Művészet volt ennyi rossz döntést meghozni, kispesti tragédia lett a vége

 – ez a felirat volt olvasható a kispesti tábor által kifeszített drapérián a Puskás Akadémia FC elleni, legutóbbi bajnoki mérkőzés előtt, amit az OTP Bank Liga 2022–2023-as idényének utolsó, 33. fordulójának szombati játéknapján rendeztek. Hazánk egyik legpatinásabb, rendkívül gazdag történelemmel bíró csapata 20 év után búcsúzott az élvonaltól, amely kudarcot akárhonnan nézünk, bizony szégyen. A tábor hozzátette: együtt sírunk, együtt nevetünk, bármi történjen, mi mindig itt leszünk. A szurkolók ezzel kiálltak a klub mellett: a másodosztályban sem pártolnak el a csapattól, számukra a Budapest Honvéd szeretete egy életre szól. A csapat szereplése azonban nem volt méltó a klub címeréhez, így az osztályváltás után kérdésessé vált: kikkel megy tovább a gárda, a jövőben kiknek szurkolhatnak a szimpatizánsok?

A bajnoki címet ugyan hatalmas meglepetésre hódították el, éppen azt a Fehérvárt előzték meg, amellyel most a kiesés elkerüléséért vívtak ádáz csatát az utolsó pillanatig, és amely már akkoriban is nagyságrendekkel nagyobb költségvetéssel és hátszéllel rendelkezett a honi élvonalban, mint kispesti riválisa. De hiába az ellenérvek sora, Marco Rossival a kispadon akkor megnyerte a bajnokságot a Honvéd.

Hat évvel ezelőtt tehát az utolsó fordulóban az volt a kérdés, hogy a Honvéd vagy a Fehérvár lesz a bajnok, idén pedig az, hogy a két csapat közül melyik harcolja ki az élvonalbeli tagságot, és melyik esik ki szégyenszemre a másodosztályba. Végül a Fehérvár úszta meg, és a kispesti gárda esett ki.

Jó pár éve a szakadék szélén

Nehéz lenne megállapítani, hazánk két meghatározó csapata közül melyik kiesése lett volna nagyobb szégyen. Ha a költségvetési oldalát nézzük, a második legértékesebb kerettel bíró, jelenlegi nevén Mol Fehérvár búcsúja lett volna talán a nagyobb kudarc, de a klubtörténelmet tekintve a Honvéd kiesése is hatalmas szégyen.

Főleg úgy, hogy a klub történelmében mindössze egyszer esett ki a csapat, még 20 évvel ezelőtt, de egy év után rögtön vissza is jutott az élvonalba. És még akkor is szégyennek nevezhető a kispestiek búcsúja, ha jól tudjuk, jó pár éve mindig a szakadék szélén táncolt a csapat. Csak most le is esett, pontosabban kiesett onnan.

Mikor a bajnoki idény másnapján sorra vettük a Mol Fehérvár negatív értelemben vett történelmi szezonjának miértjeit, leginkább három szóval lehetett magyarázni hanyatlásukat. Gazdátlanság, hozzá nem értés és az elkötelezettség teljes hiánya. Nem járunk távol az igazságtól, ha Kispesten is ezeknek a tényezőknek tulajdonítjuk a kudarcot. Mert azt nem lehet mondani, hogy anyagi nehézségei miatt került volna ekkora bajba a csapat, igaz, a Honvédnál nem keresnek átlagban havi ötmillió forintot a labdarúgók, ahogyan azt Fehérváron teszik.

De minden bizonnyal nagyon távol állunk attól, hogy a bérezés befolyásolja honi élvonalban szereplő labdarúgóink teljesítményét, főleg annak ismeretében, hogy az első osztályú csapatok közül a legkisebb költségvetéssel dolgozó Kecskemét idén ezüstérmes lett.

A kispesti klub korábbi tulajdonosa, George F. Hemingvay még a „tragédia” előtt megosztotta véleményét a csapat körül kialakult helyzetről. A klub legnagyobb sikereit még az amerikai üzletember regnálása idején érte el, és ünnepelt sokak által nem várt bajnoki elsőséget. Hemingwaynek azóta is szívügye Kispest, még annak ellenére is, hogy – mondhatni – a csúcson, a 2017-es bajnoki trófea után eladta a csapatot, és továbbállt. A jelenleg Miamiban élő üzletember nemrégiben járt újra hazánkban üzleti úton, így megosztotta gondolatait a Kispesten kialakult viszonyokról.

A 2006 és 2019 között a klubot birtokló üzletember is hasonló indokokat sorolt fel, mint tette azt Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere a Videoton kapcsán. Hemingway elmondta, az új tulajdonosok sokkal nagyobb büdzsével dolgoztak, de rengeteg pénzt nagyon rosszul fektettek be.

Ha az ember sok pénzt áldoz, de nem jó helyre, annak értelme nincs – tette hozzá Hemingway. Nos, erről Fehérváron is egészen biztosan sokat tudnának mesélni.

Egymásnak adták a kilincset az edzők

Nagyon sok párhuzamot lehet állítani a Fehérvár és a Honvéd mélyrepülése között. És itt nemcsak arról beszélünk, hogy hatalmas költségvetéssel és büdzsével a hátuk mögött szégyenletes teljesítményt nyújtanak, hanem például az edzőkérdés is hasonló tényező. Mint ismert, a fehérváriak hanyatlása 2019 után kezdődött, mikor megköszönték Marko Nikolicsnak a munkát, mivel a csapat a bajnoki tabella harmadik helyéig csúszott vissza. Kispesten nem Marco Rossit menesztették, hanem az olasz szakember köszönte meg a lehetőséget, és állt tovább a bajnoki cím elhódítása utáni eufóriában, de ugyanúgy igaz, hogy azóta nem talált a vezetőség egy olyan edzőt, akire hosszú távú, biztos megoldásként tekinthetne.

Persze voltak próbálkozások, elég csak a közel másfél évig tevékenykedő Supka Attilát említeni, de voltak ezzel együtt hatalmas melléfogásai is a kispesti elöljáróknak. Marco Rossi távozása után – tehát az elmúlt hat évben – kilenc vezetőedző irányította a csapatot, és volt olyan is, aki mindössze néhány hónapig volt állományban. Igaz, hogy 2020-ban Magyar Kupa-győzelmet ünnepelt a csapat Pisont István irányításával, de az utána érkező Horváth Ferenc már közel sem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Mondjuk, az is érdekes kérdés, milyen reményekkel nevezte ki a vezetőség a csapat élére.

Mikor még Horváth Ferencet menesztették a klubtól – aki játékos-pályafutásához hasonlóan edzői karrierje során is sűrűn vált állomáshelyet –, megpróbáltunk első körben utánajárni a Honvéd kezdetleges hanyatlásának. Mert akkor még nem kiesésről beszéltünk, de már lehetett látni ennek az egyre növekvő esélyét, elég csak a 2020-ban elért 10. helyet említeni.

Akkor egy neve elhallgatását kérő alkalmazottal folytatott beszélgetésünkből furcsa kép rajzolódott ki. Szerinte ugyanis már akkor is egyértelmű volt, hogy nem a játékosállománnyal van a gond, hanem a torta másik szelete nem kellően ízletes… Elárulta, házon belül is sokan visszasírják a Hemingway–Rossi-korszakot, az új tulajdonosok által elképzelt üzemszerű, cégszerű működés ugyanis még nem érkezett meg, az még várat magára. A klub már akkoriban egy olyan gyárra emlékeztetett, amelynél a hátsó műhelyekben ugyan szorgos munka folyik, miközben a kirakat koszos, ütött-kopott.

Kifelé akarunk mutatni egy csicsás házat, de úgy, hogy nemcsak a falak, hanem az alapok is hiányoznak

– tette hozzá a Honvéd egykori alkalmazottja. 

Nem Horváth Ferenc kinevezése volt az egyetlen megkérdőjelezhető döntés vezetőedzői poszton. Az idei szezonnak a magyar szinten abszolút ismeretlen Tam Courts irányításával vágott neki a Honvéd. Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy nem volt sokáig maradása a skót szakembernek, 131 nap telt el kinevezése után, és már meg is köszönték neki a munkát. Utána érkezett Dean Klafuric, aki legutóbb még a horvát Slaven Belupo vezetőedzője volt a 2021–2022-es szezonban, mindössze hét meccs erejéig.

Ahogy teltek a mérkőzések, és jöttek egymás után a pontvesztések és vereségek, egyre egyértelműbbé vált, bizony idén is a kieséssel kell szembenéznie a csapatnak. Függetlenül attól, ki ül a kispadon. Az utolsó két fordulóra, a kieső helyen tanyázó Fehérvárral szemben kétpontos előnnyel fordultak a kispestiek, de jóval nehezebb volt a sorsolásuk, mint riválisuknak. Így a hazai pályán a szintén kiesés elől menekülő Mezőkövesdtől elszenvedett vereség, és a záró körben, újabb pont nélküli találkozó után hivatalossá vált, a Vasas mellett a Budapest Honvéd búcsúzik az élvonaltól. 

Annyi még mindenképpen hozzátartozik a történethez, hogy a Puskás Akadémia elleni utolsó mérkőzésen, gól nélküli állásnál a játékvezető nem fújt be egy büntetőt a kispestieknek. Pedig Szolnoki Roland kezezésénél egyértelműbb szituációt aligha láttak futballpályán. És ugye ezzel egy időben szintén 0–0-ra állt a Vasas–Mol Fehérvár-találkozó, a Honvéd esetleges győzelmével pedig a kispestiek maradtak volna az élvonalban, a Vidi pedig búcsúzott volna. De túlzás lenne azt állítani, hogy kizárólag egy téves bírói ítélet jelentette volna a Honvéd vesztét. Ez egy rendkívül hosszú folyamat végső tragédiája volt.

Nagy múltú akadémia a semmiért

Hemingway néhány héttel ezelőtt adott interjújában nem csak a vezetőséget kifogásolta, hanem a komplett klubot. Mint elmondta, hibás szakmai döntések sorozata vezetett oda, ahol most tart a csapat – a másodosztályban. Ennyi rossz embert alkalmazni egymás után ennyi évig, az majdnem művészet. Szóval ebben a tekintetben is kezet foghatnak fehérvári kollégáikkal, mivel a Vidinél csak az elmúlt évben 1,286 milliárd forintot fizetett ki határozott idejű munkaszerződések megszüntetésére, tehát házon belüli kirúgásokra, ami a rossz és szakmaiatlan döntések eredménye. 

Szorosan a témához tartozik a Honvéd utánpótlás-nevelése és az akadémiája, amelynek kapcsán a magyar–amerikai üzletember kifogásolta, hogy 2019 és 2022 között megszűnt az akadémisták felnőtt csapatba építése. Pedig véleménye szerint nagy előnyei vannak a saját nevelésű játékosoknak, mivel kötődésük van a klubhoz, és jóval gazdaságosabb megoldást jelentenek, mint a külföldről idehozott idegenlégiósok. Hozzátette, büszke arra, hogy az ő idejében kinevelt akadémistákra nemcsak jó futballistaként tekinthet, hanem jó emberként is.

Nem jár jó úton a magyar labdarúgás. Ha én lennék a futballisten, húszcsapatos első osztályt csinálnék. Szétosztanám a pénzt köztük, nem minden pénzt egy csapathoz irányítanék, ahogy az ma történik. Emellett három külföldi játékosnál több nem lehetne egy csapatban, hogy az akadémisták lehetőséget kapjanak. A magyar labdarúgás vezetése fél megtenni a nagy lépést, fél attól, hogy ha változtat, akkor nem fog sikereket elérni

– kritizálta ezzel együtt Hemingway a komplett magyar labdarúgást.

Nem járt messze az igazságtól a korábbi klubtulajdonos, a kiesést éppen elkerülő Mol Fehérvár keretének több mint fele áll idegenlégiósból, míg például a Puskás Akadémia Honvéd elleni kezdőcsapatának jelentős részét, nyolc külföldi labdarúgó alkotta.

Mint ismeretes, a honi másodosztályban azonban már nem léphetnek pályára idegenlégiósok, így a Budapest Honvéd kerete is jelentős változások elé néz. Előtérbe kerülhetnek az akadémisták, és teljesen új szemléletben, új vezetőedzővel próbálhatják meg a visszajutást az élvonalba. Chris Docherty sportigazgató és Ivan Kepcija szakmai tanácsadó után ugyanis a klub szerződést bontott Klafuric vezetőedzővel, illetve vele együtt távozik Damir Milanovic és Marko Djordjevic asszisztensedző, valamint Alex Segovia sporttudományos vezető is.

Sőt, és akkor még nem is említettük, hogy általánosságban nem túl jó ómen a magyar csapatok számára, ha új, korszerű stadionba költöznek. Természetesen ezek között párhuzamot vonni, és magyarázni kudarcukat nem lenne reális, de a Budapest Honvéd és a Vasas is az utóbbi években kapott vadonatúj stadiont. Ezekben a létesítményekben jövőre másodosztályú találkozókat rendeznek. 

A kispesti arénát, a Bozsik Stadiont 2021-ben adták át, nagyjából kétéves munkálatok után – az alapkőletételnél még Hemingway képviselte a klubot –, de az ezzel párhuzamosan kivitelezett, viszont előbb átadott edzőközpont is kimagasló és modern körülményeket teremt nemcsak a felnőttcsapat, hanem az utánpótlásképzés számára. A szakmai háttér magyar szinten tehát mindenképpen rendezetté vált, az utóbbi évek befektetett milliói, milliárdjai azonban egyelőre nem a kispesti futball sikerességét szolgálták, mindezeket nem tudták az egyesületnél mérhető, látható teljesítményre és kézzelfogható eredményekre váltani. 

Az egyértelmű, hogy a Budapest Honvéd nem a másodosztályba való együttes, már az átszállójegye is lényegében értelmezhetetlen. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy idevezet a hosszú évek óta tartó kilátástalan és következetlen munka, a rossz helyre fordított anyagi források és a szakmaiatlan döntések sorozata. Ami a Fehérvárnál ugyanúgy megvolt az elmúlt években, csak ott éppen nem ért kiesést. Jelenleg…

A Bozsik-stadion egyik bejáratán mindenesetre már olvasható a rövid távú célkitűzés: visszatérünk.

(Borítókép: MTI)