Kitoltak, elnyomtak minket a veszprémiek

Az MKB Veszprém balkezes átlövő nélkül – Marko Vujin még október végén sérült meg - nyerte az idei öt Bajnokok Ligája meccsét. Előfordult, hogy elsőrangú támadójátékával nyert, de a román Constanta ellen a szilárd és masszív védekezés jelentette a sikert.

A román bajnokot 23 gólon sikerült tartania a spanyol Valladolidnak is, de a francia Montpellier-nek például 37-et lőtt hazai pályán. A hazaiak alighanem feltérképezték, ha rohanni akarnak, abban partner lesz a Veszprém is, legutóbbi idegenbeli meccsét is így nyerte a lengyel Kielcében, ezért inkább lassították a játékot, amennyire erejükből tellett, 27-23-ra kaptak így ki.

„Lehetett volna kicsivel több szerencsénk, és akkor még szorosabb lett volna. A végére elfáradtunk, sokat kivett belőlünk az, hogy kétszer is kettős emberhátrányban játszottunk” – mondta a Constanta magyar légiósa, az egy gólig jutó Schuch Timuzsin, aki veszprémi nevelés, és könnyen előfordulhat, hogy hamarosan vissza is tér nevelőegyesületébe.

„Egy percig sem izgultam, a második félidőben sem. Egyszerűen nem éreztem a románokban, hogy át tudják venni a vezetést, és nekünk kell utánuk menni” – mondta Gulyás Péter, akinek egy félidő is elég volt ahhoz, hogy négy gólt lőjön. Önmagával ennek ellenére nem volt elégedett, mert kétszer is hibázott, és ugyan befutásaival zavarba hozta a román falat, még egy gólt szeretett volna. Így is negyedmagával ő lett a mieink legeredményesebb embere.

Egy másik négygólos, Iváncsik Gergő úgy gondolta, az utolsó tíz percre maradt a döntés, akkor jól koncentráltak, és a románok akkor már nem tudták velük tartani a lépést. Kézilabdásoknál közhely, hogy az utolsó tíz percben új mérkőzés kezdődik, akkor még fokozni tudta a tempót a magyar csapat.

„Pontosan az történt, amire számítottunk, keményen kellett küzdenünk, ütközni, harcolni minden egyes labdáért. Az elején, a két indításnál úgy látszott, könnyebb meccs lehet, de ez a látszat nem tartott sokáig” – jelentette ki Iváncsik Tamás.

„Sok kiállítást szedtem össze az elmúlt meccseken, most vigyáznom kellett, szerencsére egyszer sem küldtek ki. Kemény voltam, de nem durva, és igyekeztem látványosan nem szabálytalankodni” – értékelt az orosz Jevgenyij Lusnyikov.

„Minden meccsen játszunk egy kicsit Marianért, most sem volt másként. Vannak érzelmek bennünk akkor is, ha nem Romániában, az ő szülőhazájában játszunk. Itt persze különleges volt az atmoszféra, a kezdődobást az édesapja, Petre végezte el, és a két szurkolótábor egyaránt halott társunkat éltette. A nehéz helyzetekben talán ő segített ezúttal is” – értékelt az ugyancsak négygólos Zsarko Sesum.

„Csodálatos közönség előtt egy nagyon nehéz meccset nyertünk meg. Jól szervezett, jól összerakott védelemmel találkoztunk, szélesen támadták a falunkat, de megoldottuk a feladatot. Komoly, kemény test-test elleni játékot láthattunk, jó hírverése volt a férfias kézilabdának. Volt válaszunk, jól reagáltunk az ellenfél lépéseire. A német játékvezetők a kemény játékot engedték, az alattomosságot, az ütéseket ugyanakkor azonnal megtorolták. Egyik csapat sem élvezett előnyt” – reagált Mocsai Lajos arra is, hogy esetleg a játékvezetők sújtották volna a románokat.

A magyar szakvezető nem foglalkozott azzal, hogy kollégája, Zoran Kurtes többször felé nézett, mintha provokálni szeretné, kommentálta az ítéleteket. A román kispad egyébként is nagyon élt, hiszen Ali Nurhan elnök az időkéréseknél a pályára szaladt, valamint többször mutatóujját fenntartva észrevehető, egyértelmű kézjelekkel fenyegette a német játékvezetőket, egyszer például ő cserélt, nem az edző.

A meccs előtt a veszprémi szerb légióval békésen beszélgető Kurtes a sajtótájékoztatóra nem jött el, segítőjét küldte inkább. Eden Hairi arról beszélt, hogy a két középső védő megállította támadásaikat, kitolta az átlövőket a kilencesen túlra, és nem volt esélyük a gólszerzésre. Megállapította, Pericsnek védenie sem kellett sokáig, olyan jól mozgott előtte a fal, ha meg is találták a rést, a kapu mellé ment a labda.

Mocsai ehhez annyit tett hozzá, a világ hat legjobban védekező csapatában benne van az övé (szegedi kollégája, Dragan Djukics azt mondta legutóbb, az MKB a Ciudad Real mögött a második).

„Kétszer három percet leszámítva azt hiszem, jók voltunk. Akkor nem voltunk gördülékenyek, nem volt meg a támadásaink sebessége. Jól felkészültünk, jó érzés volt látni, hogy megtaláltuk az ellenfél gyenge pontjait, indításból talán ha három gólt kaptunk, pedig általában tízet szoktak dobni. Emiatt is jó együtt dolgozni ezzel a csapattal, ezért szeretem őket. A csapat képes több arcát is mutatni, az előző mérkőzéseken mindig másban emelkedett riválisa fölé. Ezúttal a védekezés működött kiválóan.”

A lefutottnak tűnő visszavágó jövő szombaton 17.15-kor lesz, ha a Veszprém továbbjut, a negyeddöntőben is kedvezményezett, azaz hazai pályán játszhatja majd a második meccset, és a következő körben sem sorsolhatnak hozzá másik csoportelsőt (THW Kiel, Ciudad Real, Montpellier). Jöhet viszont az első meccsek után jobban álló Barcelona, Hamburg, az orosz Medvegyi valamint a csoportból jól ismert Löwen. Sem Lusnyikov, sem Perez nem riadna vissza, ha a Barcelona lenne az ellenfél.