Fél év alatt borult a magyar kézilabdasport

A 2009-es év felénél úgy tűnt, a magyar kézilabdasport aranynapjait éli. A férfiválogatott az év elején 6. volt a világbajnokságon, Nagy László olyan világklasszis játékot mutatott, amit régóta vártak tőle a magyar szurkolók.

A Bajnokok Ligájában az MKB Veszprémet a legjobb nyolc között a későbbi győztes Ciudad Real állította meg, a Győri ETO döntőt játszott a nőknél, amit egy hajszállal bukott csak el. Nyáron mind a férfiak, mind a nők biztosították részvételüket a következő világeseményen, de ez már nem ment zökkenőmentesen.

Úgy tűnt, minden rendben van, de a Szlovákia elleni hazai Eb-selejtezős vereséggel kellemetlen események sora kezdődött. Az Eb-re végül kijutottunk, de eközben olyan helyzet állt elő, amire nehéz az év végi, 2010 eleji világversenyeket alapozni, ráadásul rövid ideig sem a férfi, sem a női válogatottnak nem volt kapitánya.

Mi lesz Nagy Lászlóval?

A férfiválogatottnál lejárt Hajdu János megbízatása, a szövetség beugró szakembere a vb-6. csapatot kivezette az Eb-re, majd átadta a helyét a mögötte másodedzőként már a válogatott stábjához tartozó Csoknyai Istvánnak. A mindenki foglalkoztató kérdés azonban nem a kapitány, hanem a jobbátlövő személye volt, hiszen Nagy László kijelentette, a spanyolok kedvező ajánlattal keresték meg.

Nagy László távozásának - ez a Pannon-kupán is kiderült - beláthatatlan következményei lennének, ráadásul a barcelonai klasszis mögötti tartalék, Mocsai Tamás is lemondta a válogatottságot. A Lemgo játékosának valószínűleg az nem tetszett, hogy Nagy távollétében sem ő az első számú jobb kettes, hanem a gyenge formában kézilabdázó, túlsúlyos Krivokapics Milorad.

A Pannon-kupán egy nagyon gyenge magyar válogatottat láthatott a közönség, amely nem a továbbjutás esélyese igen nehéz Eb-csoportjában. Klubszinten sem mennek jól a dolgok: a Pick Szeged könnyen elképzelhető, hogy az első csoportkör után búcsúzik a BL-ből, a Veszprém szinte biztosan továbbjut, de kidőlő kulcsjátékosai, és a formák ingadozása miatt szintén nem hasonlít tavalyi önmagára.

„Nagy László kérdését nem tudjuk megkerülni, a Pannon-kupán is látszott, hogy nagyon hiányzik. Ha úgy dönt, hogy nem jön, akkor nélküle kell helytállnunk, ami nyilvánvalóan sokkal nehezebb feladat lesz, de a magyar válogatottban bőven van még tartalék” – mondta Sinka László, a kézilabda szövetség elnöke.

A kapitány elmondta, a csapat összeállítása a szövetségi kapitány feladata, ezért nem szeretne beleszólni, hogy kiket válogat be Csoknyai István. „Egy nagyon jó világbajnokságon vagyunk túl, most nagyon magasan áll a csapat ázsiója, ezért a szurkolók is sokat várnak a csapattól. Egyelőre magunk sem tudjuk, milyen válogatottal megyünk az Eb-re, de minden bizonnyal erősebbel, mint amit a Pannon-kupán láttunk.”

Az elnök nem aggódik amiatt, hogy a legutóbbi igazán tehetséges korosztály egyelőre nem követi újabb. „A mostani generációban kevesebb a kiugróan tehetséges játékos, de azért a mostaniak között is vannak, akik megállják majd a helyüket a legjobbak között is. A nőknél ebből a szempontból jobb a helyzet, de nincs okunk kétségbeesésre a férfiaknál sem, hiszen többen már most légióskodnak a tehetségek közül.”

Görbicz, Pálinger és Hornyák is kiesett

A női válogatott élére a férfiakhoz hasonlóan szintén a korábbi segédedzőt, Mátéfi Esztert nevezték ki, akinek Csoknyaihoz hasonlóan nem sikerült jól a bemutatkozása. A Világkupának nincs komoly jelentősége, de arra azért nem volt felkészülve a közvélemény, hogy a csapat a magyar kézilabdázás történetének legdurvább vereségét szenvedi el, még akkor sem, ha Norvégia valóban kiemelkedik a mezőnyből.

A női válogatott munkáját a kulcsemberek sérülései is hátráltatják, Görbicz Anita súlyos térdsérülése miatt nem lép pályára a decemberi világbajnokságon, és lemondta a részvételt a fáradtságra panaszkodó Pálinger Katalin is, és a tanulmányai miatt pihenőt kérő Hornyák Ágnes. A három BL-döntős győrinek lehet, hogy bőven lesz ideje idén pihenni idén, hiszen az ETO a kiesés szélén áll a sorozat első csoportkörében.

A válogatottban sok ígéretes fiatal mellett egyedül Vérten Orsolya képvisel világszínvonalat, a győri csapattársak kiesésével tovább gyengült az egyébként sem világverő csapat, amely többé-kevésbé kényszerből már megkezdte a generációváltást. Akármilyen tehetséges is a Kovacsics, Szucsánszki, Sopronyi, Zácsik fémjelezte csapat, a legjobbakkal még nem állják a versenyt.

„A női válogatottal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a junior csapatunk Eb-ezüstérmes lett, és már a mostani felnőtt válogatottban több fiatal kap egyre nagyobb szerepet" – mondta Sinka, hozzátette, a szövetség által életre hívott rendszerben 10 ezernél is több fiatal kézilabdázik, így a hátország a következő időszakra adottnak tekinthető.

„A ciklikusság megvan, jobb és rosszabb időszakok követik egymást, tavaly gyönyörű olimpiát produkáltak a lányok, de az év végén az Eb nem sikerült jól, tehát most újra egy sikeres tornának kell következnie” – mondta az olimpiai 4., majd Eb-8. helyről a szövetség vezetője.

„A vb-csoportban ragadás nagyon komoly csalódás lenne, az mindenkor elvárható egy magyar női kézilabda-válogatottól, hogy a legjobb 12 közé jusson. A Világkupából is emlékezzünk inkább arra, hogylegyőztük Franciaországot, a norvégok elleni vereséget tekintsük kisiklásnak, nem hiszem, hogy még egyszer egy leblokkolna az egész csapat, mint azon a meccsen.”

„Generációváltáson esünk át, ahogy az összes nagy kézilabdás nemzet, és ennek megvannak a hátulütői. Nem lehet minden vb-re azt mondani, hogy csapatot építünk, de most lehetséges, hogy a következő időszakban szerényebb eredményeket érnek el válogatottjaink, de mind a férfi, mind a női csapatainknál vannak tartalékaink, akik biztosítják majd, hogy Magyarország a közvetlen élvonal tagja maradjon.”