Nem csak Felcsúton vált valóra az illiberális futballálom

Valószínűleg maga Orbán Viktor sem gondolta volna, amikor még a Felcsút SE-ben focizott, hogy az 1800 fős falu csapata egyszer nemzetközi kupában indul majd. Márpedig a Honvéd 2-1-es legyőzésével szombaton eldőlt, hogy a Felcsút – immár Puskás Akadémia néven – harmadik helyen zárja az NB I.-et, vagyis a következő szezonban az Európa Liga selejtezőjében indulhat.

A Felcsút 2013-ban jutott fel először az NB I.-be, első évében a 14., a következőben 10. lett. 2016-ban kiestek, de ez nagyban az élvonal létszámcsökkentésének volt betudható. Mindössze egyetlen évet töltöttek az NB II.-ben, 2017-ben újra elsőosztályú volt a taopályázatokon taroló csapat. Az előző két évben 6-7. helyen végeztek, az idei bronzérem tehát nagy ugrás az akadémia jellegét egyre jobban elvesztő Puskásnak.

Nem először történik meg a futballtörténelemben, hogy egy csapat a semmiből felemelkedve ér el meglepő sikereket. Ami változik, hogy ezt saját erőből, vagy a politikának, esetleg egy gazdag befektetőnek köszönhetően viszik véghez.

Máshol is népszerű az illiberális futballálom

Romániában sem példa nélküli, hogy a nulláról épít komoly futballcsapatot a hatalom. Az SC Olt 1979-ben jutott fel a román élvonalba, ami bravúros teljesítménynek számított a mindössze három évvel korábban alapított klubtól. A futballtörténeti pillanat egyetlen szépséghibája, hogy a csapat Nicolae Ceaușescu szülőfalujában, Scornicestiben játszott, mondhatni volt némi hátszelük. A csapatban még korábbi BEK-győztes játékosok is megfordultak, köztük volt a később a Chelsea-ig jutó Dan Petrescu is. Egészen 1991-ig szerepeltek az első ligában, egyszer majdnem még a nemzetközi kupaindulás is összejött nekik, ebben tehát elmaradnak a Puskástól.

Ceaușescu halála az SC Olt sorsát is megpecsételte, a gyors felemelkedést legalább olyan gyors zuhanórepülés követett: Ceaușescu kivégzése után már nem nyertek meccset, simán kizuhantak az élvonalból, mostanában a negyedosztályban játszanak. Természetesen a tízezres falu sem úszta meg stadion nélkül, akkora létesítmény épült, amibe a település teljes lakossága kétszer belefért volna. A román diktátor bukása óta csendben rohad az épület, mindent kiloptak belőle, ami mozdítható volt.

Az azerbajdzsáni FK Qabalának nincs több évtizedes múltja, a klubot 1995-ben alapították még Goy Gol néven, és tíz éven keresztül amatőr egyesületként működött. A profivá válás évében átköltöztek a Goy Gol városától 170 kilométerre található Gabalába, ahová az Igazságügyi Minisztérium jegyezte be a csapatot. A költözéssel névváltáson is átesett a klub, egy ideig Gilan FK néven futott, 2007-ben vette fel a jelenleg is használt Qabala nevet. Mindössze 11 évvel a megalapítás után a klub 2006-ban feljutott az azeri élvonalba, azóta háromszor harmadik, kétszer második helyen végeztek a bajnokságban, 2019-ben pedig kupagyőztesek lettek.

A másik ismertebb azeri csapat, a bajnokságot sorozatban hétszer megnyerő Qarabağ FK még rajtuk is túl tesz, mivel 2017-ben bejutottak a Bajnokok Ligája csoportkörébe, ahol az AS Romával, a Chelsea-vel és az Atlético Madriddal játszhattak.

Visszatérve az FK Qabalához, a klub felemelkedése sem a véletlen műve. Azerbajdzsán illiberális vezetőjének, az elnöki tisztséget 2003 óta betöltő Ilham Aliyev fejéből pattant ki az azeri futball felfuttatásának ötlete, ennek egyik példája a Qabala előretörése. Nagyon nem kell ezen meglepődni, a sport stratégiai ágazatnak számít Azerbajdzsánban, egymás után rendezik a különböző világversenyeket, 2016 óta Forma-1-es futama is van az országnak. Értelemszerűen pénzből sincs hiány a Qabalánál, 2010-ben az Arsenal egykori védőjét, Tony Adamset szerződtették edzőnek, a hírek szerint évi egymillió fontért vállalta a feladatot. A stadionjuk legalább visszafogott, csupán 4500 férőhelyes.

Feröeren még a Felcsúton is túltettek

A cseh FK Chmel Blšanyt nem támogatja sem politikus, sem gazdag oligarcha, a 70 éves fennállása alatt mégis indulhatott kétszer is nemzetközi kupában. Tegyük hozzá, nem a Bajnokok Ligájáról vagy az Európa Ligáról van szó, hanem az Intertotó-kupáról.

A kiscsapat 1998-ban jutott fel a cseh első osztályba. Abban a szezonban mutatkozott be a felnőttek között a csapat 17 éves kapusa, Petr Čech, aki később nagy karriert futott be, évekig volt a Chelsea, majd az Arsenal kapusa. 

A csapat az első élvonalbeli évében kisebb szenzációt okozva a 6. helyen végzett a bajnokságban, aminek köszönhetően a következő évben elindulhattak az Intertotó-kupában Egészen az elődöntőig jutottak, egy görög és egy fehérorosz csapatot vertek ki addig. 2001-ben szintén ott lehettek a nyári meccsínséget enyhíteni hivatott kupasorozatban, az elődöntőben az olasz Lecce állította meg őket. 2006-ig volt élvonalbeli a FK Chmel Blšany, majd a kiesés után egyre jobban visszacsúsztak, amibe anyagi gondok is belejátszottak. Miután már az ötödosztályú bajnokságban sem tudtak elindulni, a klubot feloszlatták 2016-ban.

Ahogy a Felcsút és a FK Chmel Blšany példája mutatja, a település mérete nem lehet gátja a sikernek. Sandoy a Feröer-szigetek egyik tagja, körülbelül 1300-an laknak a szigeten, tehát még a magyar falunál is kevesebben. A sziget saját futballcsapata, a Bóltfelagið 1971 sokáig a feröeri harmadosztályban vitézkedett, 1986-ban sikerült először feljutniuk a legalacsonyabb ligából. 1988-ban a másodosztályú bajnokságban is bajnokok lettek, ami azt jelentette, hogy alig másfél évtizeddel a klub megalapítása után az élvonalban játszhattak.

A két bajnoki címet nyerő csapat magját fiatal tehetségek alkották, köztük volt Eli Hentze, aki egészen 2007-ig volt a klub játékosa, később pedig edzőként vezette a csapatot. Az áttörést mégis légiósok hozták meg: az 1989-es idénynek egy lengyel edzővel vágtak neki, vele együtt két lengyel focista is érkezett a B71-hez, nekik köszönhetően jelent meg a profi szemlélet a feröeri viszonylatban is kicsinek számító klubnál.

Soha nem esett szó köztünk a kiesésről vagy a bajnoki cím megnyeréséről. Csak játszani akartunk

– emlékezett vissza a klub első élvonalbeli évére Hentze.

A zárófordulóban 6-2-re semmisítették meg a címvédőt, a többszörös bajnok és kupagyőztes Havnar Bóltfelagot. 

Igazi mennyből a pokolba-jellegű történet a B71-é, mert a következő szezonban rögtön kiestek. Abban az évben rendkívül szoros volt a bajnokság; jól jelzi ezt, hogy ha megnyerik utolsó meccsüket, akár harmadikok is lehettek volna. Azóta folyamatosan az első két osztály között ingázik a B71 – egyszer még a harmadosztályig is visszazuhantak – az idei szezonban megint az élvonalban játszanak. A bajnokcsapat tagja szerint a mai viszonyok között lehetetlen lenne megismételni az akkori sikerüket, túl nagy szerepet lett a futballban a pénznek.

Dagesztántól az akasztói tündérmeséig

Arra is találunk példát a futballtörténelemben, amikor nagy hatalmú oligarchák emeltek fel a semmiből csapatokat. A magyar szurkolók még jól emlékezhetnek Dzsudzsák Balázs dagesztáni kalandjára. A magyar szélső 2011-ben igazolt a PSV-től az Anzsi Mahacskalához, amit Oroszország egyik leggazdagabb embere, Szulejman Kerimov futtatott fel. Az Anzsi nem számított nagy klubnak Oroszországban, mert az előző évben jutott fel a másodosztályból. 

Amikor Kerimov megvette a klubot, az volt a terve, hogy három éven belül BL-be viszi a csapatot. Erre nem is sajnálta a pénzt, 200 millió euróért vásároltak sztárokat, Samuel Eto'o mellett Lacina Traoré, Christopher Samba, Willian, Lassana Diarra, Igor Gyenyiszov és Alekszandr Kokorin is az Anzsiban futballozott.

Kerimov álmából, azaz a BL-szereplésből végül semmi nem lett, az összevásárolt csapat csupán az Európa Ligáig jutott, és az orosz bajnokságban sem hozta az elvárt eredményeket, egy harmadik helyezés volt a legjobbjuk. Kerimov két és fél után dobta be a törölközőt, és a költségvetés radikális csökkentése után sorra hagyták ott a csapatot a drágán vásárolt sztárok. A teljesen szétesett Anzsi 2014-ben kiesett az orosz élvonalból, és hiába jutottak vissza a következő évben, Kerimov 2016-ban végleg megszabadult a pénznyelőtől. 

Nem kell Dagesztánig menni hasonló sztoriért. Az 1990-es években Stadler József az 1500 fős Akasztón valósította meg álmát és csinált futballcsapatot. Az 1993-ban alapított Stadler FC négy évet húzott le az NB I.-ben, legjobb helyezésük két 9. hely volt. Sztárokat ugyan nem igazoltak, viszont a csapatnál kezdte magyarországi pályafutását az ukrán Igor Nyicsenkó, aki később a Ferencvárossal és a Dunaferrel nyert bajnoki címeket. Saját stadiont is kapott a vállalkozó csapata, az alföldi faluban az ország egyik legmodernebb stadionját húzták fel, 21 ezer férőhellyel. Nem sokáig tartott az alföldi tündérmese, miután Stadler adócsalás miatt börtönbe került, a csapat megszűnt. A csapat nélkül maradt stadiont egy ideig a Dunaferr bérelte, néhány éve 220 millió árulták. Stadler 2017-ben halt meg. 

(Borítókép: Az SC Olt stadionja  Scornicestiben - fotó: Huszti István / Index)