Nincs helyünk a kézi-Eb középdöntőjében

A középdöntőért pályára lépő magyar válogatott az első percek ideges játékából még jobban jött ki, Laluska Balázs két góljával vezetett, de a 7. percben már Csehországnál volt az előny.

Mindkét kapus jól védett, Fazekas Nándor és Martin Galia közül utóbbi előtt állt előbb össze a fal. A magyar kapu előtt Zubai Szabolcs hiába fogta követő emberfogással Filip Jichát, az átlövő így is megtalálta a rést a magyar védekezésen. Nem is volt nehéz dolga.

A magyar játék a spanyolok elleni meccset idézte, a cseh kapu előtt fogalmatlanul járatták a labdát a játékosok. Csoknyai István már a tizedik percben leszedte a játékát ismét nem találó Eklemovics Nikolát, majd néhány perccel később a már három elrontott lövésnél tartó Ilyés Ferencet. A cseh támadások sem voltak ellenállhatatlanok, de csak Fazekas védéseinek volt köszönhető, hogy nem került már az első negyedóra után komoly hátrányba a csapat.

A két magyar középső védő feltűnően szabálytalanul játszott, a szünetig háromszor kerültünk erről a posztról emberhátrányba. Így azonos létszámnál hiába nem játszott alárendelt szerepet a magyar csapat, előnyben nagyon pontosak voltak a csehek, és már a 23. percben elhúztak öt góllal. Fazekastól már nem jöttek a védések, Galia viszont továbbra is parádézott, a gyenge magyar támadásokat lezáró lövéseket könnyedén nyelte le.

A szünet előtti hét percben összeszedte magát a magyar válogatott, a csehek pedig megmutatták, hogy messze nem verhetetlenek: Császár Gábor és Katzirz Dávid gólerős játékával összejött az egyenlítés. A játék továbbra sem volt ellenállhatatlan, de az első félidő végére sikerült eltűntetni a jelentős hátrányt (13-14). A feltámadás azonban eddig tartott, a második félidő elején Csehország négy perc alatt négy gólt lőve visszaállította a különbséget.

Galia halmozta a bravúrokat, Jicha tarthatatlan volt, a szélről pedig Jan Filip lőtte szét a magyar kaput. Császár góljaival legalább annyit sikerült megakadályozni, hogy a csehek a szünet után eldöntsék a meccset, de közelebb kerülnünk a kritikán aluli védekezés miatt nem sikerült. A támadásokban nem volt ötlet, jobbára annyi történt, hogy néhány keresztpassz után vagy Katzirz, vagy Császár elvállalt egy lövést, de látszott, a győzelemhez ennél sokkal több kell.

A 44. percben újra sikerült 3 gólra feljönnünk, de Laluskát újra kiállították, a kétperces büntetésből pedig mínusz hárommal jöttünk ki - ez a hátrány a mérkőzés végéig már nem lett kisebb. Még rengeteg idő volt hátra, de a magyarokban nem volt benne egy feltámadás. Ezúttal nem a küzdőszellemmel volt gond, akartak a játékosok, de Ilyés 9/0-t lőtt, jobbátlövőből semmi veszélyt nem jelentettünk, a beállókhoz és a szélsőkhöz pedig szinte egyáltalán nem jutott el labda.

Az esély végig ott lógott a levegőben, a bírók sem voltak ellenünk, de annyira fogalmatlanul kézilabdázott a magyar csapat, hogy nem is érdemelte volna meg a középdöntőt. Csehország végül hét góllal, teljesen megérdemelten győzte le Magyarországot, amely nem bírta el, hogy a teljes kezdősora vállalhatatlan teljesítményt nyújt egy élet-halál meccsen.

Martin Liptak, a cseh válogatott szövetségi kapitánya: "A spanyolok elleni súlyos vereség után fel tudtunk állni, már a franciák ellen bizonyítottuk, tudunk jól játszani. Most, a magyarok elleni ki-ki meccsen pedig keményen harcoltunk. Támadásban, kapusteljesítményben és védekezésben is jobbak voltunk az amúgy jó játékosokból álló magyar csapatnál."  

Sinka László, a magyar szövetség elnöke - az európai szövetség (EHF) tagjaként a linzi csoportban megfigyelő - döbbenten áll a történtek előtt: "Az extra kezdés után nem szabadna így szétesnie a magyar válogatottnak. Alaposan ki kell elemezni, mi történt, de ezzel természetesen megvárjuk a szövetségi kapitány beszámolóját. Méltatlan volt a szereplés a válogatotthoz, és itt nem csak a vereségekre, hanem a mutatott játékra gondolok."    

A kapitány szerződése elvileg a 2012-es londoni olimpiáig szól, ám addig minden év júliusában bármelyik fél - a szakember, illetve a szövetség - következmények nélkül felbonthatja.