Remek kilátásokkal, teher nélkül szállunk csatába a világ elitjével

További Futball cikkek

Szerdán elindul a Nemzetek Ligája 2022–2023-as kiírása, amelyben a magyar labdarúgó-válogatott a világelit legjobbjaival küzdhet meg. Az esélyek nyilván nem Marco Rossi együttese mellett szólnak, ugyanakkor a B ligából feljutás egyben óriási sanszot adott a mieinknek a 2024-es Eb-vel kapcsolatban. Hogy miért? Mindjárt részletezzük!

Mi az a Nemzetek Ligája?

Az UEFA Nemzetek Ligája egy kétévente megrendezésre kerülő viadal, amelyen az Európai Labdarúgó-szövetség tagországainak férfi labdarúgó-válogatottjai viaskodnak azért, hogy kiderüljön, melyikük a legjobb.

A versenysorozatot azért hozták létre, hogy a nemzetközi naptárban lévő felkészülési (lánykori nevén barátságos) meccseket felváltsák, ezek a találkozók ugyanis sehová nem számítottak be, és inkább csak nyűg volt a legjobbak számára, az új sorozattal pedig mindjárt tétet adtak az így létrejött meccseknek.

Hogy ki mennyire veszi komolyan, abba most ne menjünk bele, hiszen néhány napja Kevin De Bruyne találta azt mondani, hogy ezek még mindig csak felcicomázott barátságos meccsek, amiknek semmi jelentőségük nincs, de nemsokára láthatjuk, hogy ha valaki nem a közvetlen elit tagja, annak óriási esélyt tud nyújtani.

Ez a mostani kiírás a 2018-as és a 2020-as után már a harmadik lesz – a mieink pedig szépen menetelnek!

Mire megy ki az egész?

A megalakuló liga négy darab háromcsapatos elitcsoporttal rajtolt el a koefficiens pontok alapján, a négy első helyezett pedig egy négyes döntőben küzdött a végső sikerért. Merthogy a Nemzetek Ligájának is van végső győztese, trófeája, még akkor is, ha (egyelőre?) természetesen összehasonlíthatatlan az értéke egy Európa-bajnoki vagy világbajnoki címmel.

Az első győztes amúgy Portugália lett, megelőzve Hollandiát, Angliát és Svájcot, a második pedig Franciaország, miután a döntőben megverte Spanyolországot, a bronzmeccsen pedig az olaszok felülmúlták Belgiumot.

Hogyan alakultak ki a csoportok, hogyan kerültünk az elitbe?

Számunkra lentebb kezdődtek az érdekességek, hiszen a mieink a hasonló beosztású B liga (itt a négy győztes az A ligába jutott) alatt kaptak besorolást, az összesen 15 csapatos C-ben. A rajt nem volt optimális, az első négy fordulóban csak egy görögök elleni (látványos) győzelem jött össze, idegenben kikaptunk Mitrogluéktól, ahogyan Finnországban is, az észtekkel pedig csak ikszeltünk kint.

A novemberi meccseket viszont megnyomtuk, megvertük az észteket és a finneket is itthon, ami egyrészt 2. helyet ért, ezzel pedig feljutást a B divízióba, másrészt az itteni szereplésnek köszönhetően kerültünk végül pótselejtezőbe, és jutottunk ki a részben hazai rendezésű Eb-re!

De erre mindjárt kitérünk kicsit bővebben is.

A 2020–2021-es kiírásra így kialakultak a négyes csoportok:

a 12 csapatos A ligából nem volt kieső, a B ligában csoportgyőztes négy gárdával alakult ki a 16-os mezőny
a szintén 12 csapatos B ligából sem volt kieső, a feljutó miatt megmaradt két együtteshez a C ligák első két helyezettjei érkeztek (16 csapat)
a 15 csapatos C ligából nyolcan feljutottak, a helyükre kilencen érkeztek a D ligából (16)
a 16 csapatos D ligában pedig maradtak 7-en, akiket egy hármas és egy négyes csoportra osztottak (mint látható, igazából felfelé csúsztak a gárdák)

Innentől pedig igazából már adott a minta: az A ligát megnyerő négy csapat megy a négyes döntőbe, az utolsók kiesnek, helyükre a B ligában első négyes érkezik, ahonnan a negyedikek ugyancsak búcsúznak, hogy a C liga első helyezettjeinek teret adjanak. Innen a négy utolsót párba sorsolják, a kétmeccses párharcot megnyerő két gárda maradhat a C-ben, a két vesztes megy a D-be, ahonnan a két csoportelső jut fel.

A második kiírást így a mieink már a B ligában kezdhették meg, és bár papíron Oroszország (17. az NL-rangsorban), Szerbia (23.) és Törökország (25.) a csupán 31. helyen álló magyar válogatott előtt volt (nem véletlenül a negyedik kalapból vártuk a húzást), óriási bravúrral mindegyiküket sikerült megelőzni, így feljutottunk a legjobbak közé!

Miért óriási dolog számunkra, hogy ide jutottunk, és miért érhet ez még borzasztóan sokat?

Az előbb már érintőlegesen szóba jött, de muszáj hangsúlyozni, hogy a Nemzetek Ligája bevezetésével Magyarország nagy esélyt kapott, és eddig nem is panaszkodhatunk a szereplésünkre.

Az első kiírásban ugyanis ennek köszönhetően kerültünk be az Eb-pótselejtezőbe.

Merthogy ez viszont fontos adalék, aki itt jól teljesít, az még a selejtezők kedvezőtlenebb alakulása esetén sem kénytelen automatikusan lemondani a kijutásról.

A tíz csoportgyőztes és második automatikusan kijut, hozzájuk csatlakoznak majd a pótselejtezőt sikerrel megvívó együttesek.

Nézzük példaként a 2018–2019-es kiírást, ahol ugyebár még 12 csapat viaskodott az A ligában, ebből pedig 11 bekerült a selejtezős csoportja első két helyezettje közé. Alapesetben persze ez a papírforma, hiszen nem véletlenül ez az elit.

Egyedül a franciák és a törökök miatt csoportharmadik Izlandnak nem jött ez össze, ez viszont egyben azt is jelentette, hogy az A ligában az északiak hiába bukták el mind a négy meccsüket Svájccal és Belgiummal szemben (1–13-as gólkülönbséggel!), így is mehettek a pótselejtezőre.

És nem is esélytelenül, hiszen mivel senki sem jutott az A ligából ide, a C liga nem csoportgyőzteseivel töltötték fel négyesre a mezőnyt.

Ez persze számunkra még kedvesebb emlék, hiszen Szoboszlai Dominik góljával a hajrát még hátrányban kezdő magyar válogatott legyőzte Izlandot, és kijutott az Eb-re!

Éppen lemaradtunk a vb-pótselejtezőről

Adódhat a kérdés, hogy mivel Eb csak négyévente van, mi a helyzet a köztes időszakkal. Itt is van tét, hiszen a pótselejtező innen is összejöhet adott esetben. A katari világbajnokságra Európából a tíz csoportgyőztes jutott ki automatikusan, a csoportmásodikak mellé pedig a két legjobb NL-csoportgyőzes került be, hogy aztán a 12 csapatot három felé szórják, és a három final fourt megnyerő csatlakozhasson a mezőnyhöz. Mivel a mieink a B ligában csoportgyőztesek lettek, így elég jó esélyekkel indulhattunk, hiszen összességében a 8. legjobb csoportgyőztes lett Magyarország.

A papírformának megfelelően Franciaország, Spanyolország, Olaszország és Belgium is bekerült saját csoportja első két helyezettje közé, viszont mivel utóbbival egy helyre került az 5. legjobb csoportgyőztes Wales, valamint a 7. Csehország is, az is fix volt, hogy innen legalább egy csapat elviszi előlünk a két hely egyikét. Ezen a ponton már csak arra volt szükségünk, hogy ha nekünk nem is jön össze az első két hely (nem jött), akkor az osztrákoknak sikerüljön önerőből pótselejtezős helyen zárni, és készülhetünk a pótselejtezőre. Sajnos a sógorok számára sem alakult jól a vb-selejtező, és számukra adott volt a megnyugtató tudat, hogy ez is bele fog férni, hiszen szinte kizárt, hogy előlük a francia, spanyol, olasz, belga, walesi ötösből legalább ketten is bukjanak.

Ausztria mondjuk ezzel együtt sem lehetett végül boldog, mert kikapott Walesben, a másik ágról innen a szerdai Skócia–Ukrajna-találkozó győztese érkezik ellenfélül a vasárnapi döntőre. A többi ágról már ismerjük a győztest, a mieinket megelőző lengyelek kihasználták az oroszok kizárását (mint ismert, az orosz–ukrán háború miatt került erre sor, ahogyan a skóciai meccs halasztására is), a portugálok sikerrel vették az olaszokat búcsúztató északmacedónok elleni finálét.

Hogyan lesz ezúttal?

Most újra Eb jön, de egy kicsit másképp, mint legutóbb, hiszen ezúttal egy rendező lesz, Németország helye pedig ezáltal fix a viadalon.

Hozzá csatlakozik még a tíz csoportgyőztes és csoportmásodik, viszont látható, hogy így ezúttal csak három együttes kerülhet innen ki, szemben az előző kiírás négyével.

Ezt úgy oldják meg, hogy ezúttal a D ligából nem lesz biztosan kijutó együttes, hanem csak A, B és C ösvény lesz, négy-négy csapattal, az ezeket az ágakat megnyerő három csapat pedig mehet Németországba.

Alapesetben garantált az NL-csoportokat megnyerők helye legalább a rájátszásban, viszont ha a csoportgyőztes önerőből kijut az Eb-re, akkor az adott ligában a kialakult rangsorban következő együttes jön.

Ha megnézzük a mezőnyt, akkor a francia, spanyol, olasz, belga négyes számára kötelezőnek tűnik, hogy majd az első kettőben zárjon, de ugyanez igaz a portugál, holland, dán, német kvartettre is, annyi differenciával, hogy utóbbi helye már ugyebár fix. Anglia kijutása szintén borítékolható, és azért eléggé meglepő lenne, ha a világbajnokságra egyaránt kijutó Lengyelország, Svájc, Horvátország hármasa ne kerülne be a legjobbak közé,

így azért a pótselejtező minden bizonnyal akkor is meglehet, ha itt csoportutolsóként zár a magyar csapat, és selejtezős csoportjában nem végez az első kettőben. Négy éve a 12 csapatból csak Izland nem jutott ki önerőből, eléggé meglepő lenne, ha a 16-os mezőnyből ez ne jönne össze legalább 12 együttesnek.

Persze, miért ne merjünk nagyobbat álmodni?! Jussunk ki a selejtezős csoportkörből, az lenne a számunkra legjobb megoldás, de a lényeg, hogy az A ligás részvétellel kis túlzással fixre vehető, hogy ha a következő hat meccsen és a selejtezőn is teljesen ledobjuk a vasmacskát, akkor sem szállunk még el.

Ez pedig mindenképpen üdvözítő, és ezért volt óriási jelentősége, hogy meg tudtuk előzni az oroszokat, a szerbeket és a törököket is az előző kiírásban.

Kik az ellenfeleink?

Hát, ebbe rendesen belehúztunk, bár őszintén szólva olyan túl sok egyszerű megoldás itt már nem lehetett. A négy feljutó automatikusan a 4. kalapba került, az elsőbe az előző csoportgyőztesek, a másodikba a másodikak, a harmadikba pedig a harmadikak.

Az előző kiírásban négyes döntőbe jutók közül a friss Európa-bajnok Olaszországot kaptuk meg, akik azóta pont lemaradtak a katari világbajnokságról (is, merthogy az oroszországira sem jutottak ki).

A másodikak rangsorában a 2014-es világbajnok németek voltak leghátul, de igazából a portugálok, a hollandok és az Eb-elődöntős dánok négyeséből azért mindenki papíron egy szinttel felettünk áll.

Az igazán pech a 3. kalapból jött, hiszen az Eb-döntős és a világ legértékesebb keretével bíró angolok is idekerültek, a lengyel, svájci, horvát hármas azért jóval könnyebbnek ígérkezett volna (tapasztalhattuk is, hiszen a lengyelek ellen négy pontot szereztünk a vb-selejtezőkön, az angolok ellen a hazai 0–4 után a Wembley-ben 1–1-re végeztünk, és a 2018-as vb-döntős horvátokkal szemben is volt itthon győzelmünk selejtezőn).

Csüggedésre semmi ok, hiszen az Eb-n is mindenki temette a legutóbbi két világbajnok (Franciaország, Németország) és a címvédő (Portugália) útjába kerülő magyar csapatot, amely aztán az utolsó percekig csatában volt a továbbjutásért!

Marco Rossi együttese bebizonyította, bárkivel fel tudja venni a versenyt, sőt doppingolják is a nehéz ellenfelek, igaz, a bravúrhoz valószínűleg arra is szükség lenne, hogy ezúttal is az idénytől kissé megfáradt, nem teljes fordulaton pörgő riválisokkal találkozzunk.

Ha pedig csontutolsók leszünk?

Egyrészt na bumm, ez a papírforma, az angolok (1,3 milliárd euró) mögött ugyanis a franciáké (1,02 milliárd) a világon a második legértékesebb válogatott keret, majd az olaszok (906,5 millió) és a németek (895,5) jönnek a harmadik és negyedik helyen (utóbbival holtversenyben van Brazília – 895,5), vagyis papíron a világ négy (legyen öt) legerősebb együttese közül hárommal kell felvennünk a csatát, miközben a mieink a 41. helyen állnak (111,95 millió euró).

Másrészt pedig jó eséllyel akkor is legalább pótselejtezősök lehetünk, ha mind a hat meccsünket elbukjuk, és a selejtezőkön sem végzünk az első kettőben. Az Eb-pótselejtezőkről pedig mostanában elég szép emlékeket őrzünk…

Mikor lesznek a meccsek?

A harmadik kiírást 2022. június 1-jén kezdik el, a csoportkör szeptember 27-én zárul, a Nemzetek Ligája négyes döntőjét 2023. június 14. és 18. között rendezik meg, a C és D ligák közötti vándorlásról döntő párharcokat pedig 2024. március 21. és 26. között.

Hol követhetjük a meccseket?

A magyar csapat összecsapásait az M4 Sport közvetíti, de lesznek mérkőzések a Spíler1-en, a Spíler2-n és az Arena4-en is. A mieink összes mérkőzéséről élő tudósítást és helyszíni beszámolót olvashat az Indexen!