Mitől értékes a Barcelona, amikor 1,2 milliárd eurós adóssága van?

Az Index is foglalkozott a Forbes magazin által a napokban nyilvánosságra hozott listával, amely a földkerekség legértékesebb futballklubjait rangsorolja. Az első tízbe hat Premier League-egylet került be a két spanyol óriás, a Real Madrid és a Barcelona, valamint a német „FC Hollywood” (hivatalos nevén a Bayern München) és a Paris Saint-Germain mellé.

A három dobogós sorrendje (1. Real Madrid, 2. Manchester United, 3. Barcelona) egyfelől nem meglepő, másfelől igenis az, de hogy miért, arra külön kitérünk a Dénes Ferenc sportközgazdásszal folytatott beszélgetésben.

Még úgy is dobogós például a Barcelona, hogy az elmúlt pénzügyi évben 145 millió dolláros deficitet mutatott fel, és a legfrissebb kimutatás szerint 1,2 milliárd eurós (1,3 milliárd dolláros) adósságot görget maga előtt. De a lista 7. helyén álló Paris Saint-Germain hiánya is 126 millió dollár volt tavaly, a Chelsea-é pedig egyenesen 400 millió.

Dénes Ferencnek először azt vetettük fel, miért tűnik úgy, hogy nincs egyenes arányosság egy klub folyó fizetési mérlege és a pénzben kifejezett értéke között.

Kit érdekel az adósság?!

„A klub értékét elsősorban a pénztermelő képessége határozza meg, amit számos tényező befolyásol, többek között a játékoskeret értéke is – mondta a szakember. – Ebben a tekintetben pedig ezek a topklubok, a Real, a Manchester United (amelyik éppen szombaton nyerte meg az FA-kupa-döntőt – szerk.), a Barcelona, a Liverpool, a Manchester City vagy éppen a Bayern München óriási potenciállal rendelkeznek. Ott van például a stadionjuk, amely a kedvenc klubom, a Manchester United esetében 76 ezres, az új Spotify Camp Nou 105 ezer nézőt fogad be, mire elkészül, az új Santiago Bernabéu Stadionba pedig 85 000 néző fér be. És ezek a stadionok évekre visszamenőleg telt házzal üzemelnek, jó, a Camp Nou nem mindig, de például az Old Trafford, az Anfield vagy éppen a Dortmund Signal Iduna Parkja a maga 81 ezer férőhelyével mindig dugig tele van. Ebből a szempontból irreleváns, hogy a Barca eladósodott, vagy a Manchester United csak a nyolcadik helyen végzett a Premier League-ben.”

Illetve, ha hosszabb távon kiszorul az adott klub az európai porondról, annak azért lesz jelentősége, de nem azonnal. Hiszen a szurkolók érdeklődése nem abban a pillanatban csökkenne, van egy tehetetlenségi nyomatéka a szurkolói léleknek. A Liverpool például 1990 és 2020 között harminc évig nem tudott bajnokságot nyerni, de ettől még folyton megtelt a stadionja, és a viszonylagos sikertelenség nem akadályozta meg Daniel Craigtől LeBron Jamesen és Brad Pitten keresztül Angelina Jolie-ig a celebvilág sztárjait, hogy a Liverpoolnak szurkoljanak.

A márka ereje

A márka, a brand ereje ugyanis tartós, olyasvalami, ami évtizedek alatt épült fel. És amit sokszor irracionális, adott esetben negatív fejlemények is erősítenek.

„A Liverpool legendájához például jócskán hozzátett a 97 szurkoló életét követelő 1989-es Hillsborough-tragédia, ahogy a Manchester Unitedéhez is az 1958-as müncheni repülőgép-baleset, amelyben a csapat legjava odaveszett – folytatta Dénes Ferenc. – De pozitív élmények is hozzájárulhatnak a legendához, mint például a Liverpool csodálatos fordítása 0–3-ról a Milan ellen a 2005-ös isztambuli BL-döntőben vagy hat évvel korábbról a Manchester United 2–1-es győzelme ugyancsak a BL-fináléban a Bayern ellen, amikor Sheringham és Solskjaer gólja a hosszabbításban esett.”

Egyesület vagy részvénytársaság, egyre megy

Érdekes szempont lehet a top 10-ben szereplő klubok tulajdoni formájának összehasonlítása. A tízből hét klub részvénytársasági formában működik, valamilyen gazdasági társaságba szervezve, három viszont – a Real Madrid, a Barcelona és a Bayern München – egyesület, ahol a tulajdonosok a klubtagok, több tízezren.

„Az ember azt gondolná, ez utóbbi tulajdonforma idejétmúlt, nem hatékony, de ez nincs így – szögezte le a szakember. – A hangsúly nem a tulajdoni viszonyokon van, hanem hogy piacgazdasági körülmények között működik-e a szóban forgó klub, vagy sem. Ha igen, akkor nyugodtan lehet egyesület is, akár százezer kistulajdonossal. Attól még a menedzsment remekül működhet, az a menedzsment, amely a tagságnak tartozik elszámolással. Egy ilyen ideális esetben a csapat valamennyi játékosa, a klub valamennyi alkalmazottja az elnöktől a pályamunkásig tudatában van annak, hogy a fizetésük végső soron a stadionba látogató közönség és a csapat iránt érdeklődő szurkolók függvénye. Hogy Magyarországon is így van-e ez, abba inkább nem mennék bele.”