Most hegyeket tudnék megmozgatni

Életem legizgalmasabb napjait élem. Múlt péntek óta az egész világom a pici körül forog. Leírhatatlan érzés apának lenni, csodálatos, ami ilyenkor lejátszódik az emberben. Amióta Mira megszületett, az időm nagy részét a kórházban töltöttem Johannával reggeltől estig. Amikor lehetett látogatni őket, akkor bent voltam, amikor nem, akkor is a környéken maradtam. Nehéz szívvel szakadtam el tőlük rövid időre is. Örülök, hogy csak csütörtök reggel indulok Marokkóba, próbálok minden együtt töltött percet kihasználni.

Mira és M1RA: boldogság és büszkeség

Amikor hetekkel ezelőtt lefoglaltam a repülőjegyemet, már akkor szem előtt tartottam, hogy minél később kelljen útra kelnem. Bár eredetileg csak április közepére vártuk Mirát, kicsi esélyt sem akartam adni annak, hogy ha korábban érkezik, ne lehessek Johanna mellett. Hálás vagyok azért, hogy nem voltam úton éppen. Mindketten jól vannak, nagy a boldogság!

Talán kicsit sorsszerű is volt, hogy Mira éppen akkor született, amikor a M1RA az első pályán töltött métereit tette meg a TCR-ben a pénteki edzésen. Az elmúlt hétvégén vittem be magammal a laptopomat a kórházba, és amikor nem volt látogatási idő, bújtam Tassi Attila és Roberto Colciago telemetria-adatait. Elmondhatatlanul büszke voltam a csapatra, hogy dobogóval kezdték az idényt a TCR-ben! 

Hétfőtől kezdve továbbra is ugyanúgy cipeltem magammal a laptopot, csak azóta már a marokkói pálya belső kamerás felvételeit és a tavalyi telemetria-adatainkat elemezgetem. A nagy izgalomban sem felejtettem el, hogy kezdődik a WTCC-szezon, és ahogy közeledünk a szombathoz, egyre inkább várom a rajtot.

Pole pozíció és futamgyőzelem a cél Marokkóban

Jelentős célokkal utazom Marokkóba. Régebben nem tartozott ez a helyszín a kedvenceim közé, de amióta átépítették a pálya nyomvonalát, sokkal barátságosabb lett a szememben. Már tavaly is elmondtam, és ez idén sem változott: a marokkói az egyik legkedvezőbb pálya a Hondának a versenynaptárban. Sok lassú kanyar és egyenes vonalú fékezés jellemzi, ezekben pedig a mi autónk kifejezetten erősnek számít. Ezt a 2016-os eredmények is alátámasztották, hiszen a pályán a Hondáé volt az 1-2-3. helyezés az időmérőn és a főfutamon is. Most szeretnénk csapatként hasonlóan eredményesek lenni, az én személyes célom pedig, hogy márkán belül is a legjobb legyek. Tehát az időmérőn a pole pozícióért, a főfutamon a győzelemért megyek Marokkóba!

Ami a riválisokat illeti, az első versenyhétvégén valószínűleg csapaton belül Tiago Monteiróval és a Citroënt vezető Rob Huff-fal kell megküzdenem a sikerekért. A szintén hondás Micsigami Rjót most csak azért nem sorolom ide, mert neki teljesen új lesz a pálya, ráadásul a régi nyomvonalon sem vezetett soha, és a marokkói nem a legkönnyebben tanulható körök közé tartozik. A Volvo pedig tavaly gyengélkedett ezen a pályán, és bár abban biztos vagyok, hogy a télen rengeteget fejlődött, azt nem hiszem, hogy Marokkóban lesz igazán erős.

Ötezer kilométer vezetés a téli teszteken

Sűrű időszak van mögöttem, nem mondanám, hogy sok alvással készültem erre a szezonra. Az elmúlt egy hét a pici érkezése miatt olyan izgalomban telt, hogy ha volt is lehetőségem rá, akkor sem nagyon jött álom a szememre. Előtte meg a M1RA beindítása és a szimulátoros vállalkozás miatt rengeteget dolgoztam és voltam úton. Mégsem tartom magam fáradtnak, sőt! Mira születése óta úgy érzem, hogy hegyeket is képes lennék megmozgatni, tele vagyok energiával és lendülettel. Hihetetlen, mennyi erőt adott nekem!

Teljes mértékben készen állok a szezonra. Előre tudtam, hogy mozgalmas lesz a téli időszak, ezért Matics Zsolttal korábban kezdtük el a fizikai felkészülésemet, mint valaha. Jobban elnyújtottuk az edzésprogramot, hogy a sok teendő mellett is el tudjuk végezni a szükséges munkát. Ebben a rengeteg teszt is segített. Ezen a télen rekordmennyiséget teszteltünk a Hondával, csapatszinten 7–8 ezer kilométert tettünk meg a pályán, és ebből messze én a legtöbbet, körülbelül ötezer kilométert. Ez nagyjából annyi, mint amennyit a teljes szezon alatt levezetek. Egész télen edzésben voltam, jó formában érzem magam.

A repülőutat sem alvással töltöm majd, hanem telemetriázással. Meg persze képnézegetéssel – Mira és Johanna így jön velem!