Auguszta
-7 °C
0 °C

Novemberig kellett várni az év KO-jára, de megérte

2018.11.12. 12:23

Ahogy az MMA, mint profi sport a harmadik X felé közeledik, úgy válik egyre lehetetlenebbé az, hogy valaki egy soha nem látott gyilkos technikát húzzon elő a kiskesztyűje alól. A sok-sokezer meccs alatt a ketrec falán végigmátrixozó rúgástól az ugró karfeszítésig már minden technikát elsütöttek, amit el lehet sütni.

Gondoltuk ezt egészen 2018. november 11-ig.

Mert magyar idő szerint vasárnap hajnalban a UFC 25. jubileumát nem csak a UFC 1 denveri helyszínével, egy csomó retrómotívummal és néhány egykori sztárral sikerült megünnepelni, hanem a UFC elmúlt 25 évének egyik legnagyobb és talán legváratlanabb KO-jával

Ráadásul 26 éves pehelysúlyú (65 kilós) mexikói Yair Rodriguez könyöke nem akármilyen körülmények között sült el:

  • a gála főmeccsének utolsó előtti másodpercében
  • ahová egyébként is csak korábbi legyőzője, a sérült Frankie Edgar helyett ugrott be alig kéthetes felkészülés után
  • amelyen a kiüthetetlennek tartott Csan Szungdzsung ellen (akinek ütésállóságáról sokat elárul beceneve: A Koreai Zombi) mérkőzött meg
  • és ahol lábfeje egy rosszul sikerült rúgástól már az első menetben megsérült
  • és ez volt az a meccs, ahol a végére teljesen lelassult, többször is megszédült, és a pontozókártyák alapján is egyértelműen vesztésre állt

Szóval ilyen extrém körülmények között a csurom vér Yair Rodriguez a meccs utolsó mozzanataként mélyen behajolt a koreai utolsó ütése alá, felrántotta könyökét, és reccs: Csan Szung Jung arccal előre zuhant a padlóra. A könyökütés olyan extrém szögből és olyan gyorsan érkezett, hogy a kommentátorok és a közönség is csak az ismétlésből rakták össze, mi is történt.

giphy.gif

Ilyen virtuóz könyökütést én eddig csak Anderson Silvától láttam, aki még UFC-s regnálása előtt intézte el Tony Friklundot egy felhúzott könyökütéssel. De Rodriguez utolsó másodperces megoldása még váratlanabb, még sokkolóbb volt.

Mondjuk a mexikói az utóbbi évek legnagyobb tehetségének számít, aki megnyerte a UFC latin-amerikai tehetségkutató valóságshowját (igen, ilyen is van), és utána két év alatt gyorsan összehozott egy villantós technikákkal tűzdelt ötös győzelmi szériát. Csakhogy 2017-ben összeeresztették az – akkor még- elnyűhetetlen legendával, Frankie Edgarral, aki rutinosan felmorzsolta őt. Első UFC-veresége után a Párduc (csak hogy a Zombi után az ő beceneve se maradjon említés nélkül) előbb egy el nem vállalt meccsajánlat miatt kikerült a promóciós szervezetből, majd visszakerült, de ekkor sérülést szenvedett – szóval úgy tűnt, a 26 éves üstökös nem éli túl az első UFC-s vereség perihéliumán való áthaladást.

Ezért is jött kapóra a lehetőség, hogy ő lépjen oktagonba a Fight Night Denveren a szintén magasan jegyzett, ámde szintén kissé megkopott presztízsű Csan Szungdzsung ellen. Oké, a dél-koreai fénye már alig pislákolt, hiszen a hazájában nagyon szigorúan vett katonai szolgálat és néhány elhúzódó sérülés miatt a hétvégi meccsét megelőző 5 évben csak kétszer lépett oktagonba. De Csan Szungdzsungon nem látszott a ringrozsda, és ahogy teltek-múltak a menetek, úgy jött ki egyre jobban az ütésváltásokból Rodriguez ellen, aki látványos technikái mellett rengeteg ütést és rúgást kapott be, és ezeknek (na meg az elrúgott lábának) köszönhetően a negyedik menetre rettentően lelassult, és a végén azt gondoltam, hogy 

Tessék, megint kiderült, hogy a hi-he-tet-len technikák hajigálásánál sokkal fontosabb a ritmus, a nyomás és a taktikai fegyelem!

Ekkor jött a behajlás, és a könyökütés, ami a Koreai Zombi állkapcsával együtt az én elméletemet is szétzúzta.

Amilyen kompromisszummentesen verték péppé egymást a bunyósok, olyan sportszerű volt végig a küzdelem, sok tiszteletadással, pacsizással. És bár Csan Szungdzsung "zavarba ejtőnek" nevezte vereségét, frusztrációját nem vetítette ki ellenfelére; a denveri kórházból már közös képet posztoltak, amin véresen, de barátságosan fogják egymás kezét:

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!