Bellingham ismét lecsapott, elintézte a Barcát – és valószínűleg az aranyat is a Realnak

Kevés dolog szólt kezdés előtt az FC Barcelona sikere mellett, de két dologban azért bízhattak a vendégek. Az egyik Marc-André ter Stegen több mint 580 perce tartó kapott gól nélküli sorozata a ligában, ami egyúttal a csapatvédekezés érdeme is; a másik pedig a Real Madrid viszonylagos fáradtsága, elvégre a „királyiak” szerdán 120 perces, tizenegyespárbajba torkolló csatát vívtak a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében…

Egyebek mellett a Real számított a klasszikus esélyesének, amivel kapcsolatban Xavi meg is jegyezte, ha nem sikerül bravúrgyőzelmet aratniuk a rivális otthonában, úgy kijelenthető, ez a bajnoki cím már a madridiaké. Carlo Ancelotti csapata ugyanis hat fordulóval a vége előtt tizenegy pontosra növelhette volna az előnyét a második helyen tanyázó katalánokkal szemben.

A Barcelona úgy is kezdte a mérkőzést, ahogyan azt egy utolsó szalmaszálban megkapaszkodni próbáló csapattól várja az ember. Nagy lendülettel, váratlanul magasan letámadva az ellenfelet ugrott a Realnak Xavi csapata. Az erőfeszítések pedig már az 5. percben góllá értek: Andrij Lunyin pocsék kijövetele után Andreas Christensen bólintott a hazai kapuba (0–1). Azonban a vendégelőny nem tartott ki túl sokáig.

A 16. percben Lucas Vázquez „adott el” egy tizenegyest, a pozícióját már korábban elfoglaló, blokkolni igyekvő Pau Cubarsí lábába akasztva a sajátját. Mivel a pályán hozott ítélet tizenegyes volt, és valóban történt kontakt is, a videóbírói szobából nem találhattak egyértelmű bizonyítékot a büntető ellen. Más kérdés, hogy Angliában a Premier League-ben vagy épp a Bajnokok Ligájában – miként azt az Arsenal és a Bayern München párharcában is láthattuk – a hasonló megoldásokat ma már nemritkán kifelé megítélt szabadrúgással honorálják a sporik. A spanyol játékvezetői felfogás azonban nem ez, így jöhetett a büntető, amit másfél perccel később Vinícius Jr. értékesített is (1–1). Nem lett hát meg Ter Stegen új rekordja kapott gól nélküli meccspercekkel a ligában – ahhoz kellett volna még cirka negyven…

Míg az öt európai topligából a másik négyben üzemel gólvonal-technológia, addig Spanyolországban ennek is híján vannak. A liga elnöke, Javier Tebas anno úgy nyilatkozott, túl drága az nekik. Pedig a 22. percben minden pénzt megért volna, hogy egyértelmű döntést lehessen hozni Lamine Yamal lövésénél. A felvételek alapján gyanús volt, hogy Lunyin csak a gólvonalon túlról tudta-e kiütni. Itt viszont másodpercek alatt megszülető egyértelmű döntés helyett maradt a hosszas videózás. Maradjunk annyiban, a televíziós közvetítésben nem mutattak olyan képet, ami alapján egyértelműen lehetett volna dönteni. Itt pedig ismét csak a VAR működési elvére tudunk hivatkozni: egyértelmű képi bizonyíték kell az esetleges játékvezetői tévedés felülvizsgálatához. A pályán hozott ítélet pedig az volt, nincs újabb Barca-gól.

A játékrész hajrájára jutott még egy veszélyes elfutás Viníciustól, a brazil támadó azonban lövés helyett Rodrygót igyekezett megjátszani ziccerben, ezzel pedig esélyt adott Christensennek, hogy becsúszva nagyot mentsen – a dán meg is tette. Szünet előtt azonban így is kaptak egy újabb pofont a katalán drukkerek: az eleve bokaproblémákkal küzdő Frenkie de Jongot hosszas ápolás után hordágyon kellett lehozni a pályáról. A gyanú újabb súlyos szalagsérülés…

De Jong helyére Pedri érkezett még a játékrész lefújása előtt, majd szünetben még egyet változtatott Xavi, a gólszerző, ám a középpályás védekezésben többször is zavarba hozott Christensent Fermín López váltotta. Bármit is remélt a cseréktől a katalán vezetőedző, aligha azt kapta a második játékrész elején. A Real ugyanis sokkal dominánsabban kezdte a félidőt, mint az elsőben bármikor is tűnt. Kétszer is Vinícius lábában lehetett volna a fordítás, de előbb Jules Koundé szerelte tanárian, majd szimplán csak kapu fölé durrantott a brazil. 

Az 58. percben egy megindulás és testcsel után Fermín tört volna ziccerben Lunyin kapuja felé, de Antonio Rüdiger test a test ellen, egy kissé kitolva a csípőjét megakadályozta a barcelonait. Utóbbi – valamint edzője, Xavi a kispadoknál – hiába reklamált tizenegyest, César Soto Grado határozottan jelezte, inkább folytassa a játékot, mert emiatt biztosan nem ítél büntetőt.

Tíz-tizenkét perc telt el a második játékrészből, a Real mezőnyfölénye pedig elült. Összességében is kissé lassabb tempót vett a pályán látható futball, mint amit előtte megszokhattunk. Ennek ellenére is szaporodtak a kisebb-nagyobb technikai hibák és faultok. A 62. percben Lunyin indult el túl bátran a kapujából egy indításra, ám az Robert Lewandowskié lett – a lengyel fel is ismerte a lehetőséget, üres a kapu, de a kivitelezés nem sikerült jól, méterekkel ment mellé. Nem sokkal később kiderült, Lewandowskinak nem is lesz több esélye ezen az estén, a 64. percben Ferran Torres állt be a tizenhárom találatával házi gólkirálynak számító rutinos center helyére. Ezzel egy időben jött Raphinha helyére Joao Félix is.

A rendező jó érzékkel mutatta meg a 68. percben cseréhez készülődő Ancelottit. Időszerűnek is tűnt, hogy az olasz mester is megpróbáljon belenyúlni a mérkőzésbe, mert a Barca ismét kezdte átvenni az irányítást. Noha Torres nem sokkal korábbi zicceréről menet közben ki is derült, les előzte meg – meg a spanyol eleve el is hibázta. Mire jöttek a madridi cserék, így is hátrányban volt a csapat: Yamal próbálkozott meg egy lövéssel a tizenhatos jobb csücskétől a lábak sűrűjében, középen Félix próbált sarokkal még belekotorni, ezzel megzavarva Lunyint. Az ukrán ugyan védeni tudott, de épp Fermín elé, aki öt méterről nem hibázta el az ordító helyzetet (1–2). 

A Barcelona vezetése azonban ezúttal még gyorsabban párolgott el, mint az első alkalommal. Mindössze négy perccel a gól – de két Real-csere – után Lucas Vázquez már egalizált is. Ezúttal bejött Vinícius előkészítése (2–2). Vázquez kezdőbe jelölése előzetesen az egyik legnagyobb meglepetés volt – erre érett, hogy a meccs legjobbja is ő legyen madridi részről. 

A 77. percben – a mérkőzésen már sokadszor – Vinícius lódult meg egy indítással, az óriási sprint végén azonban megint rosszul döntött, a rövid saroknál állva maradó Ter Stegenbe püfölve a labdát. Ancelotti nem sokkal később le is kapta a pályáról. Míg a Manchester City elleni cseréjét kisebb sérülés miatt állítólag ő kérte, ezúttal egyáltalán nem arról tanúskodott a testbeszéde, hogy le akart volna jönni…

A hajrá kezdetén Fermínnek is akadt még egy nagy lehetősége – Ilkay Gündogan adott neki zseniális labdát a leshatáron –, de Fran García olyan jól állt be elé, hogy ziccer ide vagy oda, lövés helyett egy kifelé járó szabadrúgást sikerült összehozni az akcióból a barcelonainak. A 87. percben a Realnak is akadt egy meccslabdásnak tűnő akciója. Luka Modric szabadrúgása után Jude Bellingham lőhetett volna négy méterről, végül a mögötte érkező Joselu elé pattant, utóbbi azonban a jobb kapufa mellé bombázott. Az izgalmak után megint csak konstatálhattuk – les miatt ez sem ért volna, ha bemegy.

Az igazi meccslabda a 92. percig váratott magára – ki másé lett volna, mint az őszi bajnokit is hasonló módon eldöntő, ezen a meccsen egyébként mezőnyben sokszor elvesző Bellinghamé! Brahim Díaz tette ki a szélre Vázqueznek (meccs embere, hmmm?!), aki laposan centerezett, középen Joselu átlépte, a hosszún érkező angol half pedig a léc alá bombázta (3–2).

Ezzel a Barca nemhogy a bravúrgyőzelemről, a pontszerzésről is lemaradt. A két csapat közti olló tizenegy pontra nyílt. Így pedig – ha hiszünk Xavi meccs előtti szavainak – végképp eldőlt a bajnokság.

Florentino Pérez klubelnök is olyan mosollyal fogadta a gratulációkat, mintha nem is a meccshez, mint inkább a 36. aranyhoz kapta volna azokat.

LABDARÚGÁS
SPANYOL LA LIGA, 32. FORDULÓ
Real Madrid–Barcelona 3–2 (Vinícius Jr. 18. – 11-esből, L. Vázquez 73., Bellingham 90+2. ill. Christensen 6., Fermín López 69.)

(Borítókép: Getty Images Hungary)