Magyar edzőknek kell hagyni az utánpótlást

Pisont István a vb-bronzérmet szerzett U20-as válogatott másodedzője, a Budapesti Honvéd egykori játékosa jelenleg az U18-as válogatott szakvezetője, és Egervári Sándor külön kérésére került a két évvel idősebbekhez.

„A fizikális felkészítést szinte kiiktattuk, hiszen két hét alatt már nem nagyon lehet felkészíteni egy csapatot egy ilyen jellegű tornára. Kockázatos volt, mert sokan nem játszanak a csapatukban, de fontosabbnak véltük a mentális felkészítést” – mondta Pisont. Legfontosabb volt a csapatból közösséget kialakítani, és egyes meccsekre próbáltak meg nyerő taktikákat kidolgozni.

Pisont január elején került a szövetségbe, így tagja volt a holland Wilco van Buuren irányította szakmai stábnak is, amely az utánpótlásképzésért felelt. Szimpatikus volt neki a holland, de a fiataloknak fontos, hogy az edzőjük érzelmileg át tudja adni, amit akar.

„Fontos, hogy ezek a gyerekek értsék, érezzék, milyen impulzusok, ingerek érik őket. Angolul az érzelmi fokokat nem lehet átadni. Erre csak az olyan nagy edzők képesek, mint Capello, aki olasz létére lehet angol kapitány. Sokat tanultunk Wilcótól, de az utánpótlást meg kell hagyni magyar edzőknek.”

Erre jó példa volt a Honduras elleni vesztes első meccs, a játékosok teljesen maguk alatt voltak, de Egervári elmondta, nem kell elkeseredni, a továbbjutás három meccsen dől el, azután kell csak mérleget vonni.

A keret összeállítása Egervári döntése volt, így került be az egyiptomi csapatba Futács Márkó és Szabó János is, akik korábban még kerettagok sem voltak. „Akik kimaradtak, biztos furcsállták, és a kint lévők között is voltak, akik hiányérzettel tértek haza, de ennek ellenére jól álltak hozzá a közös munkához”.

Pisont szerint a sikerben elévülhetetlenek az akadémiák érdemei. „Ma egy egyszerű edzésen az intenzitás, a gyerekek labdaérintése kevés. Az akadémiákon sportágspecifikusan más képzést kapnak, ami nagyon sokat jelent. Itt minden a futballnak van alárendelve, figyelnek a táplálkozásukra, a pihenésükre is”.

A lemaradás éppen az akadémiák előtti életkorukból van, mert hiába kellően ügyesek, a fizikai, a kondicionális lemaradás így is jelentős. „Még mindig nem jött ki minden, amit az akadémiáknak köszönhetünk”.

A csapatból már most sokan játszanak külföldön, ami Pisont szerint nem mindig tesz jót a játékosnak. „A menedzserek könnyen megbolondítják ezeket a fiatalokat, és a szakma nem mindig örül ennek. Fontos, hogy mindenki képességeinek megfelelő bajnokságba kerüljön, tudjon játszani, ne csak csereként, kiegészítő emberként számoljanak vele. A legjobb edzés a meccs, olyan ingerek edzésen nem érik a játékost”.

Pisont szerint a maiak sok veszélynek vannak kitéve, és nem mindenki tud a pénzével és a rengeteg szabadidejével mit kezdeni. „Ma már megtehetik, hogy mindent alárendelnek a futballnak, de ehhez minden edzésen is a maximumot kell nyújtani. Már nem lehet azt megcsinálni, mint régen, hogy ráérek, van még 10-15 évem a pályán".