Rántás a pórázon vagy látszatspórolás a hoki-vb kormányzati megvétózása?

Az idei divízió I/A jégkorong-világbajnokságon, Ljubljanában már a feljutás bebizonyosodása előtt is az a szóbeszéd járta, hogy siker esetén a Magyar Jégkorongszövetség azonnal megpályázza hivatalosan is az A csoportos viadal, azaz az elit-vb megrendezését. A nemzetközi szövetség (IIHF) Vlagyimir Putyin ukrajnai inváziója miatt elvette Oroszországtól a rendezés jogát a 2023-as tornára, majd közölte, hogy az idei, finnországi vébén jelenti be az új házigazdát.

Mire a története során harmadszor feljutó magyar válogatott hazatért a divízió I/A másnapján, az MJSZ hivatalosan is jelezte szándékát az IIHF felé. A magyar játékosok egytől egyig csillogó szemekkel ábrándoztak és beszéltek arról, hogy urambocsá’ 15 000 hazai szurkoló előtt léphetnének jégre a világ legjobbjai ellen. Ljubljanával közösen kandidáltunk, és akárcsak a 2022-es kézilabda-Eb-n, ezúttal is Budapest adott volna otthont a végjátéknak.

A párhuzam azért is fontos, mert a hokisok már 2011-ben, 2013-ban és 2018-ban is bebizonyították, hogy egy divízió I/A-s tornán kinőtték a Papp László Sportarénát. A kézi-Eb-re aztán mintegy 110 milliárd forintból felépült az MVM Dome, amely egész jól debütált az eseményen, és talán az sem véletlen, hogy Luc Tardif, az IIHF tavaly megválasztott elnöke éppen akkor látogatott Magyarországra, amikor a vadiúj, 20 022 férőhelyes csarnok először vizsgázott. Tardif akkor arról beszélt az Indexnek, hogy szeretne nyitni új piacok felé, a jégkorongot globális sporttá tenné, és nemcsak Ázsiában, hanem Európában is szeretné népszerűsíteni a sportágat. A Bajnokok Ligáját kibővítette, a Hydro Fehérvár AV19 pedig ki is vívta a szereplés jogát azzal, hogy története során először bejutott az osztrák bázisú liga (ICEHL) döntőjébe. Mondani sem kell, hogy ez mennyire sokat számíthat a hazai hokis közegnek, hiszen a kontinens legjobbjai látogatnak majd Magyarországra, a válogatott magja pedig ellenük fejlődhet folyamatosan. Egy A csoportos vb-re aligha kell jobb felkészülés mind sportolói, mind szervezeti szempontból.

Egyetlenegy pályázat érkezett a magyar–szlovén mellett, a finn–lett, ahol Tampere és Riga látta volna vendégül a vébét. Tampere idén, Riga pedig tavaly volt házigazda…

Tulajdonképpen minden jel arra mutatott, hogy itt jó eséllyel 2023. májusban jégkorongfieszta lesz. A válogatott és az elképesztően hűséges, a világ végére is elutazó szurkolók álma valóra vált volna, és az IIHF is megbizonyosodhatott volna arról, hogy Magyarország elsőrangú házigazda, ha világeseményről van szó.

Így volt ez a 2017-es vizes vb-n, a 2020-as futball-Eb-n, a 2022-es kézi-Eb-n és a Giro d’Italia Grande Partenzáján, hogy csak a legnagyobbakat említsük.

Nemsokára jön az újabb vizes világbajnokság, ezúttal fapadosan, most is beugróként, ám extra gyorsasággal (kapkodva?) meghozott döntés végén. Alig pár hónap áll rendelkezésre egy, a hoki-vb-nél jóval nagyobb volumenű rendezvény megszervezésére. Persze az infrastruktúra szinte teljesen adott, de ugyanez megvan a jégkorongnál is. Az MVM-ben persze meg kell oldani a hűtést, de a már fent említett tételhez képest ez olyan apró morzsa lenne, hogy még egy galamb sem hajol le érte.

Arra pedig emlékezhetünk a közelmúltból, hogy az atlétikai vb-ért micsoda harcot vívott a kormány Budapesttel.

A magyar jégkorong történelmet írt volna egy ilyen diplomáciai mérföldkővel, pontosan úgy, ahogy ez megtörtént a már citált sportágak esetében. És bár a hoki is bekerült a látványsportágak közé, élvezhette az azoknak járó kiváltságokat, azért mégiscsak mostohagyerek volt. Amíg labdarúgásban és kézilabdában a földből nőnek ki a komplexumok, addig az új székesfehérvári pálya körüli kálvária, bizonytalanság és késlekedés a négyes metró „fénykorát” idézi. Egészen nevetséges, hogy a Volán ősztől nem játszhat a saját otthonában a Bajnokok Ligájában. Hiába utánozhatatlan az Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnok atmoszférája, annyira elavult, hogy a nemzetközi sztenderdeknek már rég nem felel meg.

A hazai hokiakadémiák taokeretének drasztikus visszavágása már elkezdődött, és bár lehet, hogy ez nem sportágspecifikus történet, az üzenet egyértelmű: 

Az A csoportos kandidálástól megtagadott kormányzati garancia pedig alighanem ugyanebbe a kalapba tartozik.

Ez lehet az egyik magyarázat, a másik pedig természetesen a politika. Nem kell konteóhívőnek lenni ahhoz, hogy valaki belássa: a jelenlegi, pattanásig feszült helyzetben minden döntésnek és szerepvállalásnak van politikai dimenziója. Ezt támaszthatja alá a pályázat visszavonásának időzítése: Gord Miller, a kanadai TSN csatorna és gyakorlatilag a világ első számú jégkorong-kommentátora arról írt Helsinkiből (ahol jelenleg is zajlik a vb, és ahol a jövő évi rendező kilétéről döntenek), hogy a huszárvágást akkor hajtotta végre a magyar kormány, amikor elindult a belső körös szóbeszéd, miszerint az IIHF jövőre sem engedi elindulni az orosz és a belorusz válogatottat.

A nemzetközi szövetség márciusban annyit közölt, hogy elveszi a rendezési jogokat mindenféle tornát illetően 2023-ig, a részvételi felfüggesztésről azonban csak annyit nyilatkozott, hogy 2022-ben biztos a tiltás, azon túl pedig határozatlan ideig érvényes a szankció. De most, hogy ennek a konkretizálása is elkezdett körvonalazódni, megváltozhatott a helyzet. Az utóbbi években oroszbarát politikát folytató magyar kormány orosz rendezést vett volna át, de amikor már nélkülük kell vendégül látni a sportág krémjét, az már kicsit más fényt vet a dologra.

Vlagyimir Putyin számára vitathatatlan szívügy a jégkorong, hasonló módon, mint Orbán Viktornak a futball. Más kérdés, hogy Oroszország a sportág nagyhatalma, nem csak valami felfoghatatlanul drága hóbortja az ország első emberének, Putyin előretolt helyőrsége és hangos szószólója pedig Washington egyik legnépszerűbb embere.

És ne legyen kétségünk afelől, hogy az IIHF-nek szemmel látható anyagi kiesést okoz az oroszok távolléte, hiszen egy orosz–kanadai, orosz–amerikai, orosz–finn vagy orosz–svéd rangadó bármilyen tornán csemege.

Putyin így válaszol a szövetségnek: ha van büntetés, vissza kell vágni, így pedig a globalizációs törekvéseken egy kis csorbát tud ejteni. Orbán pedig ezt végrehajtja.

A finn, lett, cseh vagy szlovák szurkolótábort ismerve nem lett volna gond a hangulattal Budapesten, és az ilyen rendezvényeknél állandóan hangoztatott sablon (majd hű de fellendíti a turizmust, meg micsoda országimázs-javító hatása lesz) itt is megvalósult volna, de természetesen a magyar tábor lett volna az, amely legalább hét alkalommal telt házat és csodálatos légkört varázsolt volna akár a Sportarénába, akár a Dome-ba. Ez az akció az ő cserben hagyásuk. A sportági szereplőket, különösképpen a válogatottat pedig egyenesen szembeköpte a kormány döntése, arról nem is beszélve, hogy úgyszintén unalomig ismételt „jaj de jót tesz majd egy hazai világverseny az utánpótlásnak és a fejlődésnek” szlogen totálisan el lett felejtve. Márpedig ha ez annyira fontos lenne, akkor tényezőként vették volna számításba. De látni kell: 

És igen, az országnak vannak ennél jóval égetőbb problémái, nem egy, nem kettő. Ezt a húzást viszont kevesen értik, és kevésbé észszerű, mint egy vizes vb pánikszerű megmentése. A nagyobb képet tekintve vihar a biliben, ugyanakkor vagy egy sokadik látszatintézkedésről van szó a spórolás jegyében (mintha Mickey egeres ragtapaszt tennénk egy lőtt sebre), vagy egy újabb rántás a pórázon. Bár azt nehéz elképzelni, hogy egy jégkorong-világbajnokság megrendezése miatt maradna gáz nélkül az ország.

(Borítókép: A magyar jégkorong-válogatott fogadalomtétele a 2018-as budapesti divízió I/A világbajnokságon. Fotó: Szirtesi László/Getty Images.)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!