Viszi vagy hozza az aranyat a szembeszél?

A háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltán a kajaknégyes célba érkezése után érdekesen nyilatkozott a szegedi vb-n: „A hátszél és a szembeszél olyan, mint a Forma-1-ben a vizes pálya és száraz pálya közti különbség.” Edzője, Sári Nándor is a hátszéllel magyarázta a hetedik helyet.

A hátszélben és a szembeszélben elért időeredmények között ezer méteren általában tíz másodperc a különbség, szembeszélben értelemszerűen hosszabb a pálya. Minden kajakosnak van kedvenc széliránya, de a hátszélre hivatkozni olcsó kifogás, hiszen az edzéseken az egyik irány szembeszeles, a másik - visszafelé - nyilvánvalóan hátszeles, és rengetegszer edzenek így a versenyzők, pontosan tudják, mit kell tenniük. A győztes többnyire nem is szokott a szélre panaszkodni.

„Nincs jelentősége, ne fogjunk erre semmit, a szél mindenkinek ugyanúgy fúj, igaz, vannak kevésbé szeles pályák, de nem ezen múlik” – jelentette ki Storcz Botond szövetségi kapitány. A Forma-1-ben vizes pályán is menni kell, bár természetesen vannak olyanok, akik esőben jobban tudnak. „Levegőt venni nehezebb hátszélben, ellenszélben sokkal jobb, mert nincs vákuumhatás. Ezt futásnál is lehet érezni”.

Kozák Danutának is teljesen mindegy, milyen szél van, inkább a rontott rajtot okolta, hogy a német Reinhardtot már nem tudta utolérni, és ezüsttel kellett beérnie 500-on.

„Olyan a hátszél, mintha lejtőn mennél. Hátszélben a lapátot sem szabad magasra emelni, mert belekap a szél, kisebb mozdulatokkal gyorsabb a haladás, mint nagyobb csapásszámmal. Az olimpiai döntőnkre úgy készültünk, hogy hátszeles pálya lesz. Tízből kilencszer az is volt, arra volt felépítve a taktikánk, aztán amikor beálltunk a rajthoz, éreztük: szembeszél van. Már ez összezavart bennünket. A jóisten nem akarta, hogy aznap nyerjünk Athénban” – mondta Szabó Szilvia a 2004-es ezüstérmes női négyes tagja. Úgy gondolja, a magyarok azért inkább szembeszélmenők, mert az állóképességük kiváló, az edzéseken irtózatos terhelést kapnak, így nem fáradnak el a hajrára.

Baráth Etele a pszichés oldalról közelített. „Annak igen komoly a jelentősége, ki miben hisz. Biztosan többletet adhat valakinek, ha tudja, hogy szembeszélben jobb. Ugyanígy az ellenkezőleg is elsülhet az egész: ha valaki tudja, hogy hátszélben rosszabb, a kedvét is elveszítheti."

„Kolonics György a sydneyi döntőben szinte el tudott suhanni a szél alatt, olyan mélyen volt a súlypontja, ezért is nyerte meg az egyénit. A nagytestű Pulaiék viszont egy viharhajóval versenyeztek, nekik azért volt szerencséjük, mert jobban bírták a hullámokat.”

„A nálunk sokkal gazdagabb németek különös hangsúlyt fektetnek erre a kérdésre, van például egy ellenáramlási tanmedencéjük is, és folyamatosan számítógéppel nézik, milyen lapátot, milyen hajót kell a nagyobb, illetve a kisebb szélben használni. Hoff például háromfajta hajótípussal, háromfajta lapáttal utazik el egy versenyre, hogy a helyszínen válassza ki a legmegfelelőbbet, és hogy tudjon váltani. Fontos kérdés ez, nem szabad elbagatellizálni, mondom ezt úgy, hogy nagyon nem értek hozzá” – hangzott az elnök álláspontja.

Baráth is rendkívül fontosnak tartja, hogy a legjobb rajtberendezéseket vásárolják meg az olimpia előtt, 30 millió forintba kerülne, hogy telepítsenek egy sort Szolnokra. „Nem szabad előnyt adnunk a riválisoknak azzal, hogy az olimpia előtt mi a gyengébbet használjuk. De nemcsak magát az első csapásokat kell gyakorolni, hanem a hajó megindítását, mert fizikailag az a legnehezebb. Molnár Péter például tökéletesen elkapta az ütemet, az ötödik húzásnál azonban már nem volt az élen, mert akkor megindult a mezőny, és hihetetlen lett a tempó. A magyarok nem rajtolnak rosszul, de pszichésen is fontos egy sokszor gyakorolt indulás. Az úszókhoz hasonlóan mi is sokat teszünk majd azért, hogy még jobbak legyünk.”