Magyar szakemberen is múlik a Premier League meglepetéscsapatának jövője

Az Index katari vb-t követő podcastsorozata tizenöt epizóddal jelentkezett a torna alatt, ám készült egy amolyan tizenhatodik rész is, írott formában. A Brentford játékosmegfigyelőjével beszélgettünk arról...

• Milyen hatással van a foci-vb a játékospiacra;
• Mértékadó-e a Transfermarkt;
• Tud-e ajánlani magyar futballistát a Premier League-be;
• Kihalófélben van-e a klasszikus játékosmegfigyelés az adatalapú elemzéseknek köszönhetően;
• Milyen gyorsan tudjuk itthon átvenni a nyugati trendeket, hatékonyabb módszereket;
• Miért nem lendített a várakozásoknak megfelelően a magyar futballisták nemzetközi megítélésén a két egymást követő Eb-részvételünk;
• Mekkora nyomás 50-100 millió fontos átigazolásokban szerepet vállalni.

Hogy tetszett a világbajnoki döntő?

Magáról a döntőről nehéz bármit mondani szakmai szemmel, mert ilyenkor az ember óhatatlanul is szurkolóvá válik, velem legalábbis így volt – mondta az Indexnek Balogh Tamás, a Brentford kelet-közép-európai régióért felelős vezető játékosmegfigyelője. – Nagy rajongója vagyok Messi játékának, nagyon sokra tartom őt és emiatt szurkoltam is, hogy összejöjjön neki a világbajnoki győzelem. Kettős érzés volt bennem, mert 1998 óta a franciákat is nagyon kedvelem, az volt az első igazi vb-élményem nyolcévesen. Így magyar vonatkozás nélkül is be tudott vonni a meccs, két olyan csapattal, amelyek végső győzelmében így is, úgy is találtam volna örömöt. Családi, baráti körben néztük itthon, és tényleg mindenkit elvarázsolt a meccs a fordulataival. Ennél jobb marketing nem is kell a labdarúgásnak: biztos vagyok benne, hogy, aki rászánta az idejét és leült megnézni a döntőt, az nem bánta meg.

Volt olyan mérkőzés, amit szakmai szemmel nézett?

Persze. Már a csoportokat is felosztottuk egymás között. Azt hozzá kell tennem, ilyenkor nem feltétlenül azok a meccsek okozzák számomra a legnagyobb élményt, ami egy átlag szurkoló számára is: nem feltétlenül a leggólgazdagabb összecsapások hozzák a legjobb játékot. Ezen a vb-n például több olyan csapat is volt, amelyek ugyan nem a legszebb focit játszották, de akár taktikában, akár erőnlétileg olyan pluszt nyújtottak, amit érdemes alaposabban is kielemezni. A legjobb példa erre Marokkó. Személy szerint engem nem kapott el a Marokkó-láz, nehéz lenne azt mondani, milyen szemkápráztató focit játszottak, viszont elképesztő energiákat tudtak újra meg újra mozgósítani, mindemellett óriási taktikai fegyelmet is tanúsítottak, amivel abszolút rászolgáltak a negyedik helyre. Több olyan játékosuk is akadt, aki nagyon kellemes meglepetést okozott.

Már több mint fél éve annak, hogy a Premier League-ben, a Brentfordnál dolgozik. Azt gondolnám, hogy egy klubnál, amelyet az analitikai gondolkodás tett világhírűvé ma már nem igazán létezik, hogy vb-meccseket nézetnek a játékosmegfigyelőkkel egy-egy csiszolatlan gyöngyszem felfedezéséért. Elvégre minden elképzelhető adat – és talán még annál is több – a rendelkezésükre áll pár kattintásból...

Pedig így van. A kockás füzet sosem megy ki a divatból. A Brentfordhoz sokan valóban az innovatív játékoskiválasztást, az adatalapú scoutingot kötik, és az igaz is, hogy sok játékos adatalapon kerül képbe a klubnál. Viszont ez önmagában nem váltja ki a megfigyelést. Le kell ülni és meg is kell nézni az adott futballistákat játék közben – a lehető legtöbbször. A nyers adat ugyanis önmagában nem sokat ér. Úgy gondolom, bármennyi adat is álljon idővel a rendelkezésünkre, bármennyit is fejlődjön a technika, mindez csak segítség, nem váltja ki az emberi tapasztalatot, a szemet: amit meg lehet nézni, azt meg is kell. Videókon és élőben is, és lehetőleg minél több embernek. Itt, 2022–2023 fordulóján állva nem hiszem, hogy valaha is kihalna a rendszerből ez a fajta játékosmegfigyelés.

Elárulhatja-e, mely meccseket figyelte kiemelten és azoknál milyen metodikával dolgozott? A kelet-közép-európai régió vezető scoutjaként a horvátok és a szerbek meccseire, csoportjára tippelnék. Tegyük fel, hogy a Brentford keres egy középpályást, mit nézett meg rajta, mire fókuszált a játékából?

A csapat alapvetően egy erős fizikumú, gyors focit játszó csapat – ezt igazából bárki leszűrheti néhány meccsből, illetve a szurkolók számára is szabadon elérhető, temérdek Premier League-statisztikából. Ilyen csapatot építünk, szóval az alapvetés az, hogy ehhez a stílushoz is keresünk játékost. A következő lépés, poszttól függetlenül az, hogy a pályán lévő játékosok között akad-e olyan, aki valamivel megfog. Posztonként változó, hogy ez mivel történhet meg. Egy belső védő, vagy egy belső középpályás esetében aligha egy-egy szemet gyönyörködtető mozdulat lesz ez. De kell valami, ami miatt az adott futballista többnek érződik. Nyilván van egy egyéni látásmódom a futballhoz, az edzőnek megint van egy, és aztán ott van a legfontosabb: maga a klubfilozófia is. Ezt a hármat kell valahogy szinkronba hozni. Ezért is érdemes másoknak is megnézni később ugyanazt a futballistát.

Egyre gyorsul a piac, egyre nagyobbak a tétek

Hányszor kell, és egyáltalán hányszor lehet megnézni egy kiszemelt játékost?

Az alapelv a „minél többször annál jobb”. Az ideális szám posztonként is változó lehet. Ugyanakkor annyira felgyorsult a piac, hogy megeshet öt-hat alkalomnál többre nincs idő, döntenie kell a klubnak, hogy adott kiszemelttel leül-e tárgyalni vagy sem. A scouting szerepe a döntéstámogatás.

Honnan jött, hogy játékosmegfigyelő legyen?

Gyerekkorom óta szenvedélyem a sport, de megyei szintnél magasabban nem szerepeltem, szerencsére inkább az egyetemet választottam. A másik nagy szenvedélyem, a futballmenedzseres játékok iránti viszont mindvégig elkísért. Azt hiszem, valahol ennek is köszönhetem a hivatásomat. Egész más látásmódot adott a focihoz. Először Tassy Márk adott lehetőséget Székesfehérváron, ahol viszonylag gyorsan a játékosmegfigyelői csapatban találtam magam. Kovács Zoltán sportigazgató nagyon nyitott volt a terület fejlesztését illetően, a scouting, az adat- és videóelemzés egymásra épülve fejlődhetett a klubnál, és így én is. Amikor belevágtunk, idehaza sem szakirodalma, így pedig képzése sem volt a szakterületnek. Videókat, külföldi cikkeket néztünk, pörgettük a Twittert, aztán a klub lehetőséget biztosított arra, hogy nemzetközi konferenciákra is eljussunk, itt a tudásanyag mellett rengeteg hasznos kapcsolatra is szert tehettem.

Így került kapcsolatba mostani kenyéradójával, a Brentforddal is?

Igen, Lee Dykesszal, a klub technikai igazgatójával is konferenciákon ismerkedtem meg. Később pedig vendégeskedtem is nála meccsen. Már akkor szóba került, ha egyszer úgy alakulna, jó lenne együtt dolgozni. Miután a csapat újoncként benn maradt, előléptették nyáron, és már előtte megkeresett az ajánlattal, hogy szeretné, ha a régió felelőse lennék.

Volt bármi, ami az elmúlt fél év tapasztalataiból nagyon meglepte, ami nagyon más, mint a Mol Fehérvárnál volt?

Igazából a struktúra méretéhez kellett alkalmazkodni. Mindig mindenkinek elmondom, hogy alapvetően a Vidinek köszönhetem, hogy most a világ legjobb bajnokságában dolgozhatok. Fehérváron minden adott volt a fejlődéshez és a minőségi munkavégzéshez. Annyi adathoz és felvételhez fértünk hozzá, amennyihez csak szerettünk volna. Az egyetlen határt a saját kapacitásaink jelentették. A szoftverek és a munkaeszközök a Brentfordnál is azonosak, a különbség a léptékben van.

Késedi Gábor, a Vidi videóelemzője azt mondta a Sportcastben, amire Fehérváron négy ember jut, arra egy topliga középcsapatánál is legalább húsz. Így aztán a folyamatok sokkal gyorsabbak, a következtetések pontosabbak lehetnek...

Alapvetően igaz ez a megállapítás, de nagyságrendben ennél is nagyobb lehet az eltérés.

Nem a kocka informatikusok gyülekezőhelye

Milyen gyakran van jelenése Londonban?

Az én feladatkörömnek nem alapfeltétele, hogy nap mint nap a csapat mellett legyek, azt viszont a főnökeim és én is szerettem volna, hogy legyen egy személyes, élő kapcsolat köztünk. Az első időszakban gyakrabban jártam Londonba, most kéthavi rendszerességgel töltök kinn néhány napot. A régiómmal foglalkozom és itt utazom többet. Ugyanakkor jó néha Londonban lenni a csapattal. Az az igazság, eleinte kicsit féltem is a helyzettől, mert Fehérváron nagyon közeli kapcsolatunk volt a klubbal. Heti több napot lenn voltam, beszélgettem a vezetőedzőkkel, a sportigazgatóval, a játékosokkal. De a Brentfordnál annyira jó a kommunikáció, annyira jól szervezett az egész, ezek a félelmek alaptalannak bizonyultak. Lehet, hogy kilométerekben kifejezve nagy a távolság, de ebből nem érzek semmit.

Hány mérkőzést néz meg egy átlagos héten?

Nem számolom. Nincs is rá szükség, mert nincs kvótaszám. Az egyetlen valódi elvárás, hogy minőségi, pontos riportokkal segítsük a döntéshozatalt. Ehhez van, hogy egy álló nap csak meccseket nézek, és van, hogy napokig csak egy-egy találkozóba nézek bele. Vigyázni kell, mert az ember könnyen túlcsordul, ha valaki éveken át mindennap tucatjával nézi a mérkőzéseket könnyű belezavarodni, mi, kivel és mikor is történt. Egyszerűen összefolynak a dolgok. Azt szoktuk mondani, nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Ha az ember egyfolytában a meccseket hajtja, azt a család is hamar megsínyli. Megszállott vagyok és szerencsére a családom nagyon támogató a karrieremet illetően, két kicsi gyerekünk van, így a nagyszülők segítségére is szükségünk van, de alapvetően arra törekszem, hogy a karrier és a családi élet egyensúlyban legyen. Az biztos, valamilyen szinten kattantnak kell lennie, hogy jó scout legyen az ember.

Milyen a hangulat a klubnál? Kifejezetten jól teljesítenek a Premier League-ben!

Amikor megkaptam a klub ajánlatát, igyekeztem még alaposabban megismerni a csapatot. Rengeteg The Athletic-cikket olvastam például róla, arról az adatalapú megközelítésről, amit te is említettél. Aki ezeket a cikkeket olvasta, jó eséllyel azt gondolja, csupa-csupa kocka informatikus dolgozik a csapat mellett, ám ez egyáltalán nincs így. Rendkívül családias, jó hangulat uralkodik a klubnál. Mindegy, épp milyen meccs jön, vagy mekkora a nyomás a közvetlen feletteseimen, még nem volt olyan alkalom, hogy az első kérdésük ne az lett volna felém, hogy vagyok és mi a helyzet a gyerekeimmel.

A scout kicsit pszichológus, kicsit oknyomozó is

Magyarországon éveken át, mint a megváltást, úgy vártunk egy Európa-bajnoki vagy világbajnoki szereplést, remélve, hogy azt követően sokkal több játékosunk kerül majd nyugati topbajnokságokba. Ehhez képest a 2016-os és a 2021-es Eb-szereplés sem hozott áttörést. A magyar futball szereplői csináltak valamit rosszul, vagy a világ változott meg és már nem sokat számít az, ha az Eb-n, vb-n van három-négy jó meccsed?

Olyan pénzek mozognak a top öt bajnokságban, még egy közép-európai átigazolásnál is, hogy a klubok tényleg mindent, de mindent igyekeznek megnézni egy tárgyalássorozat előtt. Egyáltalán nem mellékes, ha valaki egy Európa-bajnokságon vagy a vb-n jól szerepel a régióból, de önmagában kevés. De az ritka, hogy valaki a teljes ismeretlenségből be tud robbanni, és egyből szerződést is kap egy nagy csapattól. Egy jó világbajnoki teljesítmény inkább hype-oló tényező. Jó példa erre az argentinok középpályása, Enzo Fernández, akit jónéhány topligás csapat figyelt már akkor is, amikor a Benfica lecsapott rá, de a mostani teljesítménye után kezdett a világsajtó, kiemelten Fabrizio Romano, arról beszélni, hogy akár PL-rekordösszeget is megérhet a Chelsea-nek. A Benficának megvan az a reputációja, hogy jó dobbantó legyen a topligák felé. Egyszerűen a korábbi eladásaikból is látszik, hogy tízből nyolc-kilenc játékos bevált az új csapatánál, azaz viszonylag kis rizikó onnan igazolni. Itt van például Darwin Núnez, aki a sajtóban elérhető információk szerint Liverpoolnak ért meg 80 millió fontot, vagy Rúben Dias, akiért két-három éve a Manchester City fizetett több mint 70 milliót. Ezek a tényezők mind együtt számítanak.  

Núnez érdekes példa, elvégre a hozzáállását mindenki dicséri, de közben a helyzetkihasználása elképesztően pocsék. Azt mondják, a beilleszkedését nagyban nehezíti, hogy nem beszél angolul. A nyelvtudás mennyire komoly tényező?

Nagyon fontos. Függetlenül a Premier League-től az angol tudás minimális elvárás, az pedig komoly előny, ha valaki a célország nyelvét is beszéli. Kevesen tudják, de a mi munkánk nem ér véget azzal, hogy mi történik a pályán, egy játékos teljes feltérképezéséhez meg kell ismernünk a személyiségét, a mentalitását is. Van, hogy egy korábbi Instagram-poszton múlik, hogy valaki szerződést kap vagy sem.

Ezek szerint részben oknyomozók is a scoutok?

Az a minimum, hogy képünk kell legyen arról, mi történt a játékossal korábban. Például miért és hogyan váltott klubot előtte, vagy miket nyilatkozott.

Úgy képzeljem el, akad olyan játékos, aki abból foghat gyanút, a Brentford radarjára került, mert „Balogh Tamás official” bekövette őt az Instagramon?

Ennél kifinomultabb módszereink vannak. Itt jön a képbe a hálózatépítés, amiről a konferenciák kapcsán már meséltem. Sokat szakmázunk kollégákkal, tíz év alatt pedig kialakult egy olyan ismeretségi kör, hogy komolyabb feltűnés nélkül is utána tudjak kérdezni játékosoknak edzőktől, más futballistáktól, ott dolgozó kollégáktól. A másik, ha valakit mégis én jelölök ismerősnek, nem biztos, hogy pontosan tudja, ki vagyok. A közösségi oldalamon igyekszem nem reklámozni, hogy ki vagyok, mi vagyok. Pár nap alatt egész komplett profilt lehet alkotni egy kiszemeltről pusztán olyan edzők, játékosok segítségével, akikkel korábban együtt dolgoztunk.

Nyelvtudás, nyelvtudás, nyelvtudás

A Transfermarkt valóban mértékadó? Ön például használja?

Használni használom, de mértékadónak nem nevezném. A játékosok árai – főleg a régióban – finoman szólva is becsült értékek. Maga az adatbázis viszont igen hasznos, hogy ki, mikor, mennyit játszott, milyen sérülései voltak, mikor padoztatták esetleg, elsőre különösebbnek tűnő ok nélkül, mind-mind jó kiinduló pont.

Izgalmas kérdés, mi mindenre kell odafigyeljen egy futballista napjainkban ahhoz, hogy ne hasaljon el egy nagy csapat kiválasztási folyamatán.

Voltam decemberben több utánpótlás-bajnokin idehaza és a szülők, ismerősök ott is azt kérdezték, mi lenne szerintem a legfontosabb, hogy a gyereknek összejöhessen egy külföldi karrier. Alap, hogy sokat kell dolgozni, hogy muszáj, hogy a fiatalok újra és újra kilépjenek a komfortzónájukból, de az alapvetés tényleg a nyelvtudás. Elképesztő, mennyit számít a beilleszkedés szempontjából. Ezt pedig a klubvezetők is tudják. Nagyon komoly kockázatcsökkentő tényező, és nem csak a magyarok esetében. Hozzá kell tegyem, ez nem azt jelenti, hogyha valaki tényleg páratlan tehetségnek tűnik, akkor csak a nyelvtudás hiánya miatt ne igazolnák le, de biztos, hogy könnyebbé teszi a dolgokat.

Emlékszem, sokan nevettek Kleinheisler Lászlón, amikor megjelent a magyar sajtóban, hogy azért küldték haza a Werder Brementől, mert nem tudott rendesen megtanulni németül. Lehetett igazság a dologban?

Abszolút. Sohasem beszéltem Lacival németül vagy angolul, nem tudom, mennyit fejlődött ezen a téren, hogy mennyire jól beszél idegen nyelveket, azt viszont igen, hogy most, 28 évesen olyan teljesítményt nyújt, ami nem véletlenül kelti fel több regionális nagy csapat érdeklődését is. Minden olyan kvalitás megvan a játékában, amit egy nyugati klub is keres: támadásban kreatív, védekezésben pontos és határozott. Egy középső középpályásnál ez a két alaptulajdonság aranyat ér. Számomra a karrierjéből az következik, hogy az adaptációs folyamatokban volt valamiért lassabb. Ez pedig fakadhatott a megfelelő nyelvtudás hiányából is, igen.

Az NB I-ből a PL-be: egy lépésben csaknem lehetetlen

Lát arra esélyt, hogy magyar játékost közvetítsen a Brentfordhoz? Egyáltalán tudjon ajánlani valakit Magyarországról?

A Brexitet követően bevezetett GBE-rendszer jelentősen nehezíti a dolgot. Ennek lényege, hogy a játékosok korábbi teljesítményét egy pontrendszer alapján értékelik és az a külföldi futballista, aki nem éri el a kellő pontszámot, nem kapja meg a munkavállalói engedélyt. Ezt a pontszámot pusztán a magyar NB I-ből lehetetlen összehozni. De válogatott meccsekkel, nemzetközi kupaszerepléssel megtámogatva sikerülhet. Remek példa erre Bolla Bendegúz, akit a Vidiből épp a Wolverhamptonnak adtunk el, és igen, ott még nem lépett pályára, mert Svájcba, a Grasshoppershez került kölcsönbe, szerintem minden esélye megvan arra, ha a Wolves benn marad, jövőre akár a PL-ben is esélyt kapjon. Jó lenne, ha hamarosan lenne egy újabb Premier League-játékosunk, és büszke lennék arra, ha ebben szerepet tudnék vállalni. Ugyanakkor játékosmegfigyelőként nem részesíthetek előnyben senkit sem azért, mert a honfitársam. Az elvárás pedig rendkívül magas a jelöltekkel szemben.

Szokott azon stresszelni, hogy most a PL-szintjére kell játékost ajánlania, hogy nem tévedhet, mert ki tudja, holnapután is kap-e megbízást? Elképzelni sem tudom, mekkora lehet a nyomás önön egy-egy játékos beajánlásakor.

Eddig nem aggódtam ezen, de most, hogy eszembe juttatta, lehet görcsösebb leszek. Nem, ez a szakma nem működne akkor, ha kérdőjelek lennének bennem. Ha megkérdőjelezném azt, hogy elég tapasztalt és felkészült vagyok-e ahhoz a szinthez, ahol helyt kell állnom. Öt évvel ezelőtt valószínű nem vágtam volna bele egy ilyen projektbe, mert azt éreztem volna, még érnem, tanulnom kell. Tanulnom, plusz tapasztalatokat szereznem most is kell. Sőt, valószínű az utolsó munkanapomig kelleni fog, mert egy elképesztő gyorsasággal fejlődő szakterületért felelek. Amikor valakiről elkészítek egy jelentést és javaslom a szerződtetését, nem engedhetem meg magammal szemben sem, hogy ne legyek száz százalékig biztos a következtetésemben, és abban, hogy a játékos alkalmas lehet a klubnál való bizonyításra. Nem is tudnék egy olyan futballistáért lobbizni, akiben nem hiszek maradéktalanul. Az elmúlt hat hónapban ez volt számomra a legfontosabb dolog: átállítani az agyam arra, hogy most nem egy jó csapathoz, nem egy jó ligába keresek játékost, hanem a világ legjobb bajnokságába, ahol aztán harmincnyolc fordulón keresztül élet-halál meccseken kell bizonyítania folyamatosan.

Mi lehet a következő lépés a karrierjében?

Ha valaki tíz éve megkérdezte volna, hová szeretnék mostanra eljutni, akkor a PL-t mondtam volna. Itt akartam lenni. Büszke vagyok arra, hogy ez összejött és számomra a legfontosabb, hogy folyamatosan fejlődjek. Ha valaki most megkérdezné, hol látnám magamat tíz év múlva, akkor arra az az őszinte válaszom, hogy nem tudom. Nagyon élvezem a munkát. Jó az, ami most van. Persze, motivál, hogy a nemzetközi kupaporondon érdekelt topligás csapat tagjaként, akár egyenes kieséses szakaszban is kipróbáljam magam, de miért ne jöhetne össze ez itt, a Brentforddal? Nincs egy álomklub, ahová tovább állnék idővel.

(Borítókép: Balogh Tamás munka közben. Fotó: molfehervarfc.hu)