Táblagépre cserélte a kapuskesztyűt, Valenciában él, és BL-győztes játékosokkal üzletel az ex-újpesti

Az egyik fotón a kétszeres Bajnokok Ligája-győztes Marc Bartra. A másikon a spanyol teniszkirály, Rafael Nadal. A harmadikon hazánk jelenlegi legjobb teniszezője, Marozsán Fábián... 

Ami közös a képekben, az a sztársportolók mellett álló Tyukász Péter személye. A korábbi NB I-es futsaljátékos, aki nagy pályán is megfordult és bizonyított, tavaly nyáron akasztotta szögre a kesztyűjét, és költözött párjával Valenciába. A kapusból lett grafikus története igazi sikersztori. Visszavonulásához közeledve szeretett bele a sporthoz kötődő, a közösségi médiában egyre több klub és játékos által használt grafikák készítésébe, mostanra pedig olyan szintre ért, hogy külföldön, vállalkozóként él a műveiből, miközben megannyi sztársportolóval dolgozik és dolgozhat együtt – a két szerelem, a sport és a grafika ötvözésének köszönhetően. 

Gyerekkoromtól a futball világában éltem, mai napig benne vagyok a fociban, és a meccsek mellett mindig is imádtam a mögöttes tartalmakat, a háttérsztorikat. Hogy ki hogyan érkezik egy mérkőzésre, előtte hol alszanak, hogyan hangolnak, meccs után pedig miként regenerálódnak vagy épp kapcsolódnak ki. Nyilván az a legfontosabb, ami a pályán történik, de nagyon szeretem megmutatni azt is, mi minden történik a háttérben – erre törekszem a munkáimmal is

– mesélte ars poeticájáról a 35 esztendős szakember, akivel a IV. kerület egyik kávézójában ültünk le beszélgetni az ünnepek előtt. A karácsonyt megelőző napokban kifejezetten sűrű időszakot élt hazalátogatva, tucatnyi találkozó és tárgyalás közt szakítva időt az Indexre. 

A valenciai életről eddig megannyi pozitív tapasztalata van. Noha az albérletárak jelentősen magasabbak, mint idehaza, az élet többi szegmense nem feltétlenül drágább. Egy vasárnapi nagy bevásárlásnál például szépen kiegyenlítődnek a tételek, a gyümölcs olcsóbb, a péksütemény és a hús valamivel talán többe kerül nagy általánosságban, mint idehaza. 

A másik dolog, amiért hálás a sorsának, hogy hétről hétre járhatja a spanyol élvonalbeli és másodosztályú bajnokikat. Apróság, de jelenlegi albérlete épp arra a kikötőre néz, ahol a 2010-es években a valenciai Formula–1-es nagydíjat is rendezték, a sport ilyen apróságok mentén is visszakacsint a hétköznapjaiba. 

Az októberi, több mint kétszáz halálos áldozatot követelő ítéletidő és áradások idején is a városban tartózkodott. Igaz, a vihar epicentruma tőlük kilométerekre volt. Az életük közvetlen veszélyben ugyan nem volt, a pusztítás mértéke azonban így is sokkolta. 

Néztem én is, tudtuk, hogy jön a vihar. Ahogyan a helyiek is tisztában voltak vele. A gond az volt, hogy a hatóságok későn adták ki a riasztást. Emlékszem, azt hittük, háború van, vagy ilyesmi, amikor megszólalt a telefonom, a páromé, majd hallottuk, hogy az utcán is sorra szólalnak meg a mobilok. Sokan még elindultak haza a munkahelyükről, vagy egy gyors bevásárlásra, ha belefér. Nem fért. Szerencsére én is csak videókat láttam arról, ahogyan az egyik pillanatban még szinte száraz utcát percek alatt méter, másfél méter magas vízáradat önt el. Sokan vesztették az életüket úgy, hogy olyan fedett helyre menekültek, ami pinceszinten volt, esetleg bementek egy mélygarázsba, és onnan már nem volt kiút.

Szabályosan megdöbbentette, milyen állapotok maradtak az áradás után. A reptérre vezető út mentén például napokkal később is ott álltak a megrongálódott, szalagkorlátra vagy épp fákra csavarodott autók. A mentést és a helyreállítást sok helyütt a katasztrófaturisták hátráltatták, ugyanakkor az önkéntesség, a karitatív akciók mértéke példás volt. A város metróvonalain december elején állt csak helyre a forgalom. 

Mindenki azon dolgozik, hogy a veszteségek ne legyenek ennél is nagyobbak, a város készül a tavasz végi turistaszezonra, és biztos vagyok benne, hogy április-május magasságára az utcákon nyoma sem marad a történteknek. Más kérdés, hogy az emberek, főleg, akik el is veszítették valakijüket, mikorra heverik ki mindezt. Ha egyáltalán sikerül nekik valaha is... 

Tyukász még a futsal NB I-ben szereplő Újpest FC játékosa, valamint kapusedzője volt, amikor szabadidejében elkezdett a grafikákkal foglalkozni. Mint meséli, mindent autodidakta módon sajátított el; egyetlen kurzuson, online tanfolyamon sem vett részt. Letöltött néhány applikációt  az iPadjére, aztán uccu neki, elkezdett gyakorolni velük. 

„Amikor elértem egy olyan szintre, amit az akkori fejemmel vállalhatónak éreztem, elkezdtem keresni sportolókat, akik fel is használnák a munkáimat. Eleinte egyáltalán nem gondoltam arra, hogy ebből egy teljes értékű állás lehet, főleg azt nem, hogy Valenciában, Spanyolországban teremthetek vele egzisztenciát – mondta az első lépésekről. – Egyszerűen örömöt szerzett, hogy más számára is hasznos képek készülnek. Innen jutottunk el odáig, hogy mára menedzserekkel, klubokkal, illetve sokszor közvetlenül játékosokkal együttműködve 35-40 sportoló közösségi médiás megjelenéséért felelek, hívhatom őket ügyfeleimnek.”

Az első időszakban az NB III-ig, NB II-ig jutott volt játékostársak mellett az Újpestről épp Valenciába, az anno a La Ligában szereplő Levantéhoz igazolt Enisz Bardi pályafutása jelentett számára kiindulást. Az északmacedón válogatott középpályással még Magyarországon kötött barátságot, később pedig többször járt nála vendégségben Spanyolországban és pályafutása jelenlegi állomáshelyén, a törökországi Trabzonspornál is (először Bartrával is itt került kapcsolatba). 

Eleinte nehéz elérni, hogy ne a rajongói skatulyába tegyenek

– jegyezte meg az első időszak nehézségeiről.

„Hogy ne azt gondolja egy játékos, hogy én egy szurkoló, egy fan vagyok, akinek ő a kedvenc játékosa, hogy csak egy mezt vagy aláírást akarok. Vagy tényleg csak beszélgetni szeretnék vele. Ebből nagyon-nagyon nehéz volt kitűnni és kitörni, még úgy is, hogy szerencsére az első másodpercekben sikerült felismernem ennek a veszélyét. Igyekeztem nem traktálni soha egyik futballistát sem, már csak azért sem, mert ha nem is ilyen szinten, de voltam annyit a helyükben, hogy el tudjam képzelni, mennyiféle megkeresést kaphat akár csak egy képért, aláírásért, bármiért. Ehelyett igyekeztem mindenkinél nagyon világosan lefektetni a kereteket, hogy ez részemről egy munka, egy szolgáltatás, mint ahogyan egy hajvágás is az. Jó, ha közben beszélgetünk, közvetlenebb kapcsolat alakul ki, de nem a barátkozás az elsődleges cél, hanem az, hogy kettőnk együttműködéséből szülessen valami értékes, ami által neki, nekem és a szurkolóknak is jobb lesz.”

Mint mesélte, akár NB I és NB II-es szinten is óriási a szórás a futballisták hozzáállásában. Egy idő után nem is ő kereste az ügyfeleket, hanem a csapattársaiknál látott grafikák reményében a futballisták fordultak hozzá. Sokan viszont azt gondolták, ez nem egy szolgáltatás, amiért fizetnének is, inkább amolyan rajongói ajándék, amit megérdemelnek. Mások egyáltalán nem érezték úgy, hogy szükségük lenne hasonlóra, annak ellenére sem, hogy akár többezres vagy több tízezres követői bázissal rendelkeztek Instagramon, vagy az idehaza ebben az időszakban igazán elterjedő TikTokon. Ez a kettősség tapasztalatai szerint most is jelen van a magyar piacon, noha egyre több sportoló jön rá, szükség van egyfelől hivatalos oldalra, másfelől ezeken professzionális tartalmakra ahhoz, hogy a szurkolóit vagy épp a szponzorokat megfelelően ki tudja szolgálni.   

Az akkor még Hollandiában légióskodó, azóta már Lengyelországban a Wisla Krakówban játszó Kiss Tamás volt az első ügyfele. A következő komolyabb partnere aztán az Egyesült Államokban légióskodó Gazdag Dániel lett, ezzel párhuzamosan pedig az élvonalban Újpesten, Pakson, Kecskeméten és az NB I-be az idén nyáron feljutó Nyíregyházánál tudta egész hamar megvetni a lábát a szolgáltatásával.

Eleinte úgynevezett matchday-képeket készített, aztán egyéni megállapodások mentén egyre több grafikája született évfordulók, jubileumok kapcsán. Menedzserek kértek játékosaik köszöntésére születésnapi vizuálokat. Menet közben pedig a közösségi felületeken egyre nagyobb népszerűségnek örvendő rövid videók készítését is kitanulta, így bővítve a portfólióját. 

Körülbelül az első év végére eljutott odáig, már joggal játszhatott a gondolattal, ha közelgő visszavonulása pillanata elérkezik, az utánpótlás-nevelői pályája mellett egy stabil gazdasági láb lehet az apránként vállalkozássá fejlődött hobbiból. A visszavonulás végül 2023 nyarán jött el.

A saját edzéseim, a csapatoknak tartott edzések és a hétvégi meccsek mellett ekkorra már annyi megbízásom volt, lényegében nem maradt egyetlen szabad estém vagy délutánom sem. Eljött a pont, amikor valamit el kellett engedni. Közben a barátnőmmel már jó ideje játszottunk a gondolattal, hogy jó lenne külföldre költözni. Valenciában többször is jártunk Enisznél vendégségben, sőt én kicsit korábban is, és nagyon megfogott. Így igazából nem is volt kérdés, ha kiadja a matek, és home office jelleggel akár itthonra is tudunk dolgozni, akkor belevágunk. 

Bizonyos szempontból a 2022-es katari világbajnokság jelentette az áttörést. Néhány nappal a vb előtt egy edzésről hazafelé tartva arra lett figyelmes, hogy egy német ügyvéd követte be a hivatalos oldalát, és lájkolta csaknem végig az oda feltöltött korábbi anyagait. Gondolt egyet, leellenőrizte, kiről van szó, és a másik oldalon a német válogatott és a Real Madrid sztárjával, Antonio Rüdigerrel no meg a Real legendás elnökével, Florentino Pérezzel készült képeket látott, hát ráírt az emberre...

A történet vége az lett, hogy Rüdiger a katari vb csoportmeccsei alatt a magyar grafikus munkáit használta a találkozók népszerűsítésére. A sztori azonban nem zárult happy enddel: a németek bántóan korán, már a csoportkör végén búcsúztak a tornától, a kapcsolat pedig leépült. Arra azonban így is jó volt, hogy újabb reklámot és referenciapontot jelentsen a számára. 

Nem tudnék kiemelni egyetlen sportolót, de ötöt vagy tízet sem, akire azt mondom, különösen büszke vagyok a közös munkánkra. Lehet, klisésen hangzik, de mindig is törekedtem a jó emberi viszonyra, ezért aztán lehet, hogy valaki, idézőjelesen »csak« az NB II-ben futballozik, de a közösen megélt pillanatok miatt olyan értékes ügyfél számomra, akár egy La Liga-játékos. Arra törekszem, hogy ennek megfelelő munkát is kapjon tőlem mindenki. 

Volt, akivel a lila-fehér szín jelentette az első kapcsolódási pontot. Ilyen volt például a Skócia ellen lőtt 100. perces góljával Csoboth Kevin. A magyar válogatott Európa-bajnoki hősévé vált támadóval a közös munka még Újpesten kezdődött, és az idő múlásával a kapcsolatuk tartalmas és hatékony lett. A játékos és a menedzsere után az országban harmadikként tudta meg, hogy 2024 nyarán a válogatott szélsőből a St. Gallen légiósa lesz. Svájcban aztán három napot töltöttek együtt, ő forgatta, vágta, gyártotta lényegében az első képkockától a végtermékig a játékos szerződtetéséről szóló hivatalos videós és képes anyagokat.

Bartra könnyebben nyílt meg. Mostanra pedig, ha nem is mondaná a Barcelona korábbi játékosát barátjának, de nagyon közvetlen, őszinte munkakapcsolat alakult ki köztük. A Betisben futballozó 14-szeres spanyol válogatott játékosban azt szereti, hogy minden anyagával kapcsolatban részletes visszajelzést küld, és már csak emiatt is jól tudnak együtt dolgozni.   

„Röstellem kissé, de még mindig nem tudtam az alapkifejezéseken kívül sok mindent megtanulni spanyolul, így vele is angolul kommunikálunk. Azt mondanám, egy erős közepes nyelvtudásom van, ez pont jól jön ki, mert ő is hasonló szinten áll, így tényleg pont jól el tudunk beszélgetni a futballról, és sokszor már a világ ezen túl nyúló részéről is.”

Tyukász úgy érzi, mostanra megvetette a lábát Spanyolországban, miközben elért arra a pontra, amikor egyedül már nem biztos, hogy sokkal több sportolót el tud látni. Noha ő is szeretne növekedni, fejlődni a vállalkozásával, egyelőre komoly dilemmát jelent számára a következő lépés. Opció lehetne, hogy egy-két társat gyűjt maga köré, és a munka egy részét kiszervezi, ugyanakkor fél, hogy ez bizonyos szinten minőségromláshoz vezetne. A grafikákon keresztül ugyanis próbálja saját művészetét is megélni, egyúttal úgy nyúlni a témákhoz, hogy a hozzá hasonló érdeklődésű szurkolók és követők kíváncsiságát is kielégítse egy-egy többnyire nem előtérbe hozott részlet bemutatásával, hangsúlyozásával.

„Nem megbántva senkit, de sok helyen tapasztalom azt, ha alkalmaz is egy klub vagy ügynökség grafikust, főállású kollégát a közösségi felületek vizuális tartalmainak elkészítésére, ott egyszerű munkaként tekintenek erre. Van néhány tucat sablon, ami körbe-körbe forog, egyik játékosnál egyik héten, másiknál a másikon jelent alapot.”

A témánál maradva gyorsan megmutatja az iPadjén, hány ezer eltérő háttéren és sablonon dolgozott az elmúlt években annak érdekében, hogy ügyfeleit valóban egyedi grafikákkal tudja kiszolgálni, lehetőleg ismétlődésektől mentesen. 

Sokszor bele sem gondolok, de tényleg az álmomat élhetem Valenciában, kiváló sportolókkal és sportolóknak dolgozva. Emlékszem, anno én is féltem attól, hogy mi vár rám a profi sport után, de az élet megadta a választ pont akkor, amikor kellett

– tette hozzá. 

A projekt ma már messze túlmutat a labdarúgás világán, másik szenvedélye, a tenisz mentén több mint egy éve dolgozik együtt Marozsán Fábiánnal, s amikor ideje engedi, a futballistából lett rapper, Széki Attila Curtis közösségi jelenlétét is segíti alkotásaival. 

(Borítókép: Tyukász Péter az Újpest Futsal Club NB I-es csapatának kapujában. Fotó: Veszely Bence, Újpest Futsal Club)