Vékony állomány is sikeres, ha megfeszül

A 2009-es kézilabda-világbajnokság hatodik helye után idén egyet ugyan rontottunk, de amellett, hogy ez olimpiai kvalifikációs hely, az állandóságot képviseltük a mezőnyben, mert nem kis mozgás volt, a svédek és a spanyolok elődöntőbe jutottak, a lengyelek és a németek visszaestek, Izland újra előkerült, mi pedig a helyünkön maradtunk.

Ha nincs az utazási mizéria, és bevállaljuk, hogy eggyel többször alszik a helyszínen a csapat, talán Izland is meg lehetett volna az első meccsen, és akkor ugyanott vagyunk, ahol két éve, a nem kvalifikációs évben, ami értelemszerűen könnyebb.

Sokszor elhangzott a kapitánytól és a játékosoktól, ilyen összetartó és egymásért küzdő közösségben élmény lenni, játszani, egyszersmind ez is a siker titka, a négy évvel ezelőttihez képest ebben vagyunk erősebbek.

A nyilatkozatok egy kérdést mindenképp felvetnek: ha ilyen egyszerű, akkor korábban, miért nem volt meg az összhang, illetve: ki vagy mi miatt van most meg?

Az egység, a szellemiség fontosságát akkor láttuk igazán, amikor a lengyeleknél, németeknél megbomlott valami, nem ugyanabba az irányba húztak a játékosok, meg is lett az eredménye.

A kapitány pedagógiai szerepét feltétlen ki kell emelni, de azt is, hogy Mocsait feltétel nélkül elfogadják a játékosok, ismerik kivéletes életútját, és szakmai felkészültsége elvitathatatlan. Ehhez még jön a szuggesztivitása, a felelősségvállalás, a hazaszeretet állandó kiemelése.

Ezen a vb-n kiderült, hogy csapatformáló ereje rövid távon is kiemelkedő. A legutóbbi Eb-n a gyors kiesés után mindenről lehetett beszélni, csak csapatról nem, a játékosok nem beszéltek egymással, nem beszéltek a szakvezetővel. Mocsai másodedzőjét (Csoknyai István) kinevezni kapitánynak egyébként is időpocsékolás volt a szövetség részéről.

Az elnökségben az utolsó pillanatban belátták, Mocsai az egyetlen megoldás, és Magyarország vele visszatért a legjobbak közé, pedig Nagy László távolmaradása, Laluska Balázs valamint Nikola Eklemovics sérülése után erre nem sok esélyt adtak a szakértők. A tizedik, tizenegyedik helyen számoltak velünk a fogadóirodák, a szakírók, de három ilyen bravúrral aligha számoltak.

Ilyen csapattal mi sem számolhattunk, pedig már előtte Ilyés felhívta a figyelmet, ilyen közösségben még nem játszott. Mivel az állomány vékony (csak a kapitány idézzük), nincsenek klasszisok a posztokra, ezért csak egymásért küzdve volt esély bármit is elérni. Ezt mindenki átérezte. Mocsai hagyományosan jól tudja tüzelni játékosait, szereti ehhez a becsmérlő nyilatkozatokat, de a határon sohasem esik át, és a játékosokra ez általában pozitívan szokott hatni.

A tiszta emberi viszonyokat, a tisztességet megannyiszor kiemelte a kapitány. Nála ez nem üres szólam, ezért is alakított ki a játékosokkal közösen etikai kódexet. A kódex egyúttal üzenet is, aki a válogatottba be akar kerülni, annak alkalmazkodnia kell, nem fogja körbeudvarolni azt, aki nem akar jönni. (Nagy László)

Róla most csak egy gondolat: ha nélküle is vb-elődöntős Spanyolország, a balkezes Gurbindo pedig a csapat egyik legjobb embere, akkor nem túl életszerű, hogy tényleg benne látnák a megmentőt, aki ráadásként éveket hagyott ki válogatott szinten.

Rengeteg munka van még előttünk, jelentette ki a hetedik hely megszerzése után Mocsai, de a helyzet szerencsés, van egy nyugodt évünk, az Európa-bajnokságon már lehet variálni, kísérletezni, beépíteni például Ancsin Gábort, a nyitott védekezés ellen felkészülni. Ennek Eklemovics az alapembere, szülőhazájában, Szerbiában egy jó Eb-je lehet.

Mocsainak lesz még gondja bőven, mert Ilyés mögött jobbkezes, meghatározó átlövő nincs, csak bízni lehet Katzirz, Putics vagy Nagy Kornél fejlődésében, de ők is igen nehezen érhetik el az olimpiáig, másfél év alatt Ilyés szintjét.

A sportág nagy baja volt, hogy a Veszprém mellett a Szeged sokáig nem jelentett ellensúlyt. Mindez nemcsak megváltozott, Mikler meccseket hozott, Lékai bátorsága és technikája csak jól értékelhető, Zubai pedig elsőszámú beállóvá érett. És még a védekezésben sem volt súlytalan, még ha nem is klasszikus robosztus alkat.

Az olimpiára jövő áprilisban lehet kijutni, pillanatnyilag annyi biztos, hogy a francia-dán döntő vesztesével játszunk, de ezt egy év múlva át is lehet írni az Eb után. Előfordulhat, hogy a bonyolult helyzet miatt a vb-harmadikhoz kerülünk.