edzett?

Úgy voltam ezzel, hogy ha egy klub a Serie A-ból megkeresi az embert 19 évesen, akkor ezt a lehetőséget meg kell ragadni, mert nem biztos, hogy lesz még egyszer ilyen az életben.

Ez a mentalitás egyébként is jellemző önre, ha jól tudom. Mondhatni nem egy beijedős típus.

Azt hiszem, mondhatjuk, hogy ez tényleg igaz. Talán nem véletlen, hogy velem kapcsolatban azt szokták kiemelni, nemcsak a tehetségem van meg, de jó karakter vagyok. Ezt a kijelentést talán felvállalhatom – persze minden nagyképűség nélkül –,  még ha magamról is van szó . Ez a mentalitás és kitartás nagyon jellemző rám.

Az első genovai edzésen volt önben bármi megilletődöttség? Esetleg bárkivel szemben visszafogta magát? Talán sejti, hogy miért kérdezem. Volt az a sztori, hogy az MTK-nál a felnőttek közt rögtön az első edzésen beleszállt a csapat legtekintélyesebb játékosába, Torghelle Sándorba.

Hát, a keddi edzésen véletlenül egy kicsit odaértem térddel Sturaro combjába (Stefano Sturaro, a Juventus volt középpályása, olasz válogatott játékos). Tényleg teljesen véletlen volt, de akkor azért mondtam magamban, hogy egy kicsit lehet, hogy óvatosabban kéne, mégiscsak most volt sérült. De ettől még utána ugyanúgy mentem és csináltam, amit kellett.

Az edző vagy a játékosok részéről volt bármi reakció az eset után?

Nem volt semmi, ment tovább minden, mintha mi sem történt volna.

A magyar csapatok közül nem voltak komoly kérői?

Ahogy tudom, az MTK más klub ajánlatát meg sem hallgatta, mert a Genoa rögtön ki akarta fizetni a kivásárlási áramat, mások meg nem.

Gondolom, anyagilag is feljebb lépett a váltással.

Természetesen itt az olasz élvonalban más fizetések vannak, mint mondjuk az MTK-nál. Nyilván jobb a szerződésem, mint otthon volt, de ezzel szerintem nekem most nem igazán kell foglalkoznom, ennyi idősen.

Amennyi pénzre szükségem volt, azt otthon is bőven megkaptam. Nekem most fociznom kell, csinálni a dolgomat. Az a fontos, hogy a focit szeressük, ne a pénzért futballozzunk.

Azért hallani olyan fiatal magyar játékosokról is, akiknek lett volna lehetőségük külföldre igazolni, de mivel itthon is van csapat, ahol megkaphatják azt a pénzt, amit kint keresnének, végül inkább maradtak, mert az kényelmesebb. Ilyesmi az ön fejében meg se fordult?

Én ezt igazából soha nem tudtam megérteni. Ez nálam nem merülhetett fel.

Nagy Ádám immár évek óta az olasz élvonalban szereplő Bologna játékosa, vele beszélt az átigazolás kapcsán vagy azóta?

Nem ismertük egymást korábbról, de természetesen tudtam, hogy ki az a Nagy Ádám, és a menedzserirodánk, a CMG is ugyanaz. Amikor zajlott az átigazolás, a menedzserem megadta a számát, és beszéltünk is egy pár szót telefonon, ami nagyon jólesett. Mondta, hogy figyelni fogja, miként alakul a helyzetem.

Az átigazolás kapcsán többször is elmondta, hogy mennyi mindent köszönhet az MTK-nak.

Az tényleg így volt, mondhatom, hogy szinte mindent az MTK-nak köszönhetek, ahol minden alapot megadtak a felnőtt futballhoz. Tényleg nagyon szeretem ezt a klubot, biztos, hogy a jövőben is  követni fogom  a mérkőzéseiket, és tartani fogom a kapcsolatot a volt csapattársaimmal.

14-15 évesen került az MTK-hoz Szombathelyről. Maradtak még ott ismerősei, akikkel tartja a kapcsolatot?

Persze, mondhatjuk, hogy a gyerekkori barátaimnak a 90 százaléka még ott van.

A szombathelyi Illés Akadémia edzői közül kiknek köszönheti, hogy annak idején megfelelő alapokkal érkezett az MTK-hoz?

Bánfalvi Zsolt és Bánfalvi Attila nevét mindenképpen kiemelném, és Németh Szabolcsét is feltétlenül. Az MTK-nál pedig – hogy ott is mondjak neveket – Tamási Zsolt, Fedor Sándor és Feczkó Tamás voltak azok, akik felkaroltak engem.