Sosem látott esély előtt a magyar válogatott

További Futball cikkek

Csütörtökön elrajtol a 2024-es labdarúgó Európa-bajnokságot megelőző selejtezősorozat, ennek kapcsán összeszedtünk minden érdekességet a németországi viadallal kapcsolatban, továbbá megvizsgáltuk, mikor volt ekkora esély előtt a magyar válogatott. Spoiler: soha.

Az úti cél: Németország – harmadszor vagy először?

Alig hagytuk magunk mögött a katari világbajnokságot, máris a 2024-es Európa-bajnokságra selejteznek kontinensünk válogatottjai.

A legutóbbi kiírással ellentétben (amikor is Európa-szerte játszottak mérkőzéseket) ismét egy országban rendezik meg a végső tornát, Németországnak rendezőként selejtezőket sem kell játszania, automatikusan résztvevő.

Előző mondatunkba adta volna magát, hogy beleírjuk, hányadszor rendező az ország, de ez egy picit bonyolultabb a pár szavas megjegyzésnél. Ugyanis 1988-ban az NSZK-ban volt a kontinensbajnokság, a 2020-ról 2021-re halasztott tornán pedig volt négy meccs Münchenben, de utóbbi hivatalosan összeurópai rendezés volt. Tehát Németországban most harmadszor lesznek ugyan Eb-meccsek, ugyanakkor Németország néven először rendeznek itt Eb-t.

A németek tovább írják rekordjukat, a második fixen nem jut ki!

Az biztos, hogy a nationalelf 14. alkalommal vehet részt a kontinensbajnokságon, ezzel rekorder, a 16 korábbi kiírásból csak az első háromra nem jutott ki, 1960-ban és 1964-ben nem indult, 1968-ban pedig Jugoszlávia megelőzte a selejtezős csoportban.

Az eddigi egyedüli második viszont biztosan nem gyarapíthatja részvételeinek számát, tekintettel arra, hogy a (jogelődjeivel együtt összesen) 12-szer kijutó Oroszországot kizárták a selejtezőből az Ukrajna ellen indított háború miatt.

Ezzel esélyt kapnak a spanyolok, hogy feljöjjenek a holtversenyes második helyre, és ezzel minden bizonnyal él is majd a (nyugat)németekhez hasonlóan három aranyéremmel első nemzet.

Az aligha jelenthet meglepetést, hogy a következő helyen Anglia, Franciaország, Hollandia és Olaszország is képviseli magát, az már talán inkább, hogy ebben a holtversenyben ötödikként Csehország (a jogelőd Csehszlovákiát is beleszámítva persze) is megtalálható.

Ami a mieinket illeti, mi az ötödik szereplésünkért hajtunk, az 1964-es bronzérem és az 1972-es negyedik hely után egészen 2016-ig kellett várni az újabb alkalomra, viszont lendületből a 2021-re halasztott tornára is kijutottunk.

A legtöbb Eb-részvétel élmezőnye

14 – Németország (beleértve az NSZK-t és a már biztos 2024-es szereplést is)
12 – Oroszország (beleértve a Szovjetuniót és a Független Államok Közösségét)
11 – Spanyolország
10 – Anglia, Csehország (beleértve Csehszlovákiát), Franciaország, Hollandia, Olaszország
…
4 – Magyarország

13 döntős, 10 győztes

Ami az eddigi finálékat illeti, a (nyugat)németek hatszor döntőztek, ebből három-három győztes és vesztes fellépésük van, a spanyolok három sikerére csak egy vesztes jut, az olaszoknak kettő, a franciáknak egy bukott döntőjük van a két siker mellett.

Pechesebbek voltak a szovjetek (egy sikerre három elbukott finálé) és a jugoszlávok (mindkét döntőjükben alulmaradtak). Eddig tíz nemzet emelhette magasba a trófeát, a 13 döntősből még a belgák és épp legutóbb az angolok maradtak arany nélkül.

Az Európa-bajnoki örökranglista

3 – Németország (beleértve az NSZK-t is), Spanyolország
2 – Franciaország, Olaszország
1 – Szovjetunió, Csehszlovákia, Hollandia, Dánia, Görögország, Portugália

Hányan és hogyan jutnak ki az Európa-bajnokságra?

A 2016-os és a 2020-as viadalhoz hasonlóan 24 válogatott vehet részt a 2024-es Európa-bajnokságon, amelyet június 14. és július 14. között rendeznek, az előző kiírással szemben viszont fentebb már vázolt okok miatt a selejtezőről csak 23 juthat ki.

Ez abból a szempontból nem annyira jelentős probléma – legalábbis számunkra, de ne szaladjunk a részletek elé –, ha figyelembe vesszük, hogy a németek mind a keretértéket, mind a futballmúltat tekintve valahogyan nyilvánvalóan úgyis kijutottak volna.

A selejtezőket ma, vagyis 2023. március 23-án kezdik, és valamivel több mint egy év múlva, 2024. március 26-án derül ki, mi lesz a végleges mezőny.

A németek rendezésével és az oroszok kizárásával megmaradt 53 együttest hat kalapba sorolták a Nemzetek Ligájában elért helyezések függvényében, ebből hét darab ötös (35) és három hatos (18) csoportot húztak ki október 9-én Frankfurtban.

Az alaphelyzet egyszerű: a csoportokból az első és a második helyezett (20 válogatott) már foglalhatja a repülőjegyét az Európa-bajnokságra!

A maradék három helyre pótselejtezőn keresztül lehet pályázni.

Ezért volt fontos a Nemzetek Ligája!

És akkor most kanyarodunk vissza a németek kijutásával kapcsolatos gondolatkörhöz, hiszen ezt a leghátrébb rangsorolt együttesek érzik csak meg.

Míg ugyanis a 2020-as viadalra a Nemzetek Ligája négy ligájából is el lehetett jutni, ezúttal a D liga együttesei ebből a szempontból hoppon maradnak (igaz, a rangsorban 49–55. helyezettek esetében ez inkább egy kiemelkedően szuper lehetőség volt legutóbb, mintsem alapjog), így jön ki az A, B, C ágakról három csapat.

A pótselejtezős ágakra a Nemzetek Ligájában elért helyezések alapján érkeznek a válogatottak, de az önerőből kijutókat természetesen kiveszik a képletből. Emlékezhetünk, hogy legutóbb hiába szerepeltünk a C ligában és zártunk összetettben csak a 31. helyen, az A-ból Izland kivételével mindenki kijutott, így az A liga ágán folytathattuk. Ez újabb nagy esélyt jelenthet, akár a mieinknek is:

Ha a magyar csapat nem tud az első két hely valamelyikén zárni a selejtezőkön, akkor sincs minden veszve, hiszen a pótselejtezőben csak akkor nem vehet részt, ha a holland, horvát, spanyol, olasz, dán, portugál és belga hetes fogatból legalább négyen nem zárnak az első két hely valamelyikén a saját csoportjukban, amire azért az erőviszonyok ismeretében minimális az esély.

Természetesen a legjobb az lenne, ha Marco Rossi együttese már a csoportkörben fixálná helyét a 2024-es Eb-re, de a legutóbbi két kiírás példáját szem előtt tartva az esetleges pótselejtező sem lenne számunkra rossz előjel, hiszen mindkét kontinensviadalra így jutottunk ki.

Miért van elképesztően nagy esélyünk?

Az olasz, német, angol hármassal egy Nemzetek Ligája-csoportban vitézkedő magyar válogatott a második helyen zárt az A ligás kvartettben, aminek az másik nagy előnye, hogy összességében a nyolcadikként zárt, így az első kalapba került a sorsolásnál.

Azt pedig talán részletezni is felesleges, hogy amikor az elsőben olyan csapatok vannak, mint Spanyolország, Olaszország, Hollandia, Belgium vagy Portugália, a másodikban Franciaország és Anglia, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy akár két kiemelkedő topcsapatot kapunk vagy a „csak” a második és harmadik kalapból érkezik a két fő rivális.

Elmondható, hogy a sorsolásra nem panaszkodhattunk, hiszen a 2. kalapból a nyolcadik, összességében 19. helyen rangsorolt Szerbiát, a 3. kalapból a hetedik, összességében 28. helyen rangsorolt Montenegrót, a 4. kalapból a nyolcadik, összességében 40. helyen rangsorolt Bulgáriát, az 5. kalapból pedig az ötödik, összességében 47. helyen rangsorolt Litvániát húzták mellénk.

Ebből a négyesből pedig hármat kell megelőzni a fix kijutáshoz.

Az Eb-selejtező csoportjai
A csoport	B csoport	C csoport	D csoport	E csoport
Spanyolország	Hollandia	Olaszország	Horvátország	Lengyelország
Skócia	Franciaország	Anglia	Wales	Csehország
Norvégia	Írország	Ukrajna	Örményország	Albánia
Georgia	Görögország	Észak-Macedónia	Törökország	Feröer-szigetek
Ciprus	Gibraltár	Málta	Lettország	Moldova

F csoport	G csoport	H csoport	I csoport	J csoport
Belgium	MAGYARORSZÁG	Dánia	Svájc	Portugália
Ausztria	SZERBIA	Finnország	Izrael	Bosznia
Svédország	MONTENEGRÓ	Szlovénia	Románia	Izland
Azerbajdzsán	BULGÁRIA	Kazahsztán	Koszovó	Luxemburg
Észtország	LITVÁNIA	Észak-Írország	Fehéroroszország	Szlovákia
		San Marino	Andorra	Liechtenstein

Sosem látott esély előtt a mieink!

Ezen a ponton egy kis perspektíva a korábbi selejtezőket illetően:

Az első öt kiírásban 1960 és 1976 között csak négyes döntőt rendeztek, ahhoz, hogy ide kerüljön egy gárda 17, 28, 31, majd 32 csapat közül kellett előbb egyenes kieséses szakaszból bekerülni az Eb-elődöntőbe, majd a nyolc csoportgyőztes játszott egymással negyeddöntőt ennek kiharcolásáért.

Az első nagyobb változtatás 1980-ban jött el, amikor előre kijelöltek egy házigazdát (Olaszország), a csoportgyőztesek pedig már egy nyolccsapatos Európa-bajnokságra jutottak ki. Ott aztán a két csoport legjobbja játszotta a finálét, a két második pedig a bronzmeccset. Négy évre rá ez annyiban módosult, hogy bejött pluszban az elődöntő, a csoport első két helyezettjei keresztbe játszottak egymással.

A rendszeren 1996-ban változtattak legközelebb, amikor ismét megduplázták a mezőnyt, immár 16 gárda viaskodott az aranyéremért. A rendező után a nyolc csoportra osztott mezőny első helyezettjei mellett a hat legjobb második került automatikusan a főtáblára (ahol innentől négy csoportból jutottak az első két helyezettek a negyeddöntővel kezdődő kieséses szakaszba), a két leggyengébb csoportmásodik pedig egymás között rendezte le semleges pályán az utolsó résztvevő kérdését. Utána három tornán, 2000-ben, 2008-ban és 2012-ben is közös rendezés volt, így ekkor csak 14 válogatott juthatott ki selejtezőről.

A 2000-től 2012-ig lévő időszakban volt többféle opció (kilenc csoportgyőztes mellett a legjobb második, és a nyolc további második egymás között osztotta szét a négy helyet; 10 csoportgyőztes, és a 10 csoportmásodikból 5 egymás között; a hét csoport első két helyezettje; majd ismét a kilenc+egy+négyes felállás), miközben a végső lebonyolítás maradt a már említett felállásban.

Az újabb robbanást 2016 hozta el, és a 24-re emelt létszám. Ez sokkal nagyobb merítési lehetőséget biztosított, és azért lássuk be, számunkra nagyon is jól jött, hiszen ezzel megszakadhatott a 44 éves átkunk.

Ekkor már 53 csapat próbálkozott a legjobbak közé bekerülni, kilenc csoport első két helyezettje automatikusan harcolta ki ezt (18), a legjobb harmadik (1) nagyon sokáig úgy tűnt, hogy épp a magyar csapat lesz, de végül pótselejtezőre csúsztunk, ahol Norvégiát elbúcsúztatva kerültünk az utólag csatlakozó négyeshez. A franciaországi viadalon aztán szenzációsan szerepeltünk, a mieink megnyerték a portugál, izlandi, osztrák csoportot, és első helyen jutottak az újonnan megalakuló nyolcaddöntőbe. A csoportelső nemzeti együttes bőven rászolgált arra, hogy Európa 16 legjobbja között emlegessék. A lebonyolítást illetően itt már hat négyes csoportot alakítottak ki, és az első két helyezettek mellett a négy legjobb harmadik került a kieséses szakaszba. Legutóbb 24 helyért selejteztek a csapatok, akkor már a mostani rendszerhez hasonlóan 10 csoport első két helyezettje kvalifikált, a Nemzetek Ligája négy divíziójának ágait megnyerő pótselejtezősökhöz hasonlóan – ezt ugyancsak sikerrel vettük.

S akkor most az összegzés: 1960-ban és 1964-ben a legjobb 16-ból kellett (volna) kettőt is egy-egy párharcban felülmúlni a részvételhez. 1968-ban megelőztük az NDK-t, Hollandiát és Dániát, mielőtt a negyeddöntőben a szovjetek otthon ledolgozták kétgólos hátrányukat ellenünk. 1972-ben Bulgária, Franciaország és Norvégia előtt zártunk elsőként, Romániát pedig három meccs során múltuk felül. 1976-ban viszont Wales nyerte a magyar, osztrák, luxemburgi csoportot. 1980-tól már a csoportgyőztesek automatikusan kijuthattak (kevéssel maradtunk le a görögök mögött), ezt követően viszont már nem voltunk a legjobbak között. 1984-ben és 1988-ban a 2., 1992-ben a 3. kalapba kaptunk besorolást, ahogyan 1996-ban is, amikor már az első két helyért lehetett küzdeni. Ezután 4., 3., 5. és 4. kalapokba kerültünk, mielőtt jött a 2016-os selejtező, amire a 2. kalapba sikerült visszakúsznunk. És éppen ekkor voltunk a legközelebb az egyenes ági kijutáshoz, hiszen a törökök egy 89. perces góllal verték meg a már kijutó Izlandot az utolsó körben, és ezzel a mieinket beelőzték a harmadikak rangsorában. A 2020-asra selejtező mezőnyben csak a 4. kalapból vártuk a csapatokat, és végül a helyünkön is zártunk Horvátország, Wales és Szlovákia mögött, csupán Azerbajdzsánt előztük meg. A pótselejtező mindkétszer sikeresen alakult, előbb Norvégia ellen kétmeccses párharcban kerekedtünk felül, majd az A liga négyes playoffjában Bulgáriában és Izland ellen győztünk.

Azzal, hogy a Nemzetek Ligájában nyújtott remeklésnek hála az első kalapba kerültünk, bátran kijelenthető, hogy sosem látott esély előtt áll a magyar válogatott, hogy a selejtezőcsoportból automatikusan az Európa-bajnokságra jusson!

A válogatott kerete:

Kapusok: Dibusz Dénes (Ferencváros), Demjén Patrik (ZTE FC), Hegyi Krisztián (West Ham United).
Védők: Balogh Botond (Parma), Botka Endre (Ferencváros), Lang Ádám (Omonia Nicosia), Mocsi Attila (ZTE FC), Orbán Willi (RB Leipzig), Szalai Attila (Fenerbahce).
Középpályások: Bolla Bendegúz (Grasshoppers), Ferenczi János (Debrecen), Kalmár Zsolt (DAC), Kerkez Milos (AZ Alkmaar), Kleinheisler László (Panathinaikosz), Nagy Ádám (AC Pisa), Nego Loic (Mol Fehérvár), Vécsei Bálint (Ferencváros).
Támadók: Ádám Martin (Ulszan Hyundai), Csoboth Kevin (Újpest), Gazdag Dániel (Philadelphia Union), Németh András (Hamburger SV), Sallai Roland (SC Freiburg), Szoboszlai Dominik (RB Leipzig), Varga Barnabás (Paksi FC).