19 éve nem látott pofont kapott az aranymezes Ferencváros: kupagyőztes a Paks

Telt házas mérkőzést jövendölt a Magyar Kupa főszponzora, a Mol-csoport kommunikációs igazgatója a 115 éves sorozat fináléjára. Majdnem bejött, bár azt is tegyük hozzá, a Bozsik-program részeként a Magyar Labdarúgó-szövetség több mint tízezer futballistapalántát látott vendégül szerda este a Puskás Arénában. 

Érdekesség, hogy bár a Magyar Kupát először 1909-ben írták ki, a mostani döntő nyertese „csupán” a 84. aranyérmet vihette haza. A kupát ugyanis az első és a második világháború környékén sem rendezték meg hosszabb időn át, majd az ötvenes-hatvanas években is akadtak kimaradások. 1972 óta – előtte például a tavaszi–őszi lebonyolítási rendszerről az őszi–tavaszi szisztémára való bajnoki átállás miatt pihent a Magyar Kupa – viszont már megszakítások nélküli a történet.

Kezdés előtt körbepásztázva a lelátót a telt házas jelzőbe azért bele lehetett kötni, a háromnegyedet is csak jóindulattal foghattuk rá a látványra. Az mindenesetre egy percig sem volt kérdés, hogy a tavalyi, a Zalaegerszeg és a Budafok által megvívott mérkőzés mintegy 22-24 ezer fős nézőszámát jelentősen meghaladja az érdeklődés. Miként az is valószínűnek tűnt, hogy a két évvel korábban ugyancsak a Paks és a Ferencváros között rendezett döntő 39 ezres adatát is sikerül felülmúlni.

Az atomvárosiak 2022-ben 3–0-ra kikaptak a rekordbajnoktól, ám ezzel is a klub történetének legfényesebb kupasikerét érték el. Amit ezúttal már megismételtek. Bognár György vezetőedző fogadkozott, idén nem érnék be ennyivel, még akkor sem, ha tudják, a papírforma alapján ezúttal sem ők az aranycsata esélyesei. De ha mást nem is, a bajnokságban az elmúlt bő egy évben bebizonyították, egy meccsen igenis el tudják kapni a Ferencvárost. 2023 áprilisában és decemberében is összejött a bravúr (3–2), ami ezúttal MK-győzelemmel kecsegtette volna a tolnaiakat.

Első 15 perc: mint felsősök az alsósok ellen

Az FTC azonban ritkán veszít Magyar Kupa-döntőt, ha eljut idáig: az eddigi 33 fináléjából 24-et tudott megnyerni a IX. kerületi csapat, legutóbb 2005-ben esett meg az együttessel hasonló. Akkor mondjuk a Matáv Sopron lényegében fel is törölte a székesfehérvári gyepet a mai Ferencvárossal nehezen összevethető csapattal (1–5). Rögtön-rögvest, hogy mást ne mondjunk, a zöld-fehéreknél nyolc magyar, s mindössze három légiós szerepelt az akkori kezdőben. Pont fordítva, mint a szerda estiben.

A már előre – mint később kiderült, elhamarkodottan – aranyszínű mezbe öltöztetett ferencvárosiak előtt adódtak a meccs elején a nagyobb lehetőségek: a harmadik percben Mohammad Abu Fani átlövése zúgott el a jobb kapufa mellett, nem sokkal később pedig Marquinhos jobb oldali megiramodása után Szappanos Péternek kellett kipaskolni az élesen kapu elé lőtt labdát – úgy, hogy az ott ólálkodó Varga Barnabásnak véletlenül se legyen jó a kipattanó. S még a hetedik percnek sem volt vége, a – válogatott Európa-bajnoki keretébe került – paksi kapusnak újabb bravúrra volt szüksége Marquinhosszal szemben. A meccs legnagyobb ziccerét mégsem a brazil, hanem a Fradi mali szélsője, Adama Traoré hagyta ki a kezdéstől számított tíz percen belül, egy az egyben a kapusra vezetve, ám végül a kiszolgáltatott helyzetben lévő Szappanos és a bal alsó mellett is elgurítva a labdát.

Nem túlzás kijelenteni, tornaórák felsősök az alsósok elleni focimeccseit idézte a nyitány, akkora fővárosi mezőnyfölényt hozott.

Az első paksi lehetőségre egészen a 16. percig kellett várni, ekkor a korábbi NB I-es gólkirály, Hahn János támadta le a ferencvárosi kaput őrző Varga Ádámot, kicsikarva egy sarokrúgást. Utóbbiból pedig Szabó János fejelt kapu mellé. Mintha csak elvágták volna a filmet, úgy tűntek tova az első negyedórában látott ferencvárosi rohamok, melyek helyét kiegyenlített mezőnyjáték vette át. Windecker Józsefnek két fejese is akadt Varga kapuja előtt, azt azonban egyik sem találta el.

A 28. percben aztán már bravúr is kellett a kupában Dibusz Dénest tehermentesítő Vargától, Könyves Norbert 22 méterről eleresztett, részben takarásból érkező és léc alá tartó löketét tolva szögletre.

A Szappanos-show beindul

Mikor már a paksiak úgy érezhették, megérkeztek a meccsbe, hidegzuhany-szerűen kaptak egy büntetőt. Beszédes, a videobírói jelzésre a Fradi-tábor tagjai fennhangon a Magyar Labdarúgó-szövetség szidásába, a testület tagjainak nemi irányultságának feszegetésébe fogtak („b.zi, MLSZ!” – skandálták), azt gondolva, hogy az övéik elleni ítélettől kell tartani. Ám épp ellenkezőleg, a VAR-szobában ugyanis úgy érezték, a Hahn kapu fölé küldött lövésével befejezett atomvárosi akciót elindító akciónál Szabó János váll helyett felkarral tette maga elé a labdát.

A képanyag láttán végül Berke Balázs is így ítélt, a ferencvárosi szitkokat mintegy varázsütésre örömujjongássá változtatva. Csakhogy Varga Barnabás nem tudott Szappanoson, a válogatott kapus érezte az irányt, majd a kipattanóra érkező Traoré lövését is fölé tolta.

Ennél jobb reklámfilmet nem lehetett volna forgatni a 33 éves kapusról, alátámasztandó Marco Rossi szövetségi kapitány döntését... A 38. perc pedig egy dolgot garantált, hogy Szappanos problémái csak fokozódni fognak. Traoré Kinyik Ákost befűzve törhetett volna újfent ziccerben kapura, a visszaiszkoló Vécsei Bálint azonban ezt nem hagyta annyiban, hátulról utánanyúlva a mali támadónak. Villant a piros. Hogy mennyire jogosan, azt az alábbi videó alapján ki-ki maga is eldöntheti. A korábbi Fradi-játékosnak így egy félidőig sem tartott az exek elleni kupadöntő.

Szünet után csaknem kapuja elé szegezte az emberelőnyben játszó Ferencváros a Paksot, ám a fővárosiak játékából az óriási dominancia mellett is hiányzott az, ami az első tizenöt perc elsöprő akcióit jellemezte: a lendület. Persze kilenc mezőnyjátékossal a tolnaiak sem hagytak akkora területeket a IX. kerületi szélsők előtt, Bognár szünetben behozta Könyves helyett Balogh Balázst a középpálya közepén befoltozandó a Vécsei kiállítása okozta folytonossági hiányt, csapata pedig jóval visszább húzódott, mint az első játékrészben bármikor.

Böde újraíratta az esélyeket

A Fradi szuszakolta az ellenfelét, keresve a fogást, de időnként futballmeccs helyett kötöttfogású birkózók csatáját idézte a játék. Fordulás után az első komolyabb lehetőség Varga Barnabás előtt adódott, és ekkor már a 62. percben jártunk! Arról nem is beszélve, hogy Szappanos és a korábbi paksi gólkirály párharcát ismét a rutinos kapus nyerte.

A 72. percben a ferencvárosiak(!) éltetése közepette lépett pályára Böde Dániel – a Paks veterán támadója. A csatár nem sokkal később be is jelentkezett a kupadöntő egyik főszereplőjének: két Fradi-védővel szemben próbált versenyfutást nyerni, Myenty Abena pedig megtette neki azt a szívességet, hogy fellökte egy sárga lapért. Mivel a suriname-i bekknek már volt egy, jött az újabb piros lap, ezzel pedig kiegyenlítődött a létszám a pályán.

Kérdés volt, az új helyzetre mit lép a paksi kispad? Bognár György megpróbálja ismét támadóbbá tenni a csapatát, vagy megelégedve az emberhátrányban kifejezetten jól működő védekezéssel inkább óvatos maradt? Előbbivel felvállalva a veszélyt, hogy a fradisták előtt ismét több terület marad, és létszámhiány ide vagy oda, Marquinhos vagy épp Traoré sebessége ugyanolyan életveszélyes lehet, mint a meccs elején... 

Dejan Sztankovics nyúlt előbb a meccsbe: az épp emlegetett brazil szélső helyére Kristoffer Zachariassent, Varga Barnabáséra pedig ifjabb Lisztes Krisztiánt küldve. A Fradi ezzel nem lett védekezőbb felfogású, sőt, a variációs lehetőségek azonban nőttek azzal, hogy a norvég középpályás személyében még véletlenül sem egy klasszikus vonalszélső érkezett a támadógépezetbe. Bognárnak nem is kellett változtatnia, egyértelmű választ adott csapata a korábbi kérdésekre, kapujától kijjebb merészkedve élvezetes adok-kapok alakult ki a rendes játékidő hajrájában.

Mondjuk nem csoda, hogy felbátorodott az atomvárosi csapat: Szappanos kapusteljesítményét látva melyik együttes ne lett volna bizakodó. Traoré jobb szélen történő elfutásánál ismét ziccert fogott, majd a 90. percben Kenan Kodro fejese után Zachariassen közeli lövését is hárította. Igaz, az újabb kipattanóból eztán a hálóba került a labda, korán gyúltak a ferencvárosi örömtüzek, les miatt ugyanis nem ért a gól. A sajtópáholyban önmagáról megfeledkező egynéhány újságíró is visszaülhetett gyorsan a helyére – megkezdve a felkészülést a hosszabbítás kétszer tizenöt percére.

Történelmi gólokat hozott a ráadás

Arra a kétszer tizenöt percre, amit már-már a meccs legelejét idéző lendülettel kezdett el a 24-szeres kupagyőztes. A 99. percben mégsem az aranymezesek, hanem a paksiak szerezték meg a vezetést! Balogh Balázs jobb oldali szöglete után az ötös előterében Papp Kristóf ugrotta túl a védőjét és bólintott védhetetlenül a ferencvárosi kapuba (1–0).

Hol voltunk már a meccs elején látottaktól!

Hiába a mezőnyfölény, a Szappanos kapujára nehezedő nyomás, a Ferencváros akciói mind reményvesztettebbek lettek. Az idő egyre csak fogyott, a Paks pedig újabb és újabb kontra végén járt közel ahhoz, hogy lezárja a mérkőzést. De a meccs második találata sem itt, sem ott nem akart megszületni.

A 122. percben aztán csak megszületett, és ezt is a Paks szerezte. Igazi atomvillanás volt: Varga előrejött fejelni egy szögletnél, a táborok lélegzet-visszafojtva figyelték, lesz-e feltámadás az utolsó utáni pillanatban. Ám Bognár György csapata felszabadított, Haraszti Zsolt pedig az üres kapuba helyezett (2–0).

Ezzel megpecsételődött a Fradi sorsa, 19 év elteltével először elbukott egy kupadöntőt. A slusszpoén, hogy mindezt nem is feltétlenül a gólszerzőknek köszönhette a Paks, sokkal inkább a pálya túlsó felén parádézó hálóőrének!

Avagy, ahogyan a sokadik Szappanos-bravúrt látva tréfálkozva megjegyezte valaki:

–            Dibusz Dénes vagy Gulácsi Péter legyen a válogatott kapusa?
–            Szappanos: fogd meg a _kulacsom_.

Ha a 33 éves labdarúgó nem is játszotta be magát szerda este az Európa-bajnokságra utazó nemzeti csapat kezdőjébe, a paksi futballtörténelembe örökre beírta a nevét.

A tolnai csapat színeiben a mérkőzésre benevezett másik huszonkét játékosához hasonlóan: aranybetűkkel.

Ha valamit utólag átkozhatnak a Fradinál, az a második félidő elején bemutatott visszafogott játék, amikor emberelőnyben, több mint 25 perc alatt csupán kettő helyzetet sikerült kialakítaniuk a hősiesen védekező zöld mezesek ellen. Valahol lehangoló érzést keltett, hogy mire a fővárosi csapat tagjait az ezüstérmekért szólították, a szurkolóik számára kijelölt szektorok csaknem teljesen kiürültek. Több mint 25 ezer emberből pár százan maradtak, hogy megtapsolják az idényben nyújtott erőfeszítésekért a bajnoki címet utcahosszal megnyerő játékosaikat.

A szemközt ülők ünneplése még jó darabig kitartott (bár a Bozsik-programos gyerekek jó része szintén elindult haza, számukra nem épp felróható módon). Tavaly a Zalaegerszeg, most a Paks váltotta aranyéremre történelme második kupadöntőjét, ezzel pedig a 20. csapat lett, amely magasba emelhette az MK-győztesnek járó trófeát az elmúlt 114 évben.

MAGYAR KUPA, DÖNTŐ
Paksi FC–Ferencvárosi TC 2–0 (0–0, 0–0, 1–0)
Puskás Aréna, 51 ezer néző. Vezette: Berke Balázs

PAKS: Szappanos – Vas G., Kinyik, Lenzsér, Szabó J. – Osváth, Vécsei B., Papp K., Windecker (Szabó B., 86., Mezei Sz., 120.) – Könyves N. (Balogh B. a szünetben, Haraszti Zs., 120.), Hahn (Böde, 72.). Vezetőedző: Bognár György
FERENCVÁROS: Varga Á. – Botka, Abena, I. Cissé, Civic (Ramírez, 91.) – Ben Romdhane (Kodro, 56.), Abu Fani, Maiga (Loncar, 59.) – Marquinhos (Zachariassen, 83.), Varga B. (ifj. Lisztes K., 83., Szevikjan, 100.), A. Traoré. Vezetőedző: Dejan Sztankovics
Gól: Papp K. (98.), Haraszti (122.)
Kiállítva: Vécsei (38.), ill. Abena (76. – második sárga lap után)

(Borítókép:  Papajcsik Péter / Index)