A Fulham 131 éve vár a sikerre

131 éves fennállása legnagyobb sikere előtt áll a Fulham FC. Korábban egy FA-kupa döntő, néhány másod- és harmadosztályú bajnoki cím, illetve 2002-ben a Intertotó-kupa sikerre emlékeznek kedvesen a szurkolók. Így Hamburgban, a szerdai EL-döntőben történelmet írhatnak Geráék.

Még komoly élvonalbeli tapasztalatokkal sem rendelkezik a klub, hiszen százharmincegy évéből mindössze 24-et töltött a legjobbak között. 1879-ben, dél-nyugat Londonban Fulham St Andrew's Church Sunday School FC néven alapították a West Kensington anglikán egyház hívői. 1886-ban megnyerték Nyugat-London amatőr kupáját, 1888-ban már Fulham FC-nek hívták a klubot és 1896 óta – kivéve a 2002 és 2004 közötti időszakot, amikor a stadion felújítási munkái miatt a Loftus Roadon játszottak – a Craven Cottage az otthona.

1898. december 12-e az első fontos mérföldkő a klub életében. Ekkor kapták a profi státuszt, csatlakoztak a Southern League-hez, a másodosztályból 1903-ban jutottak fel, 1906-ban és 1907-ben elsők lettek a liga első osztályában.

1907-ben a Futball League tagja lett, a másodosztályban az első meccsét a Hull Cityvel játszotta, amelyen 1-0-ra kikapott, majd néhány nappal később megszületett a történelmi első győzelem, a Derby-t verték ugyanilyen arányban.

A bajnokság végén csak három ponttal lemaradva végeztek az élvonalba jutó Bradford és a Leicester mögött, a negyedik helyen. Ennél jobb helyezést nem sikerült elérni a következő húsz évben, 1928-ban az akkor már huszonkét csapatos bajnokság 21. helyén végeztek, kiestek a harmadosztályba.

Ebben az időszakban az üzletember és politikus, Henry Norris volt a klub elnöke, akinek nagy szerepe van abban, hogy 1905-ben megalakult a helyi rivális, néhány kilométerre északra a Chelsea FC.

Történt ugyanis, hogy Gus Mears üzletember ajánlatot tett Norrisnak, hogy költöztessék odébb a Fulhamet, arra a környékre, ahol most a Stamfod Bridge áll, Mears anyagilag is támogatta volna a csapatot. Norris ebbe nem ment bele, így aztán Mears alapított magának egy sportklubot, a Chelsea-t. Norris egyébként a Fulham mellett kezdetben az Arsenal elnöke is volt.

1932-ben jutott vissza a másodosztályba, 1938. október 8-án pedig minden idők legtöbb nézőjét regisztrálták a Craven Cottage-en. A Millwall elleni találkozón 49 335-en szorongtak a lelátón. A 30-as évektől egészen a hatvanas évekig egyébként 45 ezer volt a hazai meccsek átlag nézőszáma (ennyi volt az akkori stadion befogadóképessége). Szó volt akkoriban egy 80 ezres létesítmény építéséről is, de ez sosem valósult meg.

1949 a következő fontos dátum a klub életében. Megnyerték a másodosztályt és alakulásuk óta először, három szezonon át, a legjobbak között szerepeltek, de a 17. helynél egyszer sem sikerült előbbre jutniuk. 1959-ben visszajutottak, ekkor már 1968-ig játszottak az élvonalban. A Fulham 1908 és 1962 között négyszer jutott el az FA-kupa elődöntőjébe.

Ebben az időszakban játszott a csapatban Graham Leggat, aki 277 meccsen 134 gólt lőtt a klub színeiben, amellyel ötödik az örökranglistán.

A korszak legnagyobb Fulham-egyénisége Johnny Haynes volt, aki 1952 és 1970 között klubrekordnak számító 658 meccsen szerepelt és 158 gólt lőtt. Ő volt az első futballista, aki hetente 100 fontot keresett, a szurkolók Mr. Fulhamnek, a világ egykori legnagyobb zsenije, a brazil Pelé A Meastrónak nevezte.

1962-ben autóbalesetet szenvedett, régi formáját már nem tudta visszanyerni, így az 52-szeres angol válogatott lemaradt a 66-os vb-ről. Halálát is autóbaleset okozta, 2005-ben, Edinburghben, 71 éves korában hunyt el.

Haynes mellett a 1966-os világbajnok George Cohen, valamint Bobby Robson, Rodney Marsh is a hatvanas évek Fulhamjének volt a tagja.

A klub ezután több mint harminc évig a másod és a harmadosztály között ingázott. Mégis 1975-ben története addigi legnagyobb sikerét érte el azzal, hogy Allan Mulleryvel és a legendás Bobby Moore-ral az FA-kupa döntőjébe jutott, ahol azonban 2-0-ra kikapott a West Hamtől. A Fulham (a megismételt meccseket is beleszámítva) rekordnak számító 11 meccset játszott, mire odaért a döntőbe.

Az alacsonyabb osztályok ellenére több nagy név is megfordult a 70-es, 80-as években a Fulhamben. A már említett Bobby Moore (három szezon, 121 meccs) mellett George Best 47-szer játszott a Craven Cottage-on, később Ray Houghton segítette a másodosztályba visszakerülést.

1997-től kezdődik a klub új időszámítása, ekkor vásárolta meg a Fulhamet a milliomos Mohamed Al-Fajed. Az 1995/1996-os évadban még története leggyengébb szezonját produkálta a csapat, 17. lett a 24 csapatos negyedosztályban.

Al-Fajed Ray Wilkinst szerződtette menedzsernek, Kevin Keegant szakmai igazgatónak. Kiadta a jelszót is, öt éven belül Premier League-csapatot akar látni a Craven Cottage-en.

A következő évben a harmadosztályba, 1999-ben pedig a másodikba jutottak fel. Jean Tiganával a kispadon pedig 2001-ben, 33 év után visszakerültek a legjobbak közé. A francia szakember 2003-ig dolgozott a londoni csapatnál, vele érte el a klub első nemzetközi sikerét is. A finn Haka, a görög Aigaleo, a francia Sochaux és az olasz Bologna kiverésével megnyerték az Intertotó-kupát, így indulhattak az UEFA-kupában, ahol két kört mentek. A Hajduk Split és a Dinamo Zagreb kiverése után a Hertha állította meg őket.

2004-ben sikerült a legjobb tízbe kerülni, 2007-ben viszont éppen csak bentmaradt a csapat. Fel is mondtak a 2003 óta dolgozó akkori menedzsernek, Chris Colemannek, Lawrie Sanchez követte, de neki csak egy fél szezon jutott.

Karácsony előtt kieső helyen állt a klub, Al-Fajed pedig Roy Hodgsonban találta meg a megmentőt , aki éppen egy hónappal korábban kapott szerződéshosszabbítást a finn szövetségtől. Az északiak aztán nem gördítettek akadályt a mester távozása elé, aki 2007. december 28-án vette át a Fulham irányítását. A dátum mára szinte történelminek mondható.

Hodgson szabad kezet kapott, gyorsan szerződtette Brede Hangelandot, Leon Andreasent, Eddie Johnsont, Erik Nevlandot és Jari Litmanent. Kölcsönbe érkezett Paul Stalteri és Toni Kallio, illetve sérülésből visszatért Brian McBride és Jimmy Bullard.

A Fulham fantasztikus hajrával – utolsó öt meccsén 12 pontot gyűjtve –, a Readinget és a Birmingham Cityt megelőzve bent maradt a Premier League-ben.

Hodgson megdolgozott a temérdek pénzért: Al-Fajed egymillió fontot ígért, ha bent tartja a csapatot az élvonalban. A siker után az elnök kijelentette, Hodgson addig marad edző, ameddig akar.

Tavaly minden addigi eredményét felülmúlta a Fulham, története legjobb élvonalbeli szereplésével Európa Ligát érő hetedik helyen végzett. A nagy kaland 2009. július 30-án, Vilniusban kezdődött, az ottani siker eredménye is a szerda esti, Atletico Madrid elleni kupadöntő.