Amikor a vesztes is örül

A végeredményt nézve különösebb meglepetés nélkül zárult az Afrika-kupa, az egyik favorit, Nigéria nyerte a tornát. Néhány esélyes hamar elszállt, Elefántcsontpart megint beváltatlan ígéret maradt, míg kisebb országok, mint a Zöld-foki-szigetek vagy Burkina Faso futballtörténelmet írtak.

Nigéria 19 év után nyert újra Afrika-kupát, a győzelem presztízsét jelzi, hogy két üzletember összesen 1,8 millió dolláros prémiumot ajánlott fel a játékosoknak.

Goodluck Jonathan nigériai elnök a győzelemben nemcsak az ország sikerét látja, hanem szerinte reményt is ad Afrikának, hogy egy olyan csapat formálódott, ráadásul nigériai edzővel, amely mindenki számára félelmetes ellenfél lehet. A hazai játékosszövetség pedig azon örvendezett, hogy Keshi kapitány bátran nyúlt a nigériai klubok futballistáihoz is. Azért a csapatot ő sem rájuk építette, csak hatan fértek be a keretébe a hazai bajnokságból.

Nigéria a győzelem mellett a gólkirályi címet is megszerezte, a döntőben sérülés miatt nem játszó Emmanuel Emenike négy góllal lett a legjobb, Wakaso Mubarak is ennyit szerzett, de az Afrikai Futballszövetség döntött a két játékos között. Nem lehetett túl nehéz, Mubarak három gólt büntetőből lőtt. Ez egyértelműen a fejlődést jelzi, tavaly minden további nélkül hét, egyaránt háromgólos játékos kapta meg a gólkirályi címet.

Burkina Faso sem élte meg tragédiaként a döntőbeli vereséget, a második helyre is büszke nyugat-afrikai országban óriási fesztiválokat tartottak mindenütt. A sztárjátékosokat nélkülöző csapatnak már az is óriási siker volt, hogy a tavalyi győztes Zambiával és Nigériával döntetlenezve csoportelsőként jutott a nyolcba, ahol a hosszabbításban a torna játékosává választott Pitroipa fejelte a négy közé Burkina Fasót. Ott egy botrányos bíráskodású meccsen tizenegyesekkel Ghánát is verte, és története során először döntőzött.

A burkinai siker mindenkit meglepett, ahogy a már korábban méltatott és nyolc közé jutó Zöld-foki-szigetek teljesítménye is. A torna csalódását egyértelműen Elefántcsontpart jelentette, a szuperfavorit már a négy közé sem jutott be. Mali és Ghána hozta magát, ahogy tavaly, idén is kétszer megmérkőztek, a csoportban és a harmadik helyért is, és a párharcból újra Mali jött ki jobban. A bronzérmes csapatban Seydou Keita tartotta a lelket, saját pénzéből ajánlott fel prémiumot társainak, ha már a polgárháborúban álló Mali nem tudta garantálni nekik.

A gyep színe és vissszája

Amikor a polgárháború dúlta Líbia helyett Dél-Afrika kapta meg beugróként az Afrika-kupa rendezési jogát, azt lehetett várni, hogy a 2010-es vb-vel már bizonyító ország tökéletes tornát rendez. Nagyobb fennakadások nem is voltak, de közel sem teremtettek ideális körülményeket, sok meccs bántóan üres lelátók előtt zajlott, amit a mindent átható vuvuzelázás sem tudott feledtetni, és némely stadionban botrányos volt a gyep minősége. Amit a dél-afrikai szövetség elnöke cinikus magyarázattal próbált jelentékteleníteni, Issa Hayatou szerint a minőséggel semmi baj, egyszerűen a gyep színe nem volt megfelelő.