A FIFA elnöke odaszúrt a hirdetőknek és a műsorszolgáltatóknak

Infantino – aki múlt héten újabb négyéves ciklusra nyerte el a FIFA elnöki pozícióját, miután egyetlen jelölt volt – kiemelte: tárgyalásokat folytattak ugyan a Visit Saudival, az arab ország turisztikai részlegével a torna szponzorálásáról, de végleg lemondtak a megállapodásról. A témát pedig úgy jellemezte, hogy az „vihar volt egy teáscsészében”.

Mi generálta mégis ezt a vihart? Elsősorban a szakág legjobb játékosai emeltek hangot, akik azt kifogásolták igen erőteljes sajtóvisszhanggal, hogy az arab országban korlátozzák a nők jogait, illetve nem elfogadott a másként gondolkodás és viselkedés, tiltják a homoszexualitást. Utóbbi a női futballban előforduló jelenség, többen nyíltan is felvállalják másságukat. A sztárok mellé felsorakozott a két rendező ország is.

A FIFA-elnök kiemelte: személy szerint semmilyen problémát nem látott abban, ha Szaúd-Arábia szponzorált volna egy világbajnokságot, amit történetesen Ausztráliában és Új-Zélandon rendeznek, és tekintve, hogy a FIFA 211 országból álló szervezet, ők ezek mindegyikét egyformán kezelik.

Infantino szerint nincs itt semmi probléma, bár most nincs szerződés sem.

A sportvezető kifejtette: a kapcsolatokat nem szakították meg végleg a szaúdiakkal, továbbra is zajlanak a megbeszélések, mert azon dolgoznak, hogy az arab országból szponzorakat nyerjenek meg a női, valamint a férfifutballnak. Az elnök aztán még tovább ment, kiemelte a katari hirdetőket mindkét szakág tekintetében, illetve minden más lehetséges hirdetőt a világ bármely tájáról. Ezen persze senki nem csodálkozhat: a FIFA már évtizedek óta sokkal inkább gazdasági társaság, mintsem sportszervezet.

A 2023-as női világbajnokságot Ausztrália és Új-Zéland közösen rendezi július 20. és augusztus 20. között. Az előző tornán, 2019-ben Franciaországban még 24 csapat vett részt, és 52 találkozót játszottak, a favoritként győztes Egyesült Államok negyedik vb-aranyérmét gyűjtötte be. A szakág rohamléptekben fejlődik, és próbálja behozni a férfiakkal szembeni, több évtizedes lemaradását. Az első női vb-t 1991-ben 12 csapat részvételével rendezték meg, a férfiakéhoz hasonlóan négyévenkénti eseményen 1999-től 2011-ig már 16 csapat szerepelt. A 24-es mezőny mindössze két tornát ért meg, mert az idein már 32 együttes szerepel, ami 64 meccset jelent. Miután ezenfelül a szakág minden szinten – bérezés, díjazás – egyre hangsúlyosabban követel a férfiakéhoz hasonló elismertséget, a FIFA érdeke az, hogy minél több szponzort találjon a női vb-re is. 

A 2022-es férfi-vb-nek Katar adott otthont, annak idején elsősorban a brit sajtó aktivitását meglovagolva szintén komoly sportági visszhangot váltott ki, amikor elnyerte a rendezést. Hullámai aztán még a torna végén is érződtek – a közelmúltban került adásba erről egy sorozat a népszerű tévés streaming-műsorszolgáltatónál –, különös tekintettel arra, hogy a 2030-as vb-re egy közös szaúdi, egyiptomi, görög pályázat is versenyben van.

Infantino kiemelte: a FIFA céljai között szerepel, hogy 2027-re egyenlő pénzdíjban részesüljön a férfi- és a női világbajnokság. Az ügyet maga vetette fel, egy háromlépcsős terv szerves részeként, ami a női szakág anyagi elismertségét hivatott megvalósítani. Amíg 2019-ben 25 millió font volt a női vb pénzdíja, addig idén ez már 126 millió fontra emelkedett, ami önmagában jelentős változás. Persze azért van még hová fejlődni, tavaly a katari férfi-vb-re 365 millió font volt a díjazás. Infantino tervei szerint azonban a következő tornákon ez már megegyező összeg lesz. A férfiak legközelebb 2026-ban küzdenek meg, a viadalt az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közösen rendezi, a 2027-es női vb-nek viszont még nincs házigazdája. Utóbbi rendezésére április 21-ig kell hivatalosan jelentkezni, a tanács a kiválasztófolyamat végén három pályázatot nyújt át a kongresszusnak döntésre, a szavazásra 2024. május 17-én kerül sor.

Infantino háromlépcsős tervében az egyenlő pénzdíjak mellett szerepel még az is, hogy a férfi- és a női vb-n részt vevő játékosoknak egyenlő feltételeket és szolgáltatásokat biztosítanak, úgy a szállásokat, mint a repülőjegyeket illetően.

A FIFA-elnök szerint a harmadik vállalást lesz a legnehezebb megvalósítaniuk, nevezetesen, hogy a ’26-os és a ’27-es tornán a részt vevő játékosoknak egyforma „fizetést” adjanak. A szaúdi szponzortól most eleső Infantino nem kertelt, és kimondta: 

Így persze érthetően nehezebb kigazdálkodni ugyanazt a költségvetést. Még mielőtt azonban gyűjteni kezdene a nép, hogy kisegítse Infantinót, következzen az elnök témához azért szorosan kapcsolódó nyilatkozatából az a beszédes adat, miszerint a FIFA 6,3 milliárd fontot meghaladó rekordbevételt könyvelt el az elmúlt évre, és további növekedést vár.

A (rész)eredményt elérő ellenoldalt mindez most a legkevésbé sem foglalkoztatja. James Johnson, az ausztrál szövetség vezetője az általa irányított szervezet nevében üdvözölte a FIFA világos állásfoglalását a szaúdi befektetőjelölt esetében. Kiemelte: elkötelezettek „az egyenlőség, a sokszínűség és a befogadás” irányában, és nemzetük számára történelmi esemény megrendezésére készülnek a FIFA-val közösen.

A FIFPRO (Hivatásos Labdarúgók Nemzetközi Szervezete) szintén üdvözölte a döntést, nemkülönben Infantino tervét az egyenlő bérezésre „a nagyobb méltányosság és egyenlőség érdekében” a futball számára.

A női vb-nek már a felvezetése sem volt mentes a visszhangtól

Akkor azonban még máshonnan érte erős kritika a FIFA-t. Egy hónappal ezelőtt tíz csapat részvételével Új-Zélandon rendezték meg a végső kvalifikációs tornát, ahonnan három csapat jutott ki az eseményre. A tíz résztvevő hét tétmeccset és további hat felkészülési mérkőzést játszott. A „világ túlsó felén” rendezett hét tétmeccsen hat együttes (Thaiföld, Portugália, Szenegál, Chile, Tajvan, Pápua Új-Guinea) egyszer lépett pályára, csupán négy csapat (Kamerun, Haiti, Paraguay, Panama) duplázott.

A környezetvédők már a torna előtt jelezték: a FIFA a folyamatos létszámbővítéssel és az új-zélandihoz hasonló eseményekkel szögesen ellentmond a saját maga által is vállalt fenntarthatósági céloknak. A szervezet környezetvédelmi stratégiájában foglaltak alapján a FIFA is aláírta az ENSZ Sport a Klímaért Akciókeretét, amelyben vállalta, hogy 2030-ra felére csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását, 2040-re pedig nullára redukálja.

A FIFA közlése nyomán már a katari vb is szén-dioxid-semleges volt, a szakértők azonban ezt az adatot nem tartják valósnak, annak értelmezését pedig „félrevezetőnek és veszélyesnek” mondták, tekintettel arra, hogy a sport szénlábnyomának legnagyobb része a szurkolók utazásából származik. Márpedig tavaly a FIFA becslései szerint mintegy egymillió turista utazott Katarba, és a jövőben még több résztvevőre – 2026-ban a férfi-vb már 48 csapatos lesz –, így még több szurkolóra lehet számítani.

Érzékeny szakág

Azt, hogy a FIFA érzékenyebb területtel találta szembe magát a női labdarúgókkal, a szakág főszereplőivel, mint a férfiaknál, arra példaként azért álljon itt az előbbiekkel kapcsolatos legfrissebb hír.

A sportág népszerű videójátékában a közelmúltban már szintén megkerülhetetlenné vált a nők felvétele a palettára. A kezdeti gyerekbetegségeket letudva idei verziójában a válogatottak után már az észak-amerikai bajnokság (NWSL) és az európai Bajnokok Ligája is szerepel – mint szakmailag magasan jegyzett versenysorozatok –, a frissítéssel viszont nem szerzett általános örömöt. A főszereplők ugyanis alig ismertek rá saját leképzett avatarjukra, és ezt közösségi oldalaikon a nyilvánosság tudomására is hozták. A NWSL játékosszövetsége rögvest nyilatkozatot adott ki, amelyben a videójáték tulajdonosától azonnali intézkedést és korrekciót vár el, a futballisták hiteles ábrázolását figyelembe véve.

(Borítókép: Az angol Ellen White és a svéd Linda Sembrant a 2019-es női világbajnokságon 2019. július 6-án Nizzában. Fotó: Jose Breton / NurPhoto / Getty Images)