Müller Sándor özvegye megrendítő szavakkal emlékezett vissza párja elvesztésére

„Hajnali fél öt lehetett, amikor hallottam, hogy Sanyi kiabál. Máskor is előfordult, de most valahogy éreztem, hogy nagy a baj. Odamentem hozzá, és arra kért, segítsek neki felkelni, mert szédül, és ki akar menni a fürdőszobába. Próbáltam felhúzni, de nem sikerült. Sanyi visszazuhant, és utolsó erejével megpróbált volna elindulni a fürdőszoba felé. Aztán nem mozdult többé. Beszéltem hozzá, szinte kiabáltam, s mikor nem reagált semmire, hívtam a mentőt” – mesélte az özvegy a Sportalnak.

A gyorsan kiérkező mentők azonnal megkezdték az újraélesztést, de az orvos csak annyit mondott, hogy már nincs életjel.

Összeomlott a keringése, és megállt a beteg szíve, amit már 18 évvel ezelőtt műtöttek. Akkor hat sztentet építettek be neki. De csak mondom és mondom itt a magamét, miközben fel sem tudom fogni, hogy Sanyi meghalt

– tette hozzá Nóra.

A gyászoló özvegy 30 évet élt együtt az angyalföldi legendával. Elmondása szerint Müller Sándor szó szerint belebetegedett abba, hogy cserben hagyták azok, akikben hitt, amikor anyagi gondjai támadtak.

Kiderült, hogy a szívével komoly gond van, s amikor a leletek megmutatták, hogy súlyos cukorbeteg, én diétás kosztra fogtam. Szinte könyörögtem neki, vegye komolyan az orvosi utasításokat, de ő csak legyintett. Majd amikor megijedt, már késő volt. Szörnyű ezt mondani, de nem emlékszem rá, mikor láttam őt utoljára nevetni. Fogyott és fogyott az életkedve

– folytatta Nóra.

Müller Sándor nemrég május 3-ra kapott időpontot az orvostól, mire a legenda azt felelte: „Doki, én addigra feldobom a talpamat.”

„Hajnal öt órakor ment el. Fogtam a kezét, simogattam a fejét, amikor elindult a végtelen felé. Talán így volt jó: itthon, és nem valami szürke, kietlen kórházi szobában aludt el örökre. Nem mondta, de én láttam, hogy mennyit szenvedett…” – fejezte be a fájdalmas visszaemlékezést Müller Sándor özvegye.

A Vasas-legenda volt csapattársa, Tóth Bálint azt nyilatkozta, hogy Müller meglehetősen rossz lelkiállapotban volt húsvét előtt, amikor utoljára beszéltek egymással.

„Megpróbáltunk segíteni neki. Általam egy olyan készülékhez jutott, amelynek segítségével nem bokából kellett levágni a lábát. Felfoghatatlan, hogy elment, 1968 óta voltunk barátok. Andrist, a fiát még én fürdettem…” – fűzte hozzá.