Barcelona közelebb van, mint gondolná – csak ki kell menni a Kánai útra

Amikor azt mondták önnek, hogy Magyarországon várja munka, mire gondolt? Előzetesen mire számított és mit kapott Budapesttől?

Februárban kaptam meg a kinevezést, és őszintén boldog voltam. Függetlenül attól, hogy a világ melyik pontján vagyunk, öröm a Barcelonáért dolgozni – mondta az Indexnek adott interjúban Martí Nadal Velasco, a Barca Academy Hungary szakmai igazgatója. – Magyarországról és Budapestről pedig úgy éreztem, olyan helyszín, amely passzolhat hozzám. Ismertem a várost, több barátom is megfordult itt Erasmuson, és voltam is náluk látogatóban. Tudtam azt is, hogy a hazájukban óriási tradíciója van a labdarúgásnak, és hogy a magyarok szenvedélyesen szeretik a sportokat, például az olimpián is kiemelkedően sikeres a nemzetük. Megtiszteltetésnek tartom, hogy itt lehetek, az akadémián végzett munkámat ugyanannyira élvezem, akár az életet a fővárosukban.

A Barcelona történelme és a magyar labdarúgás számos ponton kapcsolódott a múltban, elég csak Kocsis Sándor vagy Kubala László nevét említeni. Őket is ismerte?

Azt vettem észre, Magyarországon néha meg is lepődnek azon, ha elmondom, a barcelonai fiatalok mennyire jól ismerik ezeket a neveket. S gyorsan vegyük is ide Czibor Zoltánt. Hiába, hogy már több évtizede annak, hogy a csapatban játszottak, és archív felvételt se sokat látni manapság róluk, nemhogy olyan szurkolót, akik élőben csodálhatták őket. Az azonban nem véletlen, hogy Kubalának óriási szobra van a Camp Nounál. Elképesztően fontos figurája a történelmünknek, öt-hat olyan játékos lehet az elmúlt száz évben, aki hasonló hatással volt a csapatra, mint ő. A neve a katalán kultúrában az általános műveltség része.

Bő fél év alatt milyen benyomásokat szerzett a magyar futballról?

Ami talán a legjobban meglepett, az a létesítmények színvonala, több első és másodosztályú klubot is meglátogattam, sőt, alacsonyabb ligában szereplő együtteseket is, és mindenhol remek létesítményeket láttam. Az adott szinthez képest itt-ott még jobban is állnak, mint mi Spanyolországban. Ez szerintem remek dolog, mert azt bizonyítja, minden adott ahhoz, hogy pezsgő, a fejlődést ösztönző környezetet találjon magának az, aki futballozni szeretne. Ami a mentalitást illeti – azokról a gyerekekről tudok beszélni, akikkel itt, az akadémiánkon együtt dolgozunk –, szintén jó benyomásokat szereztem. Mindenki fejlődni akar, és úgy látom, adott korosztályban talán még koncentráltabbak, érettebbek is a magyar gyerekek, mint a spanyolok. Nálunk talán valamivel bohémebb az élet, ami a játék élvezete szempontjából nem rossz, de időnként más megközelítést igényel egy utánpótlásedzés alatt.

Azt szokták mondani, genetikában nincs nagy különbség, mégis azt látjuk, hogy egy spanyol, egy angol és mondjuk egy magyar srác számára az elmúlt 40-50 évben egészen más perspektívát nyújtott a futball. Jóval kevesebb nemzetközi sikerrel kecsegtetett egy focistakarrier, és ez az olló egyre csak nyílt és nyílt . Tényleg olyan egyszerű lenne a felzárkózás, hogy hopp, megfogom azokat a módszereket, amelyek Spanyolországban jól működnek az utánpótlásban és elhozom a világ bármely pontjára, ott is jó lesz?

Ez egy komplex kérdés.

Igen, tudom.

A legfontosabb dolog, hogy nem gondoljuk azt, hogy azok a gyerekek, akikkel itt dolgozunk, mind profikká kell, hogy váljanak. Az első és legfontosabb cél, hogy élvezzék azt, amit csinálnak. Élvezzék a játékot egymás között. Az csak a dolog egyik fele, hogy megpróbáljuk a Barcelona utánpótlás-akadémiáján, a La Masián sikeresen alkalmazott módszereket meghonosítani a magyar környezetben. A másik dolog, hogy ezeket tudni kell adaptálni, hozzáigazítani ahhoz a mentalitáshoz, hozzáálláshoz, amivel itt találkozunk. Minden nemzet más, a kultúra is más. Van egy öt alapelvből álló iránymutatásunk, illetve egy rendkívül részletes, az edzések minőségét biztosítani hivatott kódexünk. A legfontosabb azonban talán mégis csak az, hogy megpróbáljuk átadni azt a szenvedélyt, modellezni mindazt, amit egy spanyol gyerek számára az jelent, ha a Barcelona mezét viselheti.

S ez kölyökfejjel rendkívül motiváló lehet. De tarthatnak bármilyen edzéseket Budapesten, egyvalamit nem tudnak lemásolni: ez pedig a Barcelona első csapatának közelsége. Az, amikor nyolcévesen edzésre mész, és éppen látod a komplexumba bemenni, vagy elhajtani onnan Xavit, Iniestát vagy Lionel Messit. Az élményt, hogy napról napra testközelből láthatod az idoljaidat, és a vágyat, hogy hátha holnap vagy holnapután eljön a pillanat, s szólnak, most velük edzhetsz pár napot…

Ez is igaz. De törekedhetünk rá. Például azzal, hogy minden korosztályunkat, minden csapatunkat kivisszük Barcelonába. Vagy a Barca World Cup nevű sorozattal, melynek célja, hogy minden évben egy nagy nemzetközi tornán mérettessenek meg a Barca-akadémiák. Ez szerintem – függetlenül az eredménytől – egy kifejezetten hasznos tapasztalat is. Segít a gyerekeknek jobban megérteni a futball globális világát, és közös pontot teremt a földgolyó teljesen eltérő szegleteiben élő gyerekek közt. Mert igen, adottak a kulturális különbségek, a játék azonban közös. Ez már-már romantikus gondolat lehet, de edzőként számomra rendkívül fontos.

Aki az elmúlt 30 évben látott legalább öt Barcelona-meccset, az pontosan tudja, hogy a katalán csapatnak egészen jól felismerhető stílusa van. 4–3–3-as alapfelállás, minél gyorsabb és pontosabb labdajáratás, tudatos támadófoci. Így van ez Johan Cruyff edzői szerepvállalása óta. Még a mostani edző, Xavi Hernández is ezt az iskolát tekinti a stabil alapnak, amire építeni kell. Erre építenek tehát itt is?

Mondhatni igen. De megint csak többről van szó, mint egy szerkezetről. A Barcelona nagy csapatánál is azt látni, szinte mindegy is az alapfelállás, a stílusjegyek akkor is megvannak. A rövid passzos, gyors játék háromvédős rendszerben is ugyanúgy megállja a helyét, ha a játékosok megfelelően felkészültek fizikailag és mentálisan egyaránt. Hat-nyolc évesen sokkal fontosabb az, hogy fejben rendben lévő, egészséges önbizalommal rendelkező gyerekeket lássunk játszani, mint az, hogy mi is az alapszerkezet. Az elvekkel kell tisztában lenni, azt megtanítani és átadni, hogy ez egy csapatjáték, hogy az egységesség mindig nagyobb fegyver, mint az egyénieskedés. Függetlenül a korosztálytól, egy-egy meccsen szükség van az egyéni villanásokra, de egy csapat csak akkor tud igazán sikeres lenni hétről hétre, ha az azt alkotó játékosok valódi egységet alkotnak. Ezt kell először megérteni. Ez az út vezet a sikerélményekhez.

Segítsen megérteni, hogy épül fel a rendszer? Hol helyezkednek el a piramisban a világ különböző pontjain működő Barca-akadémiák, a La Masia és a felnőttcsapat?

A La Masia a Barcelona saját akadémiája, a legtehetségesebb gyerekek edzenek, játszanak, versenyeznek ott. Ettől függetlenül nyílt az első Barca Academy Barcelonában, azóta pedig már több működik világszerte, köztük a budapesti. Ami közös, az az, hogy mindenütt a La Masián használt módszerekből indulunk ki. Az adott akadémia vezetése pedig kettős, minden országban megvan a helyi sajátosságokat jól ismerő vezető, nálunk ez Farkas Balázs vezérigazgató, és a Barcelona által kijelölt szakmai igazgató. Együtt alakítjuk ki az edzői stábot, amelyben szintén fontos elem, hogy a Barcához kötődő szakemberek kapjanak szerepet.

Reális az, hogy egy tinédzserkorú, kiemelkedően tehetséges magyar srác eljusson innen a La Masiára?

Azért dolgozunk, hogy ezeket az álmokat is meg tudjuk valósítani. Nemcsak mi kapunk adatokat és útmutatást Barcelonából, hanem mi is küldünk oda információkat. Így például az anyaklubnál minden olyan – a futballban már utánpótlásszinten is jól mérhető – teljesítményadat, játékosprofil megvan, ami miatt régebben játékosmegfigyelőket küldtek volna szerteszét. Ez egy kölcsönös előny például. Azt gondolom, az edzéseink nemzetközisége is előny. Nálunk minden tréning legalább három nyelven zajlik, spanyolul, angolul és magyarul. Ez pedig nemcsak a profi futball világára segíthet jobban felkészülni a játékosainknak, de az életre is. A futball megtanít csapatban gondolkodni, nekünk lehetőségünk van arra, hogy ezt az anyanyelven túl a nemzetközi szintre is kiterjesszük. Lehet, még nincs felnőttcsapatunk, de négyévestől egészen tizenkilenc éves korig egy egybefüggő, következetes képzési rendszert tudunk biztosítani.

Rendben. Mi a Barca Akadémia fő célja Budapesten?

Hogy akik nálunk futballoznak, ne csak élvezzék a játékot, hanem egyenesen a szerelmesei is legyenek. Az élvezet hamar elszállhat. Sőt, ne hazudjunk, egy-egy keményebb edzésben, a sok futásban kevesen találnak élvezetet. Viszont, ha szerelmesek vagyunk, azért áldozunk és a legkeményebb kihívást is vállaljuk. Ez fontos különbség. Az nem elég, ha valaki azért jár edzeni, hogy jól érezze magát. Ahogyan az sem, ha csak az lebeg a szeme előtt, hogyan lesz belőle profi. Ezt edzőként pontosan tudjuk. Így a fókusz sosem azon van, kiből mi lehet tíz-tizenöt év múlva, hanem azon, mit csinálunk ma, és hogyan csináljuk holnap még jobban.

Ez valóban romantikus megközelítés… Fogalmazzuk meg másként: mit tartanak sikernek? Ha a 14-15 éves korosztályból külföldre tudnak küldeni egy-két játékost? Vagy azt, ha adnak szintén egy-két játékost az olyan, a hazai környezethez képest óriási lehetőségekkel bíró klubok akadémiájára, mint a Ferencváros vagy a Puskás Akadémia?

Mi egy nevelő és fejlesztő egyesületként határozzuk meg magunkat, a magyar közegben kifejezetten fiatal klubként, amely azonban soha nem is akart valaki ellen versenyezni. Az az elvünk, hogy a pályán sem valakik ellen, hanem valakikkel játszunk. Siker számunkra, ha egy játékosunk valamelyik NB I-es klub utánpótlásába kerül át tizennégy-tizenöt évesen. Volt erre példa korábban, s idén nyáron is. Büszkék vagyunk arra, ha utat tudunk nyitni egy fiatal tehetségnek egy magyar topakadémia felé. Ahogy igyekszünk külföldi lehetőségeket is teremteni. Tudjuk, hogy felnőttcsapat nélkül nehezebb, és dolgozunk is rajta, hogy a folyamatos kifutási lehetőséget a gyerekeinknek biztosítani tudjuk. A cél továbbra is az, hogy jó közeget teremtsünk, ahol fejlődni, fejlődni és fejlődni lehet. Sikerélményt szeretnénk adni a gyerekeknek, akik hozzánk kerülnek. Ez a siker hétévesen lehet egy pontos passz élménye, tizennégy évesen meg egy külföldi elit akadémia megkeresése is.

Lehet én vagyok a tökéletes példa arra, miért nem megy jól Magyarországon az utánpótlás-nevelés. Túlzottan is az azonnali győzelmekre koncentrálunk?

Ez nem magyar probléma. De utánpótlásszinten valóban nem működik. A győzelem nem lehet cél. A győzelem egy eredmény, a cél, hogy a rád bízott gyerekek megtanuljanak úgy futballozni, amivel aztán sikereket érhetnek el. Megint csak ismételni tudom magam: szenvedélyes közeg, motiváció, fejlődni akarás, ezeket kell megteremteni és kiváltani a gyerekekből. Ez majd magával vonzza a jó teljesítményt, az pedig a jó eredményt. Persze, hogy egy meccs után mindenki azt kérdezi, mi lett az eredmény, de utánpótlásedzőként arra kell törekednünk, hogy a győzelemnél fontosabb legyen az a kérdés: „na milyen volt a játék?”

Egy korosztályos csapat élén mi a jobb: rossz játékkal, de szerencsés góllal nyerni, vagy jó játékkal, de peches módon kikapni? 

Az adott pillanatban szerencsés góllal nyerni. De a jó játékkal elszenvedett vereségek lesznek azok, amelyek hosszabb távon mégis sikeresebbé fognak tenni egy csapatot.

A magyar közeg mennyire nyitott? Értem ezalatt, hogy a riválisok miként állnak az akadémiájukhoz? Irigykednek? Zárkózottak? Vagy próbálnak ellesni ezt-azt a módszertanaikból, hátha van, amit magukhoz is be tudnak építeni?

A többség érdeklődő. Kíváncsiak arra, mire jutunk a barcelonai módszerekkel és habitussal Magyarországon. Sok helyen jártunk már vendégként, és sokakat láttunk vendégül mi is. Igyekszünk megismerni és megérteni a magyar futballközeget minél jobban, mert úgy gondoljuk, hogy ez segít még hatékonyabbá válni. Állandóan tanulunk, legyen szó más klubok megközelítéséről, a versenyrendszerben rejlő lehetőségekről, vagy csak egyszerűen a magyar gyerekek lelkivilágáról. Az együttműködésben rejlő lehetőségek egyike az augusztus végén már másodszor megrendezendő Barca Academy Hungary Kupa is, melyre ezúttal már hét külföldi csapat, köztük a barcelonai Barca Academy egyik együttese is érkezik.

Gondolom, önökhöz is eljutnak azok a hangok, amelyek szerint szép-szép a címer a melegítőn, de valójában semmi többről nem is szól a Barca Akadémia, csak a plusz tagdíjért eladható nemzetközi brandről.

Nem voltam itt a kezdetektől, de valóban, voltak, akik az induláskor kikerekedett szemekkel néztek a projektre. Minek jönnek ezek ide, mit akarnak? Mivel szolgálhatunk még a magyar futballnak azon kívül, hogy Barcelona-címeres szereléseket adunk a gyerekekre… S biztos vagyok benne, hogy furcsának is tűnt elsőre az elképzelés sokaknak. Tudom, mert így volt ez Dubajban is, ahol Budapest előtt dolgoztam. Az elmúlt három évben viszont – azt gondolom – bizonyított a koncepció, és jó kapcsolatot alakítottunk ki a tradicionális magyar klubokkal. Lehet a módszereink eltérőek, de a célunk ugyanaz: minél jobb fejlődési lehetőséget biztosítani a tehetségeknek. Évről évre egyre magasabb szintre szeretnénk emelni az akadémiánkat, amire jó visszajelzés az, hogy a legidősebb korosztályainkból már most többen folyamatos külföldi megkereséseket kapnak.

Spanyol és magyar edzők közösen dolgoznak önöknél. Mit tapasztalt, van markáns különbség a két nemzet edzői felfogásában?

Spanyolországban talán könnyebben megnyílunk, többet beszélünk, és így kommunikatívabbak vagyunk, akár a nehézségek kapcsán is. Ebben talán van különbség a pálya szélén állva is, de egyébként nagy eltéréseket nem tapasztaltam. Az első perctől kezdve cél, hogy egy egészséges mix alakuljon ki a spanyol és a magyar edzők között. Előbbiek a Barcelonát, utóbbiak a helyi közeget és igényeket ismerik jobban. A kettőt egyszerre kell jól ismernünk, hogy minél eredményesebb munkára legyünk képesek. A munka valahol determinálja is az edzőink személyiségét: valószínűleg eleve azok jelentkeztek, akik nyitottabbak a világra, akik ismerik és valamelyest kedvelik is a spanyol kultúrát, esetleg éltek Spanyolországban, s emiatt jobban értik azt, ahogyan egy, a spanyol kultúrából érkezett ember a világot látja. Ez a nyitottság elengedhetetlen ahhoz, hogy tanulni tudjunk egymástól. Kellenek az eltérő nézőpontok. Még akkor is, ha néha esetleg máshogy állunk egy-egy problémához, ha meg tudjuk vitatni ezt, az segít a fejlődésben. Egyértelmű célunk az is, hogy sok fiatal magyar edzővel megismertessük az FC Barcelona szakmai hátterét.

Oké, hogy egymástól oda-vissza tanulhatnak, de a magyar szakemberek számára más perspektívát is nyújtanak? Tudom is én, tanulmányutak a La Masiára? Közös képzések Barcelonában?

Ez természetes. Sőt, elvárás is, hogy érdeklődjenek az ilyen lehetőségek iránt. Van egy saját edzőképzésünk, melynek szintén Barcelona a központja. Többnyire online – de van, hogy személyesen – háromhetente, maximum havi rendszerességgel tartunk szemináriumokat. A különböző akadémiák közt is megvan az átjárás, előszeretettel küldjük az edzőinket néhány hétre vagy hónapra más-más országokba, hogy új tapasztalatokkal, nézőpontokkal gazdagodjanak. Ezért is szerencsés, hogy ekkora hálózattá vált mára a Barca-akadémiáké: rengeteg tudás és tapasztalat halmozódott fel, csak meg kell szervezzük, hogy ezeket át tudjuk adni egymás között. 

Az elmúlt hónapokban a csapból is az FC Barcelona gazdasági problémáiról szóló hírek folytak. Ebből megéreztek bármit? Ha más nem, mondjuk, ázsiócsökkenést?

Anyagilag teljesen függetlenek vagyunk a profi klubtól, így az esetleges pénzügyi gondjaik sincsenek hatással ránk. A csapat eredményessége is legfeljebb annyiból érint minket, hogy az edzőink vidámabbak-e. Ha jól teljesít az anyaklubunk, természetesen jobb a hangulat az irodában és a pályán is, mivel a többségünk a csapat szurkolója. Boldogok vagyunk, ha a hétvégi bajnokin nyer a Barcelona, de ettől még hétfőn nem jön kétszer annyi gyerek az edzéseinkre, s a vereség után sem marad otthon a felük.

Az is logikusnak tűnne, ha a szülők most még nagyobb lehetőséget látnának a világ Barca Akadémiáiban. Az anyaklubnak nincs sok pénze, lehet, nem sokáig tehetik már meg, hogy összevásárolják a legjobbakat. Akkor pedig ismét a saját nevelések kaphatnak nagyobb szerepet. Ha több gyerek kap esélyt a La Masiáról, akkor még vonzóbb lehet az a kicsi sansz is, hogy a fiam Budapestről valahogy eljusson oda…

Szerintem alapvetően az fontos, hogy mi milyen munkát végzünk itt. Hogy jó híre megy-e az edzéseinknek vagy sem. Az, hogy mi történik Barcelonában, segíthet kicsit, de hosszabb távon úgysem az lesz a hangsúlyos. Ha valaki csak azért hozná le a gyerekét az akadémiánkra, mert hétvégén a csapat ezt vagy azt játszott a Celta Vigóval, vagy mert az újság azt írta, jövőre több saját nevelés kap majd lehetőséget a La Masiáról, az valószínűleg néhány hét után tovább is állna, mert az újság megint mást írt. Szerencsére a világ nem így működik. Kilencvenkilenc százalékban rajtunk, az általunk elvégzett munkán, az immár három edzőbázison – ősztől már Hűvösvölgyben is jelen leszünk – kialakított hangulaton, a képzéseinken, a bemutatóedzéseinken múlik, hogy a következő idényt milyen népes gyerekcsapattal kezdjük meg.

Nem jönnének többen akkor sem, ha a Barcelona Bajnokok Ligáját nyerne?

Nem erre gondolok. Természetesen jó nekünk, ha a Barca sikeres Európában. Ha jól szalad a csapat szekere, az vonzóbbá tehet minket is. De nincs közvetlen kapcsolat a két dolog között.

Mire lehetnek jók idén a katalánok? Harcban lesznek a nagy trófeákért?

Nem volt könnyű az előző idény, de Xavi kinevezésével elindult valami. Mostanság a Bajnokok Ligájában sem jött ki jól a lépés, az, hogy tavaly a csoportkörből sem jutott tovább a csapat komoly sokk volt a szurkolók számára. Még a legvérmesebb szurkolóktól is korai és elvakult kijelentés lenne, hogy a mostani csapatnak azonnal a BL-elsőségért kell küzdenie. De abban azért bízok, hogy tavasszal sokáig harcban leszünk három nagy serlegért, a Bajnokok Ligájáéért, a spanyol bajnokiért és a Király-kupáéért is.

Azért Robert Lewandowski megszerzése nem volt kis húzás…

Ahogyan Raphinha, Jules Koundé vagy Franck Kessié átigazolása sem. Szerintem minden nehézség ellenére jó keret alakult ki Barcelonában. Sok örömet okozhatnak nekünk idény közben.

Kit tart a Messi-korszak zárultával a csapat legjobb futballistájának?

Egyértelmű: Pedrit. Csodálatos játékos. Intelligens, gyors, mindent tud a labdával, amit csak lehet. Ha elkerülik a sérülések, a következő évtized legnagyobb klasszisa lehet a posztján.

Olyan, mint Messi?

Messi több mint 15 évig volt a világ legjobbja. S talán nem csak az elfogultság mondatja velem, még most, 35 évesen is a szűk elit tagja. Nehéz elképzelni, hogy az életünkben látunk még egy hozzáfoghatót. De Pedri nagyon közel kerülhet ahhoz a szinthez. A hátránya talán a posztjában rejlik, kevesebb gólt lő, azok nélkül pedig manapság a nagyközönség kevésbé értékel.

Edzőként mik a személyes ambíciói? Idővel gondolom, szívesen visszatérne Spanyolországba. Reális előrelépési lehetősége lehet egy edzői állás a La Masián?

Ó, nem gondolkodom most ilyesmin. Hat hónapja vagyok itt. Sok dolog még most is újdonságként ér, élvezem a kihívást, hogy együtt fejlődhetek az akadémiánkkal. Jó néhány évig itt képzelem el magam.

Újságíróként újra meg újra találkozom azokkal a nemzetközi hírekkel, melyek hangzatos címmel kürtölik világgá, itt, ott, amott megtalálták az új Lionel Messit. Véletlenül nem talált egyet még Magyarországon?

Végtelenül boldog lennék, ha igennel felelhetnék. De tudja, ahogy Pedri esetében is mondtam, nem hiszem, hogy egyhamar bárhol felbukkan még egy olyan klasszis, mint Messi. Inkább azokra a fiatalokra figyelünk, akik akár Magyarországon, akár Spanyolországban megállhatják majd idővel a helyüket, s a képességeikhez mérten a lehető legjobb futballistákká tudnak válni. Ha pedig nem lesz így, az sem gond, csak legyen belőlük jó ember, és lehetőleg szeressék életük végéig a sportot, a testmozgást. Az se baj, ha nem a futball lesz végül az ő világuk: nemhogy Messi, profi futballista sem lehet akárki, bármilyen tehetségesnek is indul. 

(Borítókép: Martí Nadal Velasco. Fotó: Szabó Réka/Index)