A folyékony futball mestere 60 évesen jutott a csúcsra

Maurizio Sarri 60 éves korában nyerte első trófeáját, miután a Chelsea az Európa Liga döntőjében 4-1-re verte az Arsenalt. Pályafutása majdnem 30 éve alatt a nyolcadosztályú USD Stia kiscsapattól jutott el a legjobbakig. Olyan nyomás alatt érte el ezt a sikert, mint például a Kepával történt incidens, vagy a távozásáról szóló folyamatos pletykák. A bankárból lett edző összehozta a maximumot.

Sarri 1959. január 10-én született Nápoly elővárosában, Bagnoliban. Amatőr csapatokban futballozott, igaz volt a Torinónál és a Fiorentinánál is próbajátékon, profiszerződést sosem kapott. Ráadásul játékoskarrierje gyorsan véget is ért egy súlyosabb sérülés miatt. 31 évesen kezdte edzői pályáját, de egészen 2000-ig csak másodállásban. Napközben a banknak dolgozott, esténként edzéseket vezényelt amatőr kiscsapatoknak. Már ebben az időszakban is sikereket ért el – igaz csak alsóbb szinteken – de három csapatot is egy osztállyal feljebb vezetett.

Sarri főleg valutaváltással foglalkozott, és amikor az olaszok bevezették az eurót, megváltozott volna a banki munkája. Döntést kellett hoznia, úgy határozott, hogy maga mögött hagyja a bankszférát, és csak az edzői karrierjére koncentrál. 2000-ben leszerződött a Sansovino csapatához, és egyből felvitte őket a Serie D-be, a legmagasabb amatőr kategóriába, majd később majdnem még egy osztályt sikerült lépnie. Ez elmaradt, de az eredményei miatt a Serie C2-ben - egy osztállyal feljebb, már a profiknál - szereplő Sangiovannese szerződtette. Itt sikerült feljutnia rögtön az első idényében.

Első komolyabb csapata a másodosztályú - előtte már a Serie A-ban is megfordult - Pescara volt, ahová 2005-ben nevezték ki, vagyis miután ráállt a futballra, öt év alatt eljutott az amatőrök közül a második legjobb profikategóriáig.

Miután a Serie B-ben tartotta a Pescarát, továbbállt, és a következő hat évben egyszer sem maradt egy évnél tovább egy csapatnál. Vagy annyit se.

Az Arezzóban Antonio Contét váltotta 2006 októberében, majd neki adta vissza a csapatot 2007 márciusában. Az Avellinóval csak egyetlen hivatalos meccse volt, a klub igazgatóságának botránya miatt augusztusban már le is mondott. Decemberben Davide Pellegrinit váltotta a Hellas Verona élén, de miután hat meccsből csak egyetlen pontot hozott, 2008 február végén lemondott. Szeptemberben a Perugia, majd következő év márciusában a Grosseto élére ugrott be. Egy idényt töltött aztán az Alessandria, egy felet a Sorrento élén.

Mister 33-nak hívták, mert csapataival az edzéseken 33 rögzített szituációt és támadási variációkat gyakoroltatott be. A mentora, Arrigo Sacchi futballját követte, ahogy fogalmazott egyszer, ő és Pep Guardiola is Sacchitól tanult mindent:

Munkássága igazából 2012-re érett be, ekkor nevezték ki a Serie B-s Empoli élére, és rögtön első évében a 4., azaz osztályozót érő helyre vezette csapatát. A Novara sima kiverése után viszont lecsúsztak az élvonalról, a Livorno egyetlen góllal volt jobb. Egy évvel később már a második helyen végeztek a Palermo mögött, és feljutottak: 54 évesen pályafutása első élvonalbeli idényére készült. Nem is okozott csalódást, nyolc pont előnnyel, a 15. helyen végezve tartotta bent a csapatot a Serie A-ban.

Munkája felkeltette a Napoli-tulajdonos Aurelio de Laurentis figyelmét, aki a távozó Rafa Benítez helyére 2015. június 11-én szerződtette. Hazatért tehát, és első szezonjában máris sikereket ért el: 82 pontot szereztek vele, amennyit előtte még soha senki Nápolyban. A Juventus mögött a második helyen végeztek, sokáig harcban voltak a bajnoki címért.

Szezon végén hosszabbított, de nem sokkal később a csapat elveszítette gólvágó csatárát, Gonzalo Higuaínt. Sarri megint egy zseniálisat húzott, az addig szélsőként futballozó Dries Mertenst középre tolta, és a belga válogatott csatára karrierje legeredményesebb idényét produkálta: 35 bajnokin 28 gólt rúgott.

A csapat megfejelte korábbi rekordját, 86 pontot gyűjtött, közelebb került a Juvéhez, de az AS Roma kitolta őket a Bajnokok Ligája-főtáblát érő második helyről. Mégis siker, hogy a Napoli 26 év után először áll a téli szünetben a bajnoki tabella élén, 2017-ben meg is kapta az év edzőjének járó Enzo Bearzot-díjat.

A 2017–18-as idényben megint elsők lettek az őszi szezon végén, másodszor kapták a Campioni d'Inverno, azaz a téli bajnokoknak járó titulust. Klubrekordot állítottak fel azzal, hogy nyolc bajnokit nyertek meg egymás után. Három év alatt a Napolival egészen parádés sorozatot produkált: 147 tétmeccsből 97-et megnyert, csak 25-öt veszített el, győzelmi mutatója 65,99%-os volt.

Mégis lépett, ráadásul nagyot, 2018. július 4-én nevezték ki a kirúgott Antonio Conte helyére a Chelsea-hez. Igazi kultúrsokk volt, a mindig mackóban irányító, láncdohányos edző az egyik legelitebb londoni csapathoz került.

Káros szenvedélyéről még nem szóltunk, Olaszországban még ki tudta játszani, hogy a kispadon nem gyújthat rá, a Premier League-ben ez lehetetlen volt. Alkalmazkodott.

A Manchester City ellen elbukott Community Shieldsel - a nem hivatalos angol szuperkupával - indult angliai karrierje, de utána a bajnokságban 12 meccsen maradtak veretlenek egészen tavaly november 24-ig. A sorozat megtört, és sosem indult újra, de végül a PL-ben behúzta a harmadik helyet és a sima BL-indulást.

Az FA-kupában a nyolcaddöntőig jutottak, míg a Ligakupát csak büntetőkkel bukták el a Manchester City ellen. Az Európa Ligában végig látványosan meneteltek, a szezont pedig a végső sikerrel koronázták meg: 15 meccsből 12-t nyertek meg, egyet sem veszítettek, csak a Videoton és - kétszer - a Frankfurt tudott döntetlent játszani velük. 

Sarri futballhoz való intelligenciája, a minden részletre kiterjedő, alapos elemzése, a játékelemek előkészítése és begyakorlása, kiváló megérzései a világ legjobb edzőinek sorába emelte őt. A stílus, amit képvisel, a folyékony futball nevet kapta, a L’Equipe francia sportlap pedig vertikális tiki-takának nevezi. Ahogy a nagy mester, Sacchi, Sarri sem komoly futballmúlttal került be a legjobb edzők közé. Ahogy Milan és az olasz válogatott volt mestere jellemezte a munkásságát:

Egy korábbi interjúban Sarri nyilvánosan is elismerte, hogy Sacchi az egyik legnagyobb példaképe, nem csak a karrierje, de a futballfilozófája miatt is. A tisztelet mára kölcsönössé vált a két kiváló szakember között, amikor 2018-ban Sarri a Chelsea-hez távozott, Sacchi nagy tisztelettel beszélt róla:

Maurizio nagyszerű munkát végzett a Napolinál, az olasz futballnak nagy veszteség, hogy nem itthon végzi ezt a munkát. Meglepett, amit Empolinál művelt. Az olasz válogatott két ifjúsági edzőjét, Alberigo Evanit és Luigi di Biagiot küldtem oda, hogy tanulmányozzák Sarri módszerét. Ajánlottam az AC Milanhoz is, javasoltam akkor, hogy ő legyen vezetőedző, de nem hallgattak meg.

A Milan ötödik lett a legutóbbi bajnokságban, 2013 óta nem szerepelt a Bajnokok Ligájában. A Juventus zsinórban nyolcadszor lett bajnok, de edzőt keres, ott lehet Sarri következő munkahelye.