Újra sorsdöntő meccs előtt kézilabdázóink

Felemás a sorsdöntő meccsek mérlege a magyar férfi kézilabda-válogatottnál. A legutóbbi emlékeink jók, a világbajnokságon a fontos meccsekre odatette magát a csapat, és még ennél is fontosabb, hogy egy évvel ezelőtt Bosznia-Hercegovina ellen idegenben harcolta ki a vb-szereplést. Az akkor még Skaliczki László vezette csapat sovány előnnyel utazott Boszniába, ahol botrányos mérkőzésen győzni tudott.

Hajdu János szövetségi kapitánynak azonban nem jönnek össze az utolsó meccsek, a magyar válogatott egy Európa-bajnokságról és egy világbajnokságról maradt le a szakember irányításával elbukott playoffmeccsek után (Norvégiával, illetve Svájccal szemben). Szlovákiában az ausztriai Eb a tét, nagyon fontos lenne, hogy az olimpiát kihagyó, de a vb-n kiválóan szereplő csapat ott legyen 2010-ben.

Hajdu elmondta, játékosai fizikailag nincsenek jó állapotban, a szezon végére mindenki fáradt, de bízik benne, hogy a jó szellemű társaság összekapja magát, és legalább olyan jól fog játszani vasárnap Galgócon, mint Zadarban, ahol kis híján pontot szerzett a világbajnoki ezüstérmes horvátoktól.

A magyar válogatott általában akkor játszik meggyőzően, ha összeáll a védekezése, és a kapusteljesítmény is rendben van. Erre a legjobbak ellen is képes a csapat, a nagy kérdés inkább az, hogy erővel hogy bírja a mindent eldöntő meccset a kezdőcsapat, mert a cserejátékosok a nyári selejtezőkben egyelőre nem hozzák, amit a kapitány vár tőlük.

Nagy Lászlóra és Ilyés Ferencre, a két kezdő átlövőre nagyon komoly feladat vár védekezésben és támadásban egyaránt, az ő teljesítményük dönthet siker és kudarc között, de az Eklemovics Nikolát nélkülöző keretben Császár Gábornak is meg kell közelítenie a vb-n mutatott formáját, mert jelenleg ő az egyetlen világszínvonalú irányítója Hajdu Jánosnak. Császár Horvátországban egy félidőn keresztül már zseniálisan játszott, ezt kellene folytatnia Szlovákia ellen.

Az egykori újvárosi irányító jó teljesítményében minden bizonnyal szerepe volt annak is, hogy Zadarban a szünet után ex-csapattársának, Zubai Szabolcsnak osztotta a labdákat, a beálló pedig szép gólokat szerzett a passzaiból. A beálló kérdése egyébként is kulcsfontosságú, Gál Gyula hiányában szűkösek a lehetőségek: Schuch Timuszin kiváló védőjátékos (akár több poszton is), de támadásban kevés veszélyt jelent, Zubai pedig a legtechnikásabb magyar beálló, de fizikai adottságai miatt nehéz megtalálni egy hatos falat védekező ellenfél szorításában.

A kapitány újra behívta a veterán Rosta Miklóst, a szlovákok masszív hatos falában nagyobb eséllyel küzdhet, vagy alakíthat ki zárásokkal lövőhelyzetet az átlövőknek, mint Zubai, akitől viszont a gólokat várhatnánk nagyobb eséllyel. Gál nagyon fog hiányozni.

Szélsőinkre és kapusainkra nem lehet panasz, az ő játékkapcsolatuk a magyar válogatott egyik legnagyobb fegyvere: a jó védekezés utáni lerohanások könnyű gólokat eredményezhetnek, ezzel a fegyverrel topcsapatokat is vert már meg Magyarország. Szlovákia nem topcsapat, de amit tudnak, azt nagyon jól csinálják, ezt bizonyítja az is, hogy legutóbbi két meccsünkön fölénybe kerültünk, de egy-egy rosszabb periódust kihasználva a szlovákok mindig visszajöttek.

Ezeket a rossz periódusokat kell kiküszöbölni, ebben pedig a játékosok forgatásának lesz kulcsszerepe. Ha a fáradó első sort váltó cserék jó teljesítményt nyújtanak, Magyarország Szlovákiában is győzni fog, egyszerűen azért, mert jobb csapat ellenfelénél. Vasárnap ismét money time, ha akként is tekintünk rá, és a Boszniában látott akarattal játszik a magyar válogatott Galgócon, nem marad el az eredmény.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!