A kettős emberelőny sem volt elég, a 11-eseken úszott el a Puskás Akadémia bravúrja

Három a magyar igazság – tartja a közmondás. 

A csütörtök estének pedig – példa nélküli módon – úgy vágtunk neki, hogy az európai labdarúgókupák playoffkörében három együttesünk is állt még: a Paks, a Puskás Akadémia és a Ferencváros. A trióból – papíron – a felcsútiakra várt a legnagyobb kihívás, hiszen az előző évadban a Kl-ben az FTC-vel kétszer is döntetlent játszó, az olasz élvonalban 8. helyen zárt ACF Fiorentina ellen méretett meg. Méghozzá az idegenbeli 3–3-as döntetlent követően. 

Az biztosnak látszott, a Fiorentina az „odavágó” első tizenöt perce után, amikor is a Puskás Akadémia 2–0-s előnyre tett szert, ezúttal nagyon más meccset szeretne játszani. Raffaele Palladino vezetőedző hat helyen változtatott a kezdőjén...

A vendégek a David de Gea – Dodo, Lucas Martínez, Marin Pongracic, Lucas Ranieri, Cristiano Biraghi – Szofjan Amrabat, Amir Richardson – Jonathan Ikoné, Moise Kean, Riccardo Sottil összeállításban vágtak neki a meccsnek. Eközben Hornyák Zsolt a Pécsi Ármin – Quentin Maceiras, Wojciech Golla, Patrizio Stronati, Nagy Zsolt – Jakub Plsek, Artem Favorov, Urho Nissila – Mikael Soisalo, Jakov Puljic, Jonathan Levi tizenegyenek szavazott bizalmat az első perctől. 

Ne tudd meg, mi történik Firenzében, ha nem jutnak tovább

– mondta egy gyors köszönés után a Pancho Aréna sajtóteraszán régi futballbarátunk, Zwack Sándor. A Zwack-csoport Firenzében nevelkedett vezetője az egyik olasz rádió szakértőjeként látogatott ki az összecsapásra, segítve a kollégák munkáját. De ha már így alakult, mesélt a violák szezonjáról is, kiemelve, számára nem volt akkora meglepetés, hogy a felcsútiak 3–3-as döntetlenre végeztek az Artemio Franchi Stadionban. 

Meglátása szerint a firenzeiek középpályájáról legalább két ember hiányzik – a kezdőből. A legutóbbi két szezonban egyaránt Konferencialiga-döntőig jutott együttestől a Juventushoz került az argentin szélső, Nico González, Szaúd-Arábiába igazolt az előző évadban még 43 tétmeccsen bevetett Giacomo Bonaventura, a szintén több mint 40 mérkőzésen szerepet kapó Alfred Duncan szerződése lejártával a Venezia futballistája lett, és ma már a Laziót erősíti a sérülékenysége ellenére is kulcsembernek számított Gaetano Castrovilli is. Ami egy komplett középpályássort jelent. Zwack érzése szerint a pótlásuk nem sikerült megfelelően, összességében pedig minimum lassulni, de leginkább összeomlani látszik az amerikai-olasz üzletember és klubtulaj, Rocco Comisso 2019-es szerepvállalása óta tartó újjáépítési projekt. Így pedig egy nagyon-nagyon nehéz szezon vár az olasz élvonalban is a kétszeres bajnokra. 

Kezdésre eldőlt, a háromból három nem jön össze magyar szempontból: a fehér mezes felcsútiak, és a tiszta lilában játszó firenzeiek szinte ugyanabban a percben vonultak ki a pályára, hogy mintegy 100 kilométerrel odébb a Paks–Mlada Boleslav (0–3) összecsapás véget ért. 

A helyszínről tudósító olasz újságírók várakozásai is igen széles skálán mozogtak. Volt, aki határozottan állította, a meglepetés az első meccsen megszületett, a visszavágón – hiányzó kulcsemberek ide vagy oda – magabiztosan kell győzzenek a violák. De a többség ennél borúlátóbb volt, sőt, olyan is akadt, aki ha muszáj lett volna, inkább a Fiorentina ellen fogad jelen körülmények között... 

A meccs első tíz perce alapján úgy tűnt, a fékezett optimizmus nem is alaptalan a déliek részéről. Egyértelműen a Puskás Akadémia kezdett veszélyesebben Nissila baloldali beadásánál már a negyedik percben résen kellett lennie az egyéves kihagyás után épp a múlt heti mérkőzésen visszatérő De Geának. Nem sokkal később már bravúrja is akadt a rutinos spanyolnak, Plsek bal alsóba tartó lapos lövését hatástalanította második szándékból. 

Különösen a jobb oldalon, a szélső védő, Maceiras előrehúzódásaival valóban könnyedén jutott túl a firenzei középpályán a hazai együttes. Más kérdés, hogy a szélről érkező beadások és centerezési kísérletek rendre pontatlannak bizonyultak. Nem túlzás kijelenteni, ha a felcsútiak kicsit higgadtabbak a támadóharmadban, simán vezetniük is kellett volna az első 20 perc végén. 

Épp a 20. perc hozta el a Fiorentina első veszélyesebb akcióját, a jobb szélen meginduló Jonathan Ikoné lapos centerezéséről csak centikkel maradt le a hosszúnál érkező csapattárs. A félidő folytatása viszonylag kevés izgalmat hozott, mezőnyben kiegyenlítődött a játék, Plsek lövésén kívül pedig jó darabig újabb kaput eltaláló gólszerzési kísérletet nem is láthattunk. A 40. percben aztán igen, és a hazai közönség alig hitte el, hogy ebből nem született gól. Maceiras a szokásostól eltérően ezúttal nem kifelé cselezett Biraghival szemben, hanem befelé húzott, majd laposan indította Levit, aki a tizenhatoson belül ziccerben érkező Puljic elé tálalt, utóbbi azonban az ötös bal csücskétől az elkeseredetten kivetődő De Geába lőtt. Pedig néhányan – már az átadást látva – elkezdtek emelkedni a székükből, arra számítva, hogy gólt ünnepelhetnek... 

Fordulás után már nemcsak De Gea, de a kapufa is kellett ahhoz, hogy ne kerüljön előnybe a PAFC. Két perc leforgása alatt ráadásul kétszer is. Előbb Golla fejese vágódott le a jobb oldali kapufa külső oldaláról, majd nem sokkal később Levi bal oldali beadása után Plsek közeli fejesét tolta bravúrral a lécre a spanyol hálóőr. 

Három helyen is változtatott Palladino, a meccs képe azonban nem változott sokat. Moise Kean azonban az 59. perc legvégén így is megvillant, a hátráló felcsúti védők csupán tekintetükkel kísérték, amint a 15-szörös olasz válogatott csatár 18 méterről eleresztett lövése a jobb alsóba vágódik (0–1).

A Puskás Akadémia néhány percnyi zavarodottság után újfent átvette a kezdeményezést, de előnyben a Fiorentina már sokkal tudatosabban játszhatott a kontrákra, megtehette, hogy átad még némi területet a magyar bajnoki bronzérmesnek. A 76. percben egy ilyen ellentámadás végén kis híján le is zárta az összecsapás érdemi részét a vendéggárda, Kean ziccerpasszánál Dodo futott lesre – majd törte is el a labdát a lövésnél, így duplán megkönyörülve Pécsin. 

A párharc az utolsó pillanatokig nyílt maradt, a hajrában Biraghinak és Ranierinek is akadt egy mentése az ötösön belül, de az egyenlítés csak nem akart összejönni a hazaiaknak. A 90+4. percben már csaknem minden fehér mezes mezőnyjátékos a firenzei kapu 25 méteres körzetében tartózkodott, amikor a nyomás – ha nem is góllá –, de tizenegyessé érett! A csereként beállt Komáromi György lefejelt labdájánál Ranieri rántotta le Colleyt a kaputól nyolc méterre, a büntető mellé ráadásul piros lap is járt, a 25 éves bekk a második sárga lapját gyűjtötte be a meccsen. Nagy Zsolt a balra vetődő De Gea mellett középmagasan jobbra lőve értékesítette a tizenegyest, így az utolsó utáni pillanatban mégis sikerült ráadásra menteni a mérkőzést – és a párharcot (1–1). 

A hosszabbítás előtt épp a Pancho Aréna médiatribünje előtt kapaszkodtak össze a láthatóan hitetlenkedő, ilyen végkifejlettre nem számító olaszok. De Gea és Biraghi testbeszéde is beszédes volt, látványos fejcsóválás közepette hallgatták az edzőt és kortyoltak nagyokat az alighanem izotóniás itallal megtöltött kulacsokból. A Puskás-játékosok érezhető lélektani fölényből, ráadásul emberelőnyben vághattak neki a kétszer tizenöt percnek, ami ezen a ponton kézzel fogható távolságba került bravúrral kecsegtette Hornyák Zsolt legénységét. 

A 97. percben pedig még közelebb került a magyar csapat ehhez a bravúrhoz. A Komáromit a tizenhatos előterében lerántó Pietro Comuzzo ugyancsak megkapta a második sárgáját, így a játékvezető teátrális, de hasztalan kérlelése után ő is indulhatott az öltöző felé. A firenzei kispadnál is elszakadt a cérna, többen is gúnyos tapsban kitörve megindultak a játéktér felé, Palladino egyik segítőjét, és a játéktérre jó nyolc-tíz métert begyalogló, már rég lecserélt Martinezt is kiállította így António Nobre. Ezen a ponton már kár lett volna a tizenegyesekre bízni a továbbjutást, kettős emberelőnyben a továbbjutás kiharcolása hirtelen már nem is bravúrnak, mint inkább kötelezően megoldandó feladatnak tűnt – függetlenül attól, hogy az olaszoknál nemzetközi szinten mennyivel rutinosabb és értékesebb játékosok akadnak.

A Fiorentina teljesen behátrált, a támadások lehetőségét csaknem teljesen feladva a saját kapujától legfeljebb 30 méterre kettős védelmi vonalat vont a pályán maradt nyolc mezőnyjátékos. Ziccerek kialakításához nem maradt terület, a felcsútiak a két szélről beadásokkal próbálták bontani a reteszt, de a Biraghi–Pongracic-kettős ezeket jó arányban kifejelgette a veszélyzónából. Az idő könyörtelenül telt, és Nagyék is egyre fáradtabbaknak tűntek. Hornyáknak ugyan akadt még két cserelehetősége, ezekkel nem élt. 

A maradék pillanatok is lekegyegtek, így kijelenthettük, a Puskás sem élt a kettős emberelőny jelentette eséllyel. Ehelyett maradt az orosz rulett, a modern futballhoz társuló megannyi elemzés mellett is sokszor a szerencséről szóló tizenegyesek. Az első három párban senki nem hibázott, a negyedik kör elején odaálló Szolnoki Roland jobbra tartó lövését azonban védeni tudta De Gea – Pécsi ellenben nem találta el az irányt Richardson próbálkozásánál, így már a firenzeiek érezhették közelebb magukat a sikerhez. Nagy Zsoltnak belőtte a saját tizenegyesét, ezzel adva egy utolsó esélyt Pécsinek a védésre Biraghival szemben, a firenzei kapitány azonban nem hibázott, így a főtáblára lőtte a violákat. 

Három a magyar igazság vagy sem, az alaposan átalakult európai kupasorozatokban ősszel ismét csak egy együttesünk lesz érdekelt, a Ferencváros. Az igazán nagy bravúr elmaradt.

A PAFC az előzetes várakozásnál szorosabb csatára kényszerítette a kétszeres döntőst, de búcsúztatni nem tudta a Konferencialiga-selejtező utolsó körében. 

KONFERENCIALIGA
Selejtező, playoffkör, visszavágó
Puskás Akadémia–ACF Fiorentina (olasz) 1–1 (Nagy Zs. 90+7. – 11-esből, ill. Kean 59.) – tizenegyesek után 4–5. 
Továbbjutott: 4–4-es összesítés után tizenegyesekkel a Fiorentina. 

(Borítókép: Quentin Maceiras 2024. augusztus 29-én a Puskás Akadémia - Fiorentina mérkőzésen. Fotó: Papajcsik Péter / Index)