A Vasas is elesett, 11 év után ismét lesz NB II-es csapat a kupadöntőben!
További Futball cikkek
- A Barcelona a 84. percben még kettővel vezetett, mégsem nyert
- Az Inter ötgólos győzelmet aratott, nem bírt egymással a Milan és a Juventus
- Véget ért a manchesteri csodaszéria: a Tottenham kivégezte a Cityt
- Rangadón lett meg az Arsenal 2000. sikere az angol élvonalban
- Orbán gólja ellenére bukott a Lipcse, a címvédő kétgólos hátrányból nyert fölényesen
Telt ház, 2450 néző várta a másodosztályú Budafok és az NB I-es sereghajtó Vasas csatáját, a lelátón pedig olyan korábbi legendás futballikonok is helyet foglaltak, mint Détári Lajos, Gellei Imre egykori szövetségi kapitány vagy éppen Dajka László.
A budafoki agresszív letámadás a játékrész derekán labdaszerzést és pár pillanattal később vezetést is eredményezett, Beke Péter egy visszacsel után a jobb alsóba lőtt (1–0).
Érdekesség, hogy a 22 éves támadó 2009-ben épp a Vasas akadémiáján kezdte meg a pályafutását, majd a Dalnoki Akadémia, a Ferencváros és a Hamburg utánpótlása következett, mielőtt hazatért a Zalaegerszeghez – mint ismert, kedden a ZTE jutott elsőként a fináléba...
Nem sokkal később Dombó Dávid bravúrjai akadályozták meg az előny növelését, pillanatok alatt Soltész István két közeli lövésénél is óriási védést mutatott be az angyalföldi játékos.
A 34. percben aztán már a Vasas kapusa sem tudott hárítani, Beke is erőszakosan szerzett labdát, majd beültette a hintába Litauszki Róbertet, és a jobb alsóba lőtt (2–0).
A játékrész hajrájában pedig jött a mesterhármas, újabb Beke-szóló, még Dombóról is visszakerült elé a labda, amit az üres kapuba lőtt (3–0).
Az NB II-es idényben már 13-szor eredményes támadó a kupában a negyedik meccsén összesen hatszor talált be, ezzel holtversenyben az élre állt a góllövőlistán.
Kondás Elemérnek már a szünet előtt hármas cserét kellett meglépnie!
A második félidőre megérkezett a helyszínre Lisszabonból Csányi Sándor MLSZ-elnök is, aki rögvest Budafokra indult a Liszt Ferenc repülőtérről, és alighanem maga is meglepődött, hogy egy gyakorlatilag már lefutott párharcra ért oda.
A folytatásra már egy sokkal összeszedettebb Vasas érkezett, ahogyan jöttek a vendéghelyzetek is, de ezek sorra ki is maradtak, Jozef Urblík nem talált kaput, az egykori budafoki Ihrig-Farkas Sebestyén csúsztatását és Holender Filip 20 méteres löketét pedig Gundel-Takács Bence hárította.
Időközben a sérüléssel bajlódó Bekét lecserélték a hazaiak, míg a vendégek bő egy óra alatt mind az öt változtatási lehetőségüket kipörgették.
A hajrá nyitányán ismét Ihrig-Farkas fejese talált kaput, hogy aztán a budafoki kapus ismét bravúrosan védjen, ahogyan a ráadás pillanataiban is a helyén volt Berecz Zsombor bólintásánál, ezzel pedig megőrizte kapuját a góltól.
A Bölcske, a Szeged-Csanád Grosics Akadémia, az Iváncsa és a Kisvárda után a Vasas is elesett, a Budafok az MTK 2011–2012-es menetelése után első másodosztályú csapatként jutott be a Magyar Kupa döntőjébe.
A kék-fehérek akkor tizenegyespárbajban kikaptak a Debrecentől (3–3, 7–8), a legutóbbi másodosztályú kupagyőzteshez 1984-ig kell visszamennünk az időben, amikor a Siófok 2–1-re legyőzte a Rába ETO-t.
A május 3-i fináléban az ellenfél a Zalaegerszeg lesz, amely második döntőjére készül, 2010-ben a Debrecentől 3–2-re kapott ki a ZTE, így eldőlt: új győztest avatnak a Magyar Kupában!
MAGYAR KUPA
ELŐDÖNTŐ
Budafok (II.)–Vasas 3–0 (Beke 22., 34., 39.)
Zalaegerszeg–Puskás Akadémia 1–0 (Bartolec 119. – öngól) – hosszabbítás után
A DÖNTŐBEN (május 3.)
19.30: Budafok (II.)–Zalaegerszeg
Puskás Aréna
Örömkönnyek és edzői pályaív
A mérkőzés után először a mesterhármast szerző Beke Péter nyilatkozott az Indexnek:
„Vasárnap a Mosonmagyaróvár ellen volt egy kisebb sérülésem, vagy talán nem is olyan kicsi, ezt kezeltük hétfőn, kedden, szerdán Fazekas Dénessel, akinek ez úton is köszönöm a gondoskodást. Így a kisebb fájdalmam ellenére pályára tudtam lépni. Sikerült mesterhármast rúgnom korábban a bajnokságban, most pedig a kupában is, Mindegyik fontos volt, a csapatnak is meg nekem is, nem is teszek különbséget. Bíztam benne, hogy nyerni fogunk, nagyon készültünk is erre. Az eredményen nem gondolkoztam, hogy a jövőmön gondolkozom-e? Remekül érzem magam Budafokon, most csak a bajnokság sikeres befejezése és a kupadöntő jár a fejemben.”
Kovács Dávid, a Budafok korelnöke és csapatkapitánya nyolc éve erősíti a BMTE-t.
„Eddig az élvonalbeli idényünk volt a Budafok történetének a legnagyobb eredménye, de ha megnyerjük a kupadöntőt a Zalaegerszeg ellen, akkor az lesz a csúcs. De már a döntőbe jutás is óriási siker, kiemelt helyen van. Főleg, hogy rengeteg munka van benne, nagyon sok nehézség az elmúlt években. Most pedig itt vagyunk a kupadöntőben. Nyilván szerencse is kellett a sorsolásnál, hiszen csak két élvonalbeli csapattal kerültünk szembe, a Kisvárdával és most a Vasassal. A mai meccsen már nem a szerencse döntött, azt éreztem a csapaton, hogy minden percét élveztük a mérkőzésnek. És ami nagyon fontos: iszonyatosan erős öltözőnk van, a stábtól kezdve a játékosokig. No és persze kellett egy szenzációs egyéni teljesítmény, Beke Peti mesterhármasa, ilyen fiatalon, huszonkét évesen ez nem akármilyen bravúr. De a csapategység döntött.”
Gundel-Takács Bence óriási védéseket mutatott be a BMTE kapujában, nem véletlenül futottak hozzá a lefújás után a játékostársak. Könnyekkel a szemében nyilatkozott lapunknak.
„Szavakkal lehetetlen kifejezni azt az érzést, ami most bennem munkál. Másodosztályú csapatként Magyar Kupa-döntőbe jutni úgy, hogy három nullára vertük a Vasast, kettő nullára a Kisvárdát, hát ez felfoghatatlan. Már három nullárra vezettünk, de még mindig nem hittem el, hogy ez megtörténhet. Igazából csak akkor hittem el, amikor lefújták a meccset. Teljesen meg vagyok hatódva... Egyszer már nyertem kupát az Újpesttel, de az teljesen más volt, akkor csak kispados voltam. Most meg... Nem, nem igaz, hogy én voltam a főhős, mert Beke Peti három gólja nélkül sohasem nyerünk. Hogy nagy védéseim voltak? Hát ezért állok ott a kapuban! Csináljuk tovább, és megpróbáljuk megnyerni a döntőt is.”
Mátyus János vezetőedző belement a részletekbe is:
„Foglaljam össze a gondolataimat? Inkább az érzéseimet, mert a gondolataimat nehéz lenne összefoglalni. Nagyon messziről jöttünk, bő fél, inkább háromnegyed éve kerültem a klubhoz tavaly augusztus végén. Meg kell köszönni elődöm, Csizmadia Csaba munkáját, nyilván az is benne van a mostani sikerben. Szeptember eleje óta olyan sikerszériában vagyunk, ami egészen elképesztő. Nyilván most mindenki arról beszél, hogy csodát tettünk a Magyar Kupában, de szeretném kiemelni, amit már többször megtettem, hogy szakmailag sokkal nagyobb siker az, ahogy szerepelünk a bajnokságban. De most nem ezért vagyunk itt, hanem hogy a kupasikert ünnepeljük. Az első perctől kezdve úgy álltunk hozzá a mérkőzéshez, ahogy egy ilyen felfokozott hangulatú mérkőzéshez hozzá kell állni. Nyugodtan játszottunk, de harcosan, szenvedéllyel, taktikai fegyelemmel, és ebből az fakadt, hogy rövid időn belül szereztünk két gólt, majd jött a harmadik is, és esélyt sem adtunk az amúgy remek erőkből álló ellenfélnek. Összességében megérdemelten vonultunk pihenőre háromgólos előnnyel, majd a második félidőt már rutinosan, különösebb igyekezet nélkül lehoztuk.”
Mátyus a szünetben olyan hangot ütött meg, amit ezen a helyen nem lehet szó szerint idézni.
„Megmondtam a játékosoknak, hogy aki most azt hiszi, hogy már megnyertük a meccset, az a mérkőzés után nem fog jól járni. Bizony, trágár szavakat is használtam, de nem akartam engedni, hogy már hátradőljenek. Hála istennek, erről szó sem volt.”
A tréner elhelyezte pályafutásában a mostani sikert.
„Játékosként már sikerrel vívtam meg egy kupadöntőt ezerkilencszáz-kilencvenhatban, ami pedig az edzői karrieremet illeti, abban ez egy kiemelkedő eredmény.”
Szót ejtett Beke Péterről is.
„Peti a magyar futball kiemelkedő tehetsége, megérett a váltásra, de ezt majd ő fogja eldönteni, meg a klubunk menedzsmentje. A sérülése aggasztó volt a vasárnapi meccs után. Hétfőn volt egy orvosi konzílium, én úgy feküdtem le akkor, hogy nem fog játszani szerdán, ma reggel viszont úgy kelt fel, hogy alkalmas a játékra. Olyannyira, hogy rúgott három gólt.”
Végül beszélt arról is, hogy milyen lesz a Puskás Arénában pályára lépni.
„Sokszor elmondtam a játékosaimnak, de ha kell, még százezerszer elmondom, hogy itt játszani óriási élmény lesz és megtiszteltetés, és erre készüljenek fel. Én meg amikor legutóbb kimentem a bolgárok elleni eb-selejtezőre, elképzeltem, milyen lesz majd azon a kispadon ülni, amelyen most Marco Rossi ül. És május harmadikán megadatik nekem is, meg a csapatnak is.”
Kondás Elemér, a vesztes Vasas edzője rövidre fogta értékelését, amit az NB1.hu közölt:
„Gratulálok a budafokiaknak, teljesen megérdemelten jutottak be a döntőbe. Mi sajnos nagyon keveset tettünk a döntőért. Több játékos akaratban is keveset rakott bele a meccsbe. A hazai csapat az első félidő derekától a 39. percig eldöntötte a találkozót. Olyan gyermeteg hibákat követtünk el, amelyek visszatérőek. Ha ennyit tudunk hozzátenni a futballhoz, az nagyon kevés. Nem akarok nagyon belemenni további értékelésbe, mivel nem igazán van mit értékelni.”
(Borítókép: MTI/Kovács Tamás)