Káröröm- és gyűlöletcunami az amerikai nők kiesése nyomán

Amint az Index is megírta, Svédország válogatottja 0–0-s rendes játékidő és hosszabbítás után tizenegyesekkel 5–4-re legyőzte az Egyesült Államokat, és ezzel megakadályozta, hogy a történelemben először egymás után harmadszor is világbajnok legyen egy (akár férfi-, akár női) válogatott; az amerikaiak ugyanis 2015-ben és 2019-ben is diadalmaskodtak a vb-n. Egyszersmind most először fordul elő, hogy nem szereznek érmet a világbajnokságon.

Az amerikaiak szereplését már eddig is komoly érzelmek övezték. Már az első, Vietnám elleni csoportmeccsükön feltűnt, hogy miközben egyesek éneklik az amerikai himnuszt a meccs előtt, mások vagy csak a szívükre teszik a kezüket, vagy még azt sem, hanem közönyös arccal, hátra tett kézzel állnak, miközben szól a „Star spangled banner”.

Ugyanez volt a helyzet a hollandok, majd a portugálok elleni csoportmérkőzés előtt, és mindezt tetézte, hogy kiábrándítóan, világbajnoki címvédőhöz méltatlanul futballoztak. A gyengécske Vietnámot ugyan még megverték 3–0-ra (csak összehasonlításképpen: Hollandia egy hetest vágott az ázsiaiaknak), Hollandiával szemben azonban csupán egy sovány 1–1-re futotta, Portugáliával pedig 0–0-t játszottak, így épphogy becsusszantak a legjobb tizenhat közé.

Ahol a tizenegyespárbaj döntött. Megan Rapinoe, a 38 éves veterán, aki bejelentette visszavonulását, továbbá Sophia Smith és Kelley O’Hara hibázott, és miután Lina Hurtig lövése nyomán a labda Alyssa Naeher, az amerikai kapus kezéről (a gólvonal-technológia tanúsága szerint) 0,01 milliméterrel teljes terjedelmével túljutott a gólvonalon, a svédek 5–4-re megnyerték a párbajt.

A java azonban csak ezután következett a közösségi médiában.

Az amerikaiak már a himnuszuk alatti sajátos viselkedésükkel kivívták honfitársaik és a többi szurkoló ellenszenvét. Most pedig a káröröm félreismerhetetlen jeleit fedezhettük fel a kommenteket olvasva. Az elsődleges céltábla Megan Rapinoe volt.

Az Associated Press Twitter-oldalán ilyen bejegyzéseket olvashattunk:

@USBornNRaised: „Ezek az antiamerikai nők nem érdemlik meg a jogot, hogy az USA-t képviseljék. Ami engem illet, rettenetesen boldog vagyok, hogy kikaptak. Gratulálok Svédországnak!”

@nft_veteran: „Utálom ezt mondani, de ugyanígy érzek. A kék hajú csaj (Rapinoe – a szerk.) egy rákos daganat a csapat testén.”

Erre még jött egy replika @sidehatchMark-tól:

„Elolvastad egyáltalán, hogy mit írtál? Örülsz, hogy kikapott az amerikai női válogatott, miközben az Egyesült Államoknak drukkolsz?!”

De aztán özönlöttek az efféle kommentek:

@Isoloto: „Egyáltalán nem örülök. Sajnálom azokat, akik énekelték a himnuszunkat, de nagyon is örülök, hogy Rapinoe volt az, aki elrontotta az egyik tizenegyest. Legalább most így fogunk emlékezni rá.”

@born_cle: „Ez most azt jelenti, hogy többé nem hallunk Rapinoe-ról, és nem is látjuk? Ha ez így van, akkor örülök, hogy kiestünk.”

@David_Burnett409: „Ez a vereség valójában győzelem Amerikának. Nem hiszem, hogy lenne még egy olyan válogatott a Földön, amelyiket ennyire megvetne a saját nemzete.”

Voltak olyan kommentelők, akik szerint Vlatko Andonovski, az amerikai válogatott szövetségi kapitánya óriásit hibázott, amikor az egész vb-n kiábrándító teljesítményt nyújtó Rapinoe-t odaengedte a tizenegyesrúgók közé.

„Az, hogy Vlatko engedte büntetőt rúgni Rapinoe-t azok után, ahogy az egész vb-n a szögleteket és a szabadrúgásokat elszúrta, súlyos edzői melléfogás volt.”

Na, erre megint nekiestek Rapinoe-nak:

@llecatfartz: „Nem is történhetett volna megfelelőbb személlyel... Karma!”

@RT78472: „Az volt a nagy edzői melléfogás, hogy nem vágta ki ezt a rákos daganatot a csapat testéből!”

@Kamakymee: „Képtelen volt normálisan elvégezni a szögleteket és a szabadrúgásokat. A tizenegyest pedig a léc fölé durrantotta. Bajnok ő, de a szükségesnél eggyel több világbajnokságon játszott.”

@mishkaplease: „Az volt az edzői melléfogás, hogy Vlatko felengedte Rapinoe-t a csapatgépre. És Alex Morgant is.”

@LWinthorpeIII: „Nyilvánvaló volt, hogy Rapinoe hozza meg a döntéseket ezen a vb-n. Sajnos. Még a négyéves unokahúgom is jobban játszott volna.”