Gyomorfertőzéssel nyertük a bronzmeccset
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Egervári Sándor egyáltalán nem öregedett az U20-as világbajnokság egyenes kieséses szakaszának négy meccse alatt, de régen érzett olyan komoly feszültséget, mint Egyiptomban.
„A bronzmérkőzésnek úgy futottunk neki, hogy az egyébként is elcsigázott játékosok közül többen gyomorfertőzést kaptak, ami nem ritka Egyiptomban, de most nagyon nem hiányzott nekünk – mondta Egervári Sándor a Costa Rica elleni találkozóról. – Tudtuk, hogy az utolsó erőtartalékokat kell mozgósítani, mert ellenfelünk is hasonló megpróbáltatások után jutott idáig, és végül valóban mi bírtuk jobban a meccset.”
Egervári szerint a számtalanszor emlegetett mentális erő Costa Rica ellen sem hagyta el a csapatot, amelynek újra meg kellett újulnia a második félidőre, aztán pedig újra a hajrában kellett a maga javára eldönteni a meccset.
„Elsősorban saját magukat kellett legyőzniük a játékosoknak. A fáradtság volt a legnagyobb ellenfelünk, és csapatom újra bizonyította, hogy a benne dolgozó töretlen hit a fizikai teljesítőképesség határait is képes feszegetni. A szünet után fokozatosan átvettük az irányítást, nem lett volna jogos, ha elveszítjük a bronzmeccset, és szerencsére nem is veszítettük el, mert megint jött a finis, amit már szinte el is várunk magunktól.”
Magyarország - Costa Rica 1-1
A büntetőkkel, és az így megszerzett bronzéremmel kapcsolatban a kapitány elmondta, klasszisok születtek Egyiptomban, akik olyan csapatot alkotnak, amelyre joggal lehetünk büszkék.
Egervári arra a kérdésre, hogy mennyit öregedett az egyenes kieséses szakaszban lejátszott magyar meccseken, azt válaszolta, inkább fiatalodott a hosszabbítások és büntetőpárbajok miatt.
„Emellett a csapat mellett nem lehet összeesni, inkább minket, a stáb tagjait is magával ragadott az a lendület, amit a fiúkban éreztünk. A motivációjukról jobbára maguk gondoskodtak, olyan elszántak voltak, hogy senkit nem kellett külön biztatni.”
Egervári tudja, óriási sikert arattak Egyiptomban, de a saját pályafutása szempontjából nem tesz különbséget a különböző szinteken elért eredmények között. „Az egyik alma, a másik körte, nem lehet összehasonlítani a sikereket. Büszkeséggel tölt el, hogy a válogatott, amit én irányítottam, ilyen sok örömet szerzett a szurkolóknak, de ez a korábbi edzőkön át a mostani stábon keresztül sok mindenkinek köszönhető. Elsősorban persze ennek a csodálatos csapatnak.”
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
