A méret a lényeg? Maradona rácáfolt a mondásra

Hogy Maradona tényleg a futball óriása volt – sajnos tényleg csak volt, mert két éve november 25-én, ironikus módon a londoni 6:3, az Évszázad mérkőzése évfordulóján elhunyt –, azt annak az embernek a szavai támasztják alá, akit a FourFourTwo magazin a szavazásán minden idők legjobbjának talált: Lionel Messié. A zseniális honfitárs így méltatta elődjét:

Ha ezer évig játszom, akkor sem kerülök hozzá közelebb. Ő a valaha volt legjobb.

Azt nem lehetett ráfogni, hogy későn érő típus. Tíz nap hiányzott a tizenhatodik születésnapjához, amikor debütált hazája bajnokságban, az Argentinos Juniors csapatában. A második félidőben állt be, és nem hagyott maradandó nyomot maga után.

Akkor még. De aztán belelendült, olyannyira, hogy tizenegy bajnokival a háta mögött 1977. február 27-én a válogatottban is pályára lépett Buenos Airesben. Az ellenfél – mit tesz isten – Magyarország volt. Diego a 62. percben jött be a kétgólos Luque helyére, és bár nem rúgott gólt a házigazda által 5–1-re megnyert meccsen, már megcsillogtatta káprázatos technikai tudását.

Mindenkit meggyőzött, kivéve César Luis Menotti szövetségi kapitányt, aki szerint a srác túl fiatal volt, tizenhét évesen nem tudta volna elviselni azt a nyomást, amit egy világbajnoki szereplés jelent hazai pályán. Mint utóbb kiderült, Menotti döntése fosztotta meg Diegót attól, hogy kétszeres világbajnok legyen, az argentinok ugyanis meg sem álltak a végső győzelemig. 

És nehezen képzelhető el, hogy Diegóval gyengébbek lettek volna, mint nélküle... Igaz viszont – és ez a szövetségi kapitány mentségére szóljon –, a győzelmet nem szükséges megmagyarázni.

Nem volt még húszéves, amikor 1980. november 9-én élete egyik nagy alakítását nyújtotta. Hugo Gattit, a Bundesliga-frizurás kapust idézzük, akinek nem véletlenül El Loco, azaz az Őrült volt a beceneve: 

December volt (valójában november – a szerk.), éppen szopogattam a whiskymet Santa Fében egy újságíró haverommal, és Diego került szóba. Ő egy fenomén, mondtam a riporternek, de nekem mindig dagi marad. Hogy miért? Mert amikor repül a levegőben, akkor nem kövér, de a feneke azért jó nagy. És mit történt? Az újságíró elmondta Maradonának, hogy én kövérnek neveztem, mire Diego négy gólt rúgott nekem. Hát így bizalmaskodjon az ember az újságírókkal...

Első két világbajnoki gólját is nekünk rúgta, 1982. június 18-án, Alicantéban a spanyolországi világbajnokságon, ahol Sallai Sándor próbálta fogni Diegót az argentinok által 4–1-re megnyert meccsen. Esélytelenül.

A vb után Barcelonába szerződött 9,81 millió dollárért, ami akkor világrekord volt. A bajnoki cím nem jött össze, de a Király-kupát megnyerte Diegóval a Barca. A rá következő idénynek még csak az elején jártunk, amikor 1983. szeptember 24-én az Athletic Bilbao elleni bajnokin a „bilbaói hentes” eltörte Maradona bal bokáját, de a Pelusa (Hajas) januárban már újra a pályán volt! 

Május 5-én a sors fura játéka folytán a Bilbao és a Barca vívta a Király-kupa döntőjét. A baszkok 1–0-ra győztek, de Diego törleszteni akart a múltkoriért, a végén tömegverekedés tört ki, Maradonát három hónapra eltiltották.

Nápolyban két bajnoki címet szerzett, továbbá megnyerte az UEFA-kupát, de előbb még jött a mexikói világbajnokság, ahol ő is megdicsőült, meg az argentin válogatott is. Az angolok elleni két gólja bevonult a történelembe: az egyik, az „Isten keze” a csalás zsenialitása, a másik a cselsorozat megismételhetetlensége miatt. Argentína a döntőben 3–2-re legyőzte az NSZK-t, Diego magasba emelhette a trófeát. 

Az 1990-es világbajnokságon, Olaszországban is döntőbe vezette a dél-amerikaiakat, de Brehme tizenegyesével 1–0-ra győzött az NSZK, visszavágva a négy évvel korábbi vereségért. Újabb négy év múlva – sokak szerint – Argentína lett volna a világbajnok, nem pedig Brazília, ha Maradonát nem tiltják el a görögök (4–0) és a nigériaiak (2–1) legyőzése után tiltott szer használata miatt. De eltiltották, és ezzel érdemben véget is ért a pályafutása, ami utána következett, az némi túlzással a 2020.  november 25-ig  tartó hosszú haláltusa volt.

Alkoholizálással, kábítószer-élvezettel, kubai nyaralással, Fidel Castro barátságával. 

Diego drámaian elhízott, megkínzott szervezete 2020. november 25-én mondta fel a szolgálatot. Halálával a sportág, sőt, az egyetemes sporttörténelem egyik legnagyobb, ugyanakkor legellentmondásosabb alakja távozott az élők sorából. Akiről Emir Kusturica feledhetetlen filmet készített.

Ha esetleg kétségeink lennének arról, mekkora ikon volt Maradona hazájában és az egész világon, nem árt, ha megnézzük azt a filmet...

És akkor most jöjjön a Maradona-kvíz!

(Borítókép: Diego Armando Maradona 1986-ban. Fotó: Bongarts / Getty Images)