A kiscsapatokat szokták 9 góllal megverni

A magyar válogatottól a franciák elleni teljesítmény után jogosan várták a Bécsújhelyre utazó szurkolók, hogy szoros, jó meccset játszik Spanyolországgal, ebből azonban semmi nem valósult meg. A játékosok nem fáradtnak, inkább enerváltnak tűntek a mérkőzés első percétől kezdve, így a semmi különöset nem mutató spanyolok (a mérkőzés elején ellenfelünk is bőven követett el hibákat) könnyedén léptek el.

A magyarok képtelenek voltak sebességet váltani, a spanyolok viszont belemelegedtek, elsősorban védekezésben nyújtottak kiemelkedőt. Támadásban nem volt nehéz dolguk, a fásult magyar fal bőven hibázott annyit, hogy a kapusoknak ne legyen esélyük hárítani: sem az átlövéseket, sem a beállót nem tudtuk tartani, megmagyarázhatatlan volt, hogy a franciák ellen jól záró védelemmel mi történt 24 óra alatt.

Csoknyai a védekezés határozatlansága mellett kiemelte kapusai gyenge teljesítményét. Igaz, hogy Puljezevics Nenad semmit nem fogott, és a jól kezdő Fazekas Nándor kapuját is szétlőtték később, de mindketten gyakran kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, tiszta átlövéseket, ziccereket kellett volna védeniük. Az egykor a világ egyik legjobb belső védőjének számító kapitány hiába instruálta folyamatosan a játékosait a vonal mellől, a védekezés az egész meccsen értékelhetetlen maradt.

Az egyetlen olyan játékos, aki a téthez méltó elszántsággal lépett pályára, Gulyás Péter volt. Az ő góljaival a második játékrészben feljött ötre a csapat, de hiába volt még 20 perc, nem akadtak társai, akikkel sikerült volna elhitetnie, hogy meg lehet verni Spanyolországot. Így persze nem is lehetett, a spanyolok időt kértek, és gyorsan visszaállították a különbséget, innentől nem maradt nyitott kérdés.

Kilenc góllal a torna esélyesei szokták megverni a kiscsapatokat, és bár a spanyolokat az eddig látottak alapján nevezhetjük az Eb egyik esélyesének, a Franciaország ellen nagyot játszó magyarok eddig nem tűntek kiscsapatnak. Közben a franciák nagyon megizzadtak a csehekkel is (nehezen, 1 góllal nyertek), előfordulhat, hogy a tornát igen rossz formában kezdő sztárcsapat elleni kiváló helytállás miatt kicsit túlértékeltük a magyarok teljesítményét.

A Spanyolországtól elszenvedett vereségre akkor sincs magyarázat. Jól játszó, erős csapattól kapott ki Magyarország, és el kell fogadnunk, hogy nem lehet mindig ugyanolyan jól játszani, arra azonban nincs mentség, hogy egy középdöntőbe vágyó csapat 20 perccel a lefújás előtt feladjon egy meccset. Az ütés azért fájó különösen, mert a pihenőnap ellenére biztosan benne maradt a játékosokban, miközben a csehek a franciák elleni helytállás lendületével készülhetnek a mindent eldöntő csoportmeccsre.

A magyar válogatott két meccsén megmutatta, hogy a legjobbakkal is versenyben tud lenni, ugyanakkor képes vállalhatatlan teljesítményre is. Csehországot egyetlen pillanatra sem kezelhetjük le, a spanyolok elleni meccset Csoknyainak ki kell vernie a játékosok fejéből, különben hiába az első játéknap parádés teljesítménye, a magyar válogatott a csoportkör után hazautazik.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!