A magyar futball 2024-es éve: hurrá, van esélyünk!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Futball cikkek
Az év végének közeledtével, az ünnepi hangulat és a meghitt, lecsendesedett hétköznapok árnyékában sokan érzik úgy, hogy egy új kezdet, egy új év csak a múlt lezárásával lehet teljes, őszinte. Mások nem tekintenek se előre, se hátra, a most varázsában, annak legkomplexebb megélésében hisznek. Valaki akaraterejét tesztelgeti évről évre fogadalmai által, valaki sztoikus nyugalommal várja a sors által rászabottakat. Szeretnénk hinni a következő év bő termésében, a sokkal több lelki többlet érkezésében, de legtöbbször másban, mástól reméljük a szebb jövőnk felé vezető ajtó zárjának a kinyitását. Az idén érzelmi hullámvasútra ültető magyar futball hosszú ideje saját kezébe vette már sorsa alakítását és mint korábban, ebben az évben is volt mire büszkének lennie.
Németországi Európa-bajnokság, A csoport, harmadik játéknap. Az argentin Facundo Tello úgy dönt, hogy még tíz percig láthatjuk válogatottunkat a kontinenstornán. Egy skót szögletet és kavarodást követően Nagy Ádám passzolja ki a labdát a dzsumbujból, Szoboszlai Dominik lendületesen megindul vele, majd az újpesti Csoboth Kevin gyorsaságára apellálva a felezővonalnál szökteti csapattársát. A mérkőzés utolsó cseréjeként pályára lépő Lewis Morgen próbálja felvenni a gyors lépteket, de a visszavételnél tisztes távolságot tart, így Sallai Roland kerülhet megjátszásra a jobb oldalon. Az első labdaérintés nem tökéletes, a második és a középre adás annál inkább. Szoboszlai a röviden lemarad, elcsúszik, Csoboth a hosszún állva marad és pontosan céloz. Századik, utolsó perc, 99:33-on áll az óra és a stuttgarti stadion magyar felében elszabadulnak az indulatok. Tízezrek ugranak a magasba a lelátókon, milliók a tévék képernyői előtt. Megmaradt az esély a továbbjutásra.
„Az elmúltba szemem tétován tekint egy percre csak! Üldözi a jelen.”
Háromféle ember van ezen a földön: aki tud számolni, és aki nem. Június 23-át követően pár napig még nagyon tudtunk, aztán nem. A hónap utolsó napjaiban már különböző tengerpartokon számolgathatott, értékelhetett minden játékos és szakvezető. Nem ez volt a Rossi-éra legjobb éve. Az idei öt győzelem, három döntetlen és öt vereség 46 százalékos teljesítményt jelent. A folyamatosan fejlődő csapat 2020-ban 71 százalékot, 2021-ben 51-et, 2022-ben 57-et és 2023-ban, a veretlen évben 73 százalékot teljesített. Azonban a két kimagasló évben nem játszottunk egyetlen topcsapat ellen sem, ebből idén jutott a legtöbb: hétszer is nagy túlerővel kellett szembenézni legjobbjainknak.
Október 11-e, 21 óra 17 perc: az egyik idei nagy felfedezett, Nikitscher Tamás szerez erőszakosan labdát a térfél közepén, majd a bal kezén robogó Nagy Zsolt elé passzol. Az Inter sztárja, Denzel Dumfries lemarad, hiszen neki egy rossz támadásépítésből kellett visszakapaszkodni. Az egész évben kiváló formát mutató felcsúti játékos a tizenhatos sarkához közeledve felnéz és a hosszú sarok irányába ível. Középen Varga Barnabás mozgása viszi el Virgil van Dijk és Micky van de Ven figyelmét és testét a számunkra legfontosabb helyről, ahol Sallai Roland érkezik és négy méterről a rövid felsőbe vágja kapásból a labdát.
„Üldözi a jelen, nem pihenhet régi emlékeken, unos-untalan visszatér megint.”
Tizenhárom gólt szereztünk idén, öttel többet kaptunk. A kapott góljainknak a felét Németországban és Hollandiában gyűjtöttük. Ami viszont eddig nem volt jellemző csapatunk stabilitására, hogy a gólok közel negyven százalékát az utolsó negyedórában zsebeltük. A 14 mérkőzéses veretlenségi sorozatot lezáró Írország elleni barátságos mérkőzés például a 92. percben dőlt el, Troy Parrott találatával. Breel Embolo mindent lezáró gólja a 93. percben térített vissza sokakat a talajra az Eb-nyitómeccsünkön. A németek egyszer, a hollandok mindkét Nemzetek Ligája-találkozón szereztek gólt az utolsó tíz percben. Azonban mi sem maradtunk adósak, ahogy a játékvezetők üzenetrögzítője mondja: A sípszó után hagyhat üzenetet. Hagytunk!
Ennek a skótok és a németek sem örültek annyira. Még negyven nap sem telt el a Hollandia elleni bravúrdöntetlen óta, amikor újra egy klasszis csapat érkezett Budapestre. Ezúttal a horvát Duje Strukan érezte úgy, hogy szívesen látná még a magyarok küzdeni tudását, négy perc volt a hosszabbítás. Annyira tetszetős volt ez a mindent elsöprő akarat, hogy észre sem vette a horvát spori, hogy a túlórára kiírt pluszpercek már rég tovaszálltak. Az óra 94:47-et mutatott, amikor Kata Mihály bombáját követően a frankfurti Robin Koch kezén landolt a bogyó, így hosszas VAR-ozást követően tizenegyeshez jutott válogatottunk. A boszniai 2–1-es győzelem után a németeknél második lehetőségét is megkapó Alexander Nübel 28 évnyi tapasztalatát hívta segítségül Szoboszlai Dominik büntetőjéhez, mindhiába. Ahogy klubcsapatában, a Stuttgartban is meglehetősen kevés kapott gól nélküli mérkőzés jutott neki (24 mérkőzésen négy alkalommal), úgy ezúttal sem úszta meg maga mögé nyúlás nélkül. Amíg jobbra indulva, jobb kezére támaszkodva elbillent, addig Szoboszlai Dominik az utolsó pillanatig kivárva, pimaszul csak alábökött a labdának, amely az üresen hagyott kapu közepébe hullott. 0–1-nél, a 99. percben.
„A jelen, oh! a jelen mindig bántott, amerre én, mindig arra haladt, tövisekkel hinté be utamat.”
A magyar futball sikereit böngészve lehetetlen az évek óta szinte egyedüliként koefficienseket szállító Ferencvárosról szót nem ejteni. Sorozatban hat bajnoki cím, minden évben nemzetközi kupaporond (a legutóbbi két esztendőben már tavaszi folytatással is), folyamatos fejlődés és csapatépítés. Az előző szezon négy edzőjét követően egy új, progresszív választás a kispadon, mégsem mosolyog mindenki a Fradi háza táján. Minden kezdet nehéz, a IX. kerületben azonban úgy illan el a türelem, mint ahogy egy kezdő tűzoltó is felismerhető: elég könnyen. Pedig harminc mérkőzés van Pascal Jansen és csapata mögött, amelyeken 67 százalékosan teljesítettek. Ez a mutató tavaly 69 százalékon állt szilveszterre, azonban nem szabad elfejteni, hogy a Klaksvik elleni kínos búcsút követően a Konferencia Ligában kellett selejtezőket játszani, majd virgonckodni a csapatnak. Ezúttal ezt egy jóval erősebb polcon teszi a csapat. A vesztett pontok alapján vezetik a hazai elsőosztályt (tavaly a Paks telelt elsőként), állnak a Magyar Kupában és kilenc pontot gyűjtöttek az Európa-liga új lebonyolítású főtábláján.
November 7., ismét Németország, ezúttal a hamburgi Volksparkstadion. Vladyslav Kabaev adja el a labdát az 54. percben, rossz hátrapassza Kady Borgesnél köt ki. A brazil játékos tökéletesen ugratja ki Varga Barnabást, aki 13 méterre a kaputól csinál egy visszacselt, leülteti Kristian Bilovart, majd hatalmas gólt ragaszt a rövid felsőbe. Két perc múlva Kristoffer Zakariassen szerez egy szemfüles gólt, rá tíz percre ismét Kady Borges ível Varga Barnabás fejére, aki Taras Mykhavkot túlugorva nem hibázik négy méterről. A végeredményt Matheus Saldanha állítja be, Gruber Zsombor pompás kiugratását követően. Négy gól idegenben, 22 perc alatt. Kilenc pont hat mérkőzést követően. Azt hiszem, sokan aláírták volna ezt a forgatókönyvet előre!
„Történik minden, ahogy írva vagyon – nem veheté el, nem, a jövőt tőlem.”
Az idei év magyar futballsikereire emlékezve ugyancsak kihagyhatatlan a Paks rendkívüli teljesítménye. Az előző szezont, történelmük legtöbb pontjával (58) a második helyen zárták a tolnaiak. A Bognár György kezei alatt, egy teljesen más feltételrendszer mellett csodákat szállító csapat, a Magyar Kupa fináléjának hosszabbításában a Ferencvárost is legyőzte. Ez a klub 72 éves történelmének eddigi legnagyobb sikere, a második serleg a 2011-es ligakupa-győzelmet követően. A Konferencia Liga play off mérkőzéséig jutó csapat mellett a Puskás Akadémia is kitett magáért, hazai és nemzetközi porondon egyaránt. Egy mérkőzéssel többet játszva vezetik az NB I tabelláját és ugyancsak play off meccsen léphettek pályára: az olasz Fiorentina volt az ellenfél. A topbajnokságból érkező firenzeiek csak tizenegyesekkel múlták felül Hornyák Zsolt alakulatát.
Egy év, ahol válogatottfronton először maradtak el a csodák. Hoztuk, játszottuk, amit tudunk, főztünk olyan ételt, amihez alapanyagunk is volt. Hatalmas érdem és eredmény, hogy az Európa-bajnokságot követően gyorsan tudtuk rendezni a sorokat, hamar felismerésre és korrigálásra kerültek a hibák. Bár a magyar bajnokság továbbra is a szlovák és a román pontvadászattal kerülgeti egymást az UEFA-rangsorában, kvázi nem lépett előre, mégis három csapatunk jutott el a különböző kupák play off körébe, mégis előrelépés látszik Pakson, Felcsúton, vagy akár Újpesten. Számos felemelő és sok bosszantó pillanat jellemezte ezt az évet. Azonban már a legnehezebb pillanatokban sem veszíti el a reményt az ember, a legmegérintőbb pillanatokkal is úgy van, mint Lloyd Christmas (Dumb) a Farrelly testvérek filmjében (Dumb és Dumber), amikor Mary Swansonnál érdeklődik az esélyeit illetően: Mondd, van esélyem? – Nem sok! – A nem sok alatt azt érted, hogy egy az ezerhez? – Inkább azt mondanám, hogy egy a millióhoz! – Ezek szerint van esélyem! Igeeen!
„Jövő mutatja az utat előttem!”
2025-ben a Nemzetek Ligája A csoportjában maradásra, a 2026-os világbajnokságra való kijutásra és 2026-os budapesti Bajnokok Ligája-döntőre való felkészülésre, klubcsapataink minél jobb nemzetközi szereplésére lesz esélyünk. Talán egy kicsit több is, mint Lloyd Christmasnek volt. Boldog, sikerekben és megannyi örömben, felemelő pillanatban gazdag boldog új esztendőt magyar labdarúgás, magyar sport.
A szerző 24-szeres válogatott labdarúgó, játékosként a Ferencvárossal háromszor, míg a német Kaiserslauternnel egyszer nyert bajnokságot.
(Borítókép: A győztes gólt szerző Csoboth Kevin a Skócia–Magyarország-mérkőzésen 2024. június 23-án. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
