Az esélyesség terhével vágnak labdarúgóink az Eb-selejtezőnek

Rossi: 50! 

Mielőtt elmerülnénk a selejtezők részleteiben, szenteljünk egy bekezdést a mai mérkőzésnek, amely bizonyos szempontból nagy mérföldkövet jelent Magyarországnak, még nagyobbat az olasz szövetségi kapitánynak, Marco Rossinak. 

A találkozónak ugyan nincs tétje, a félszázas jubileumához érkezett olasz szakembert alighanem győzelemmel szeretnék köszönteni a játékosok, akik jó hangulatban és bizakodva várják az év első válogatottbeli fellépését, majd az első Eb-selejtezős meccset. Rossi ezzel a magyar válogatott kapitányi örökrangsorában a negyedik helyén áll Baróti Lajos (117), Sebes Gusztáv (69) és Mészöly Kálmán (61) mögött. Rossi vezetésével 23 győzelem, 10 döntetlen és 16 vereség a magyar csapat mérlege, a balti gárdát pedig tudatosan választották ellenfélül. Annak stílusa ugyanis hasonló a hétfői Eb-selejtezős rivális Bulgáriáéhoz.

Az észtek kerete a Transfermarkt adatai alapján valamivel több mint 8 millió eurót ér – csak szemléltetésképpen:  az oldal Magyarország újdonsült csapatkapitányának, Szoboszlai Dominiknek a piaci árát több mint négyszeresére, 35 millióra becsüli…  A magyar válogatott összértéke nagyjából 110 millió euró körül mozog, ezen adatok alapján tehát magabiztos hazai győzelmet remélhetnek a szurkolók. A pályán azonban nem a pénz futballozik, ezt pedig jól bizonyítja az is, hogy a Rossi-érában már kétszer összecsapott egymással a két válogatott, a Nemzetek Ligája harmadosztályának első meccsén 3–3-as döntetlen született. A „visszavágót” viszont már 2–0-ra megnyertük Willi Orbán és Szalai Ádám találatával. 

Utóbbi a Nemzetek Ligája előző szezonjának végén köszönt el a címeres meztől, új időszámítás veszi tehát kezdetét a magyar válogatottnál, immáron Szalai nélkül. Ami több kérdést vet fel. A 35 éves támadó ugyanis mindig az egyik, ha nem a legmegosztóbb személyisége volt a válogatottnak az utóbbi években. Na persze nem a mentalitása vagy a hozzáállása miatt, arra ugyanis soha nem lehetett panasz, sokkal inkább a csapatban való szerepeltetése vetett fel néhány drukkerben kérdőjeleket, ha éppen nem termelte a gólokat. Laikus szemmel talán még érthető is volt az effajta kritika, csakhogy abban a szerepben, amit Rossi a magyar csapatban szánt neki, még csak hasonló játékosa sem volt – és sajnos talán most sincs – a válogatottnak. 

Szalai öltözőben betöltött szerepére pedig talán még a karaktert is kár lenne pazarolni, hiszen neki szenvedélye volt a magyar válogatott. 

Talán a mostani Eb-selejtezős sorozat legnagyobb taktikai kérdése magyar szemszögből, hogy az általa keletkezett űrt képes lesz-e valaki betölteni, vagy netán Rossi meg sem próbálja, és inkább a taktikán vagy a stratégián változtat. Az mindenesetre intő jel lehet a számunkra, hogy a katari vb-re való kijutást éppen azon a két meccsen, az albánok elleni hazai és idegenbeli vereséggel buktuk el, amikor Szalaira sérülés miatt nem számíthatott a magyar csapat…

Ha ág, akkor egyenes!

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy temetni készülünk a nemzeti együttest, szó sincs ilyesmiről, sőt! A közelmúlt eredményei és a mutatott játék egyértelműen azt mondatja velünk, Magyarországnak helye van a jövő évi Európa-bajnokságon! Ráadásul a Nemzetek Ligájában elért nagyszerű sikereknek köszönhetően az első kalapból várhattuk a sorsolást, amelyen végül a már említett Bulgária mellett Szerbia, Montenegró és Litvánia jutott ellenfélül, ebben az ötösben kellene az első két hely valamelyikén végezni.

Kézlegyintéssel persze nem lehet elintézni a csoportot, és hátradőlve várni a meccseket – ezt mondjuk Rossi racionális stílusát ismerve el sem tudnánk képzelni. De a második kalapból a szerbek helyett éppenséggel a vb-ezüstérmes franciákat vagy az Eb-ezüstérmes angolokat, a hármasból pedig az Erling Haaland és Martin Ödegaard fémjelezte norvégokat vagy akár a svédeket is kaphattuk volna Montenegró helyett. 

Olyannyira nem, hogy a statisztikákkal foglalkozó Gracenote elemzése szerint a magyar labdarúgó-válogatottnak 74 százalék esélye van arra, hogy kijusson a jövő évi Európa-bajnokságra. Ebben persze az is közrejátszik, hogy a nagyszerű NL-menetelésnek köszönhetően a pótselejtező szinte biztosnak tűnik, hiszen az A divízióban szereplő topválogatottak közül a legtöbb vélhetően sikerrel vívja meg a maga selejtezősorozatát. De ne érjük be ennyivel, bármekkora örömöt is jelentett a norvégok vagy az izlandiak elleni pótselejtezőn elért diadal, alighanem minden magyar meglenne az izgalmak nélkül…

Csütörtöktől egyébként két forduló mérkőzéseivel veszi kezdetét a 2024-es, németországi kontinensviadal selejtezősorozata, amelyben a csoportok első két helyezettjeinek „köszönhetően” húsz indulási jog kel majd el ez év november végére. A mostani, márciusi játéknapokon olyan rangadókra is sor kerül, mint a tavalyi vb-n ezüstérmes francia és a negyeddöntős holland válogatott összecsapása, a legnagyobb érdeklődés viszont minden bizonnyal a legutóbbi Eb-döntő újrajátszását, az olasz–angol párharcot övezi. Utóbbi összecsapást este 20.45-től Nápolyban rendezik, míg a franciák pénteken szintén 20.45-től fogadják Hollandiát Párizsban. 

Mivel a fennmaradó négy helyből egy a házigazda németeké, háromért 12 olyan csapat küzdhet majd meg elődöntő-döntő rendszerben, amelyek lemaradtak a hagyományos selejtezőkön az első két, részvételt garantáló helyekről. Amennyiben a magyarok lecsúsznak az első két pozícióról, csak akkor maradnak le a pótselejtezőről is, ha a Nemzetek Ligájában előttük végző holland, horvát, spanyol, olasz, dán, portugál, belga hetesből legalább négy nem jut ki hagyományos módon az Eb-re, amire minimális az esély.

A magyar válogatott legutóbb az 1986-os világbajnokságra kvalifikálta magát egyenes ágon, akkor csoportgyőztesként jutott ki, ebből a szempontból közel 40 évnyi böjtöt szakíthat most meg Rossi alakulata. A hagyományos selejtezősorozat november 21-én zárul, a pótselejtező elődöntőit 2024. március 21-én, míg a részvételről döntő finálékat öt nappal később, 26-án rendezik.

(Borítókép: Szoboszlai Dominik. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)