Nekik huszonöt: folytatódott az Újpest történelmi vesszőfutása a Ferencváros ellen

A minap Ch. Gáll András kollégám arról faggatott a szerkesztőségben, a hétvégi Ferencváros–Újpest-mérkőzéssel kapcsolatban leírom-e majd a derbi szót. Válaszul a kérdésre a két csapat párharcának patinás múltjával hozakodtam elő, no meg a szó eredeti jelentésével, amely a futballban annyit tett eredendően, hogy azonos város csapatainak mérkőzése. „No de a közelmúlt macska-egér harc, nemhogy rangadó” – jött Galli felelete, mire tarsolyomból előhúztam a perdöntőnek szánt érvet! Akár ferencvárosi, akár újpesti érzelmű ismerőseimet kérdem, nagy többségük először még mindig a két együttes egymás elleni mérkőzéseinek dátumát nézi meg a sorsolás után. Igen, még a fradisták is, noha való igaz, az elmúlt évtized alapján állhatnának úgy is a kérdéshez, a sas minek fogdosson legyeket.  

Hosszasan sorakoztathatnánk az érveket és az ellenérveket, a lényeg azonban mégiscsak az, ami a pályán történt és történik. S ez igaz még akkor is, ha a zöld-fehéreknél a meccs köré komoly bajnoki parádét, fényshow-t, és éjszakába nyúló majálishangulatot is ígértek. A feledhetetlennek szánt ünneplésbe csupán három dolog kavarhatott be: a szerdán elvesztett Magyar Kupa-döntő, Dejan Sztankovics vezetőedző csütörtöki – a nagy nyilvánosság számára viszonylag váratlan – búcsúja, és igencsak feltételes módban az Újpest.

Az IV. kerületi drukkerek már jó előre jelezték, szervezett szurkolói csoportjaik nem jelennek meg az Üllői úton. Mint közleményükben fogalmaztak, nem kívántak asszisztálni a Fradi „bohócparádéjához”. Ennek eredményeképpen a Groupama Aréna vendégszektorában csupán lézengtek a lila-fehér mezes szimpatizánsok. Kérdés volt, a klub játékosai is képesek lesznek-e elkerülni az asszisztálást. Esetükben az ugye nem volt reális opció, hogy esetleg nem jelennek meg a meccs helyszínén. Valahogy a 24 meccses ferencvárosi veretlenségi szériát kellett volna megtörni helyette... 

Ami a kihívás nagyságát mutatja: az FTC sorozatban nemhogy 24 veretlenül megvívott Újpest elleni találkozóval, hanem konkrétan 15 – megszakítás nélküli – derbisikerrel (hopp, csak leírtam!) a háta mögött készülhetett a két csapat 297. – más számítások szerint 295. – csörtéjére. A hadibajnokságokkal együtt pedig a 243. élvonalbeli randevújára. Ennél hosszabb győzelmi szériája még sosem volt a zöld mezeseknek a városi ellenlábassal szemben, ugyanilyen is csak a magyar labdarúgás (h)őskorában, 1906 és 1917 között (a hadibajnokságok két meccsét itt is számítva).

Marquinhos pazar tekerésével a történelmi siker kapujába

Mészöly Géza együttese két dologba próbálhatott kapaszkodni. Anno az elődök egy 4–1-es sikerrel tudták megakasztani a IX. kerületiek 15 meccses győzelmi sorozatát; valamint az Újpest legutóbb épp az Üllői úton tudott valahogy felülkerekedni riválisán, igaz, az Mbaye Diagne találatával megnyert bajnokinak is már nyolc és fél éve. Azóta 24 NB I-es meccsen 19 ferencvárosi siker és öt döntetlen a párharc mérlege. A két csapat közti olló talán sosem nyílt még ennél nagyobbra: az első a tizedik ellen, az idénybeli két bajnokin nyolc ferencvárosi találat zéró újpesti ellenében. S mégis, amint a vendégek kiléptek a gyepre, a zöld-fehér tábor olyan szidalomválogatásban részesítette a lila mezes futballistákat, amivel tényleg csak a legkülönlegesebb ellenfeleket és riválisokat szokás „megtisztelni”.

A mérkőzés első helyzetére a negyedik percig kellett várni, Kristoffer Zachariassen balról érkező centerezését a gólkirályi címét megvédő Varga Barnabás átvétel nélkül pattintotta a kapu irányába, Molnár Zsombor azonban magabiztosan védett. Az első tíz perc összességében meglepően ritmustalan játékot hozott: valahogy mindkét fél álmoskásnak, zavarban lévőnek tűnt – tény, a kezdés kissé elnyúlt a Ferencváros búcsúzó játékosainak köszöntése miatt, ám ez önmagában még nem indokolta volna, hogy ennyire visszafogott legyen a meccs eleje. Varga lehetőségén kívül egy-egy messze kapu fölé szálló lövést jegyezhettünk még fel, újpesti oldalról Heinz Mörschel, hazairól Edgar Szevikjan próbálkozott. 

A 13. percben Molnár öklözött ki magabiztosan egy beadást az érkező Varga elől, aki az ütközést követően hosszasan a földön is maradt. Nem mintha a fiatal kapus bármit is rosszul csinált volna az ötösön belül, természetesen magára haragította a hazai drukkerek jelentős részét. Az FTC mezőnyfölénye egyre fokozódott, noha a tempó továbbra sem volt eget rengető. A 25. percben egyöntetűen tizenegyest ünnepelve ugrott fel a hazai B-közép, ám nemhogy büntető nem jött, még Mohamed Ali Ben Romdhane kapott sárga lapot. A tunéziai középpályás ütemtelenül tört be a tizenhatoson belülre, majd három újpesti gyűrűjében földre került, a visszajátszások alapján azonban valóban úgy tűnt, Mörschel a labdát pöckölte el előle, mielőtt bármilyen kontakt történt volna a két játékos között, ha egyáltalán történt – merthogy hiába a több kameraállásból megismételt jelenetsor, még ez sem volt egyértelmű. 

Fél óra elteltével már a hazai keresztlécre lehettek mérgesek a fradisták: Zachariassen és Varga összjátéka után Ben Romdhane jobbról érkező beadásából fejelt kapufát az utóbbi. Érett a ferencvárosi gól, ám nem sokkal később Ben Romdhane ígéretes helyről elvégzett szabadrúgását, majd Koburi öngólveszélyes mentési kísérletét is megúszták a vendégek. A 38. percet azonban már nem: Marquinhos a tizenhatos bal csücskétől tekert remekül a bal felsőbe. A sajtó számára kijelölt lelátórészről már akkor tisztán érzékelni lehetett, Molnár esélytelen lesz a hárításra, mikor a labda még éppen csak elhagyta a brazil légiós lábát (1–0). 

A hazai drukkerek akkora ünneplésbe kezdtek, a pirotechnikai bemutatóval járó füstfelleg elültét várva hét percen át nem indult újra a játék a középkezdéssel. Ehhez képest a játékrész végi nyolcperces ráadás még egészen kevésnek is hatott...

A hazaiak csak nem tudtak kifogyni a pirotechnikából, a második félidő elejére is jutott egy komolyabb bemutató az immár Dibusz Dénes által őrzött kapu mögött. Csakhogy ekkorra már az eső is jóval jobban rákezdett, hamar eloszlatva, sőt igazán elburjánzani sem hagyva a füstfelhőt. Már az első játékrészben is sokszor az lehetett a semleges néző érzése, istenigazából mindkét csapat a holnap reggelt várja, meg hogy bepakolhassa a bőröndjét egy hosszabb-rövidebb nyaralásra. A szakadó eső, a napközbeni nyárias időjárást a vihar megérkezésével felváltó késő őszies körülmények pedig aligha fokozták a derbi élvezeti értékét a pályán.

A játék képe nem változott sokat: az FTC komolyabb megerőltetés nélkül is szinte egykapuzott. Amikor jó 10-12 perc elteltével az Újpest végre ki tudott törni a nyomás alól, akkor is csak azért maradt hosszabb ideig labdával együtt a hazai térfélen a vendégcsapat, mert a kiharcolt szögletet Tajti Mátyás a ferencvárosi drukkerek által felé hajított tárgyak zápora közepette perceken át nem tudta elvégezni. 

Sztankovics pénzéhes, ifjabb Lisztes kegyetlen

A 62. percben Zachariassen ültette be a hintába Aboubakar Keitát, majd találta el 17 méterről – a fradisták közül másodikként – a kapufát. Az eső zuhogott, a percek egyre teltek, s bármekkora is volt a bajnoki aranyérmes fölénye, egy újabb góllal lezárni csak nem sikerült a meccset. A hazai drukkerek azonban így sem unatkoztak. Ha már akadt egy-egy pauza kedvenceik letámadásában, hát kihasználták az időt, hogy egy molinóval és rövid rigmussal emlékezzenek meg a Szpartak Moszkvához távozott vezetőedzőjükről: 

Sztankovics: pénzéhes k.rva!

– zúgta a zöld-fehér tábor. 

Mire az újpestiek elhihették volna, hogy a csupán egygólos különbségnek köszönhetően gyenge játékuk ellenére is nyitott hajrába mehetnek majd bele, Huszti András buta hibája megpecsételte a sorsukat. A Zalaegerszegről kölcsönvett védő egy átlövésbe ütött be könyökkel fejmagasság felett, a VAR-segítségével pedig meg is adták a nyilvánvaló büntetőt. A csereként beállt ifj. Lisztes Krisztián nem kegyelmezett, a – Csoboth Kevin által súgott – jobb oldalra vetődő Molnár mellett higgadtan a bal alsóba gurított (2–0).

A hajrában pedig Kenan Kodro vagy épp Ben Romdhane is kiütésessé tehette volna a különbséget, Molnár azonban két nagy bravúrt is bemutatott a 86. percben. A lényegen azonban ez nem változtatott... 

A Ferencváros ezúttal már nemcsak az Újpestet, de a történelmet is maga alá gyűrte teljesen: sorozatban a 25. derbijén maradt veretlen, és a tizenhatodikat nyerte meg, amire a párharcban 119 év alatt még soha nem volt példa. 

Ha csak ezt a sorozatot nézzük, Gáll András kollégánk meccs előtti kérdése több mint jogosnak tűnik... Hogy ez a Mol-csoport újpesti színre lépésével megváltozik-e a következő szezontól, a jövő zenéje.

LABDARÚGÓ NB I, 33. FORDULÓ
Ferencvárosi TC–Újpest FC 2–0 (Marquinhos 38., ifj. Lisztes 76. – 11-esből)

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)